HIRDETÉS
Kezdőlap Publicisztika Itt már minde...

Itt már mindenki komcsi?

HIRDETÉS

A minap arról faggattam néhány régi „jobbos”, egykori ELTE-s történelem szakos barátom, aki jelenleg is a szakmában dolgozik, mit tudnak az MTA körül kialakult és egyre jobban elmérgesedő helyzetről. Arról, hogy Palkovics miniszter úr miért akarja ennyire elszántan kivéreztetni az Akadémiát. Mert hogy ezt a szándékot egyre nehezebb már a külső szemlélők előtt is letagadni. Annyira érdekelne egy őszinte indok, egy köntörfalazás nélküli válasz. Történész barátaim, akik lényegesen jobban rálátnak a szakmai hétköznapokra, ugyanakkor csak a vállukat vonogatták, és teljesen őszintén értetlenkedtek velem együtt, hogy lövésük sincs, sejtésük persze akad.

HIRDETÉS

Az ugyanis elég vállalhatatlan indok, hogy hirtelen mindenki megátalkodott marxistává, urambocsá!, lusta, nulla produktum ellenére a székéhez foggal-körömmel ragaszkodó kriptokommunistává vedlett az MTA-ban. Épp ezért is merészeltem a nyitó mondatban megjegyezni, hogy azok az akadémia közeliek, akikkel erről diskuráltam, jobboldaliak; s ha a „történészi krédóm” kellene meghatároznom, akkor jómagam is a „kuruc” irány felé húzok – a tudományos kritériumok, a forráskritika és -elemzés maximális figyelembevételével, tiszteletben tartásával.

Az tökéletesen helytálló, hogy a szakmán belül és az élet minden területén, a politikai paletta széles skáláján mozognak a vélemények. Ilyen a világ. Egy kutatónak azonban el kell tudnia igazodni a különböző „iskolák” között, ki és fel kell ismernie a terepet, és idővel tudni fogja, kitől mire számíthat – az egyetemen, de később a munkában is. És ez nem napi pártpreferencia-alapon megy – legalábbis saját tapasztalatom sosem igazolta ezt. Persze lehet, csak én voltam ilyen szerencsés. Kaptam ötöst laudáció közepette „balos” oktatótól, míg simán húzott meg „jobbos” történész. Badarság azt hinni és állítani, hogy a történész szakmán belül az irányvonalakat meghatározó egyetemi, akadémiai szaktekintélyek egytől egyig egy immár harminc éve megbukott diktatúra csatlósai lennének. Ha így lenne, akkor én sem lehetnék arra büszke, hogy Kelet-Európa történelmének egyik legnevesebb kutatója, Niederhauser Emil húsz éve a tanítványai közé fogadott.

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa Szabó András Péter az akadémiai kutatóintézetek helyzetéről szóló, minapi összefoglaló írásában is érintette a következő fontos témát. Nevezetesen, hogy kollégái többsége a harmincas vagy negyvenes éveiben jár, tehát a rendszerváltást gyermekként vagy legfeljebb érettségizőként élte meg – az intézet honlapjára tekintve bárki ellenőrizheti.

A hazahívott kutatók is követelik az MTA lerohanásának megállítását | Magyar Hang

A Lendület-program 91 kutatója levélben kereste meg Orbán Viktor miniszterelnököt.

Így még kevésbé értem, miért kellene bedarálni egy olyan intézetet, amely évtizedek óta nem látott, remek és alapos monográfiát jelentet meg A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei címmel. Ugyan semmi közöm sincs hozzá, de büszke vagyok, hogy ilyen kötet, amelyet az ukrán akadémikus, Olekszij Komar jegyez, az MTA gondozásban jelent meg.

HIRDETÉS

Nem értem: egy olyan intézetnek miért kell kuncsorognia a rezsiért, ahol az elmúlt években fajsúlyos monográfiák jelentek meg. Például a Magánélet a régi Magyarországon (család); Tudomány és művészet a magyar nemzetépítés szolgálatában (kultúra); Ércbányászat a Báthoryak korában – A szatmári és az erdélyi bányavidék arany-, ezüst- és higanybányászata (1571– 1613) (környezet); A magyarországi kősó bányászata és kereskedelme (1440–1530-as évek) (ipar); Állami erőszak és kollektivizálás a kommunista diktatúrában (biztonságos társadalom). Csak hogy néhány, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) honlapján most megjelent, a miniszter által beígért témát említsünk, amire az MTA-intézeteknek a fi x állami forrásokkal működő egyetemekkel és kutatóműhelyekkel „versengve” pályázhatnak – hogy abból a rezsijüket is kiköhöghessék.

Nem értem, miért kellene kivéreztetni egy olyan intézetet, amely csak értekezéskötetből ötvenet adott ki az elmúlt hét évben. Ugyan biztos megvannak a belső anomáliái, ahogy minden más intézménynek, de kívülről mégis úgy tűnik, működik és publikál. Kielégítve kurucot és labancot.

„Végveszélyben a magyar tudományosság” | Magyar Hang

A magyar tudomány jövőjét veszélyezteti a Palkovics László innovációs és technológiai miniszter nevéhez köthető tervezet, amely teljesen átalakítaná a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóintézet-hálózatát – hangzott el az Akadémia Dolgozók Fóruma.

Arról lehetne és kellene inkább beszélni, hogyan mérjük az eredményességet. Mi egyáltalán a kritériumrendszer? Hogyan lehetne még kreatívabb versenyre késztetni a kutatókat; még inkább fokozni az akadémiai kutatás hatékonyságát? Úgy semmiképp, hogy mindent elveszünk, aztán amolyan szarvasvadász módjára orosz rulettet játszatunk a teljes akadémiai közösséggel. Ez nem innováció. Izmozás helyett a célokat, a valós elvárásokat kellene meghatározni; aztán, ha tudományos szinten láthatóan nincs eredmény, akkor lehet arra hivatkozni: kérem, ez volt az elvárás, nem teljesítették, így tovább nem tudjuk önöket támogatni. Ez sokkal tisztább lenne, de sajnos sejtjük, másról szól a történet. Pedig az innovációról is szólhatna. A szürkeállomány ugyanis meglenne hozzá – csak hatékonyan kellene motiválni. Nem így.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/6. számában jelent meg, 2019. február 8-án.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/6. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
Balogh Roland
Balogh Roland
1980-ban született újságíró, a Magyar Hang alapító munkatársa, valamint a magyar zenekarokkal foglalkozó Ígéretes titánok blog alapító főszerkesztője. Korábban, 2008-tól tíz éven át a megszűnéséig a Magyar Nemzet újságírója, szerkesztője, nyolc évig a külpolitikai-, majd a kultúra rovat munkatársa. Érdeklődési témakörei: régészet, Kelet-Európa történelme, kiberbiztonság, csúcstechnológiai trendek és underground zene.

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

27,771lájkolóTetszik
2,389követőKövetés
16,718feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Elhallgatások és hazugságok – Magyar Hang-ajánló

Thuróczy Szabolcs-interjú. Lelepleződik „Tiborc”, a szalagmunkás riporter. Vannak anyák, akik maguk is árulják a drogot. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Ki fog el kit? Geopolitikai játszma a tengereken

Nem mindennapi politikai huzavonának lehettünk tanúi az elmúlt hetekben.