Keresztény vagyok. Hiszem, az Isten szeretet, és az ember fő feladata szeretettel szolgálni embertársai javát. Vallom, hogy a tízparancsolat örök érvényű erkölcsi normákat tartalmaz.
Az elmúlt napokban a kormánypártok képviselői és sajtóorgánumai ismét keresztényellenesnek állították be azokat, akik utcára vonultak, hogy a kormány politikája ellen tiltakozzanak. A Magyar Idők december 15-ei száma főcímében kereszténygyalázásként jellemezte a tüntetéseket, és Latorcai János, az Országgyűlés KDNP-s alelnöke az MTI-nek azt nyilatkozta, a tüntetők nem tisztelik „a nemzet karácsonyfáját, magát a karácsonyt és a kis Jézust sem”.
Kötöttfogás 20. - Tüntetés, tüntetés és tüntetés | Magyar Hang
Az e heti résztvevők: Konok Péter, Csintalan Sándor, Gulyás Márton és Pörzse Sándor, a műsorvezető ezúttal is Dévényi István.
A tüntetők viszont egyértelműen a kormány politikája ellen tiltakoztak, és egy olyan megnyilvánulásuk sem volt, amely a kereszténység ellen irányult volna (a szánkó nem keresztény jelkép). A keresztényellenesség vádja tehát szöges ellentétben áll a keresztény erkölccsel, hiszen a 8. parancsolatba ütközik: „Ne hazudj!” A „kis Jézus” álságos emlegetése bulvárromantika tárgyává degradálja azt a Jézust, aki kora vallási-politikai önkényuralmának megkínzott áldozata volt. A Biblia alapján feltételezhető, hogy Jézus, ha most közöttünk lenne, éppen a kormánypártok képviselőinek farizeusi viselkedését leplezné le, azt, hogy a kereszténységet politikai eszközként akarják felhasználni. A 2. parancsolat azt mondja: „Ne használd álságosan Istened nevét!”
Jézus, ha most köztünk lenne, minden bizonnyal szent haragra gyúlna, és (ahogy a jeruzsálemi templom megtisztításánál) azt mondaná a kereszténység leple alatt zsákmányt gyűjtő politikusoknak: „Az én házamat imádság házának nevezik, ti pedig rablók barlangjává teszitek.” (Mt 21,13) Az ország és az adófizetők meglopása egyébként a 7. parancsolatba ütközik: „Ne lopj!”
Két jobboldal, egy ország | Magyar Hang
Szomorú, de erősebb választóvonal az, hogy ki miként ítéli meg Orbán Viktor politikáját annál, hogy kereszténynek vagy polgárnak vallja-e magát valaki.
Mi, keresztények egy politikai párt mellett sem köteleződhetünk el feltétel nélkül, hiába nevezi magát kereszténynek a párt. A józan ész tükrében kell mindig újra felülvizsgálnunk, az, amit a kereszténység címkéjével ellátnak, valóban az-e. Mérceként egyedül a keresztény erkölcs normáira hagyatkozhatunk, amely mércét nem írhatja felül semmilyen pártpolitikai érdek.
A szerző filozófus, közgazdász
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/1. számában jelent meg, 2019. január 4-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/1. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
