A legutóbbi Bayer show-ban a „higgadt, mérsékelt és megfontolt házigazda” – legalábbis így vezették fel a Hír Tv által sugárzott műsorban – egy amerikai tévéadóra hivatkozva arról beszélt: „az oxfordi egyetem tanácsa határozatot hozott, miszerint ezentúl az oxfordi egyetem nyilvános rendezvényein tilos lesz tapsolni, ugyanis a taps sérti a süketeket”.
Bayer ezek után a jelnyelven való tetszésnyilvánítást, a kézrázást is begyakoroltatta közönségével. Majd kifejtette: „óriási problémák vannak, ha tovább gondoljuk. Mi a szar lesz ezentúl a vakokkal? Akik ugye eddig legalább hallották, hogy taps van.”
A jobboldali publicista néhányszor már házhoz ment a pofonért, és alighanem most is félreértett valamit. A fenti mondat több sebből vérzik. Ugyanis nem az Egyetemi Tanács hozott határozatot, hanem az egyetemisták egy csoportja. És nem a süketek, hanem azon társaik miatt (autisták, szenzoros érzékenységben szenvedők, hallókészüléket használók, stb.), akikből a hirtelen erős zaj szorongást és pánikrohamot válthat ki. És végül: nem betiltották a tapsot, hanem helyette javasolták a jelnyelven való tetszésnyilvánítást, amely nem jár hirtelen nagy zajjal. (A tényekről ITT olvashatnak hosszabban angol nyelven.)
Ettől még ez a javaslat is lehet nevetséges, és Bayernek is joga van ezt kifigurázni – a tények elferdítése nélkül. A Magyar Hang megkérdezett egy Oxfordban tanuló magyar egyetemistát, aki szó szerint a következőt válaszolta az esetről: „A cikket olvasva el is tudom képzelni, hogy ezt megszavazták. A Student Union nem feltétlenül reprezentatív egyetemi közösség. Valószínűleg nekik van a legtöbb tagjuk, de úgy emlékszem, hogy 200 font körül van a tagdíj (viszont egész életre szól), úgyhogy én sem vagyok tag és nem is ismerek sok embert, aki igen. Mindenesetre meglehetősen liberális közösség, úgyhogy elképzelhető, hogy szavazásra bocsátották, és átment. Ilyenek vannak, de az oxfordi egyetemisták úgy általában a jövőben is fognak tapsolni ezer másik fórumon.”
Hogy egyébként mennyire rémisztő tud lenni egy füttyös-tapsos rendezvény annak, aki például autizmusban szenved, azt a következő történet világítja meg. A New York-i Carmel-középiskolában tanuló Jack Higgins szülei rettegve várták az érettségi diplomaosztó napját, mert súlyos autizmusban szenvedő fiuk nagyon érzékeny volt a hangos dolgokra, viszont nem szerették volna, hogy emiatt lemaradjon élete egyik legfontosabb pillanatáról. Ezért az egész iskolát bevonva tervet szőttek, hogy amikor fiukat hívják a színpadra, mindenki csendben marad. Az ilyenkor szokásos füttyentés-tapsolás-lábdobogás helyett egyszerűen felállással vagy hangtalan tapssal fejezték ki szimpátiájukat a mindkét fülét bedugva színpadra lépő társuk iránt. Az igazán megható videót ITT nézhetik meg.
