Magyar Hang: 100

Kedves Olvasónk, ez a lap, amelyben ez az írás megjelent, bizony immár a századik Magyar Hang. Ami egyben azt is jelenti, hogy kis híján kétéves a hetilap, jelen körülmények között ez nem kis teljesítmény. Az induláskor legalábbis nagyon kevesek hitték, hogy sikerülhet, de erről már sokszor meséltünk. Azt viszont még mi sem hihettük, hogy két év után épp egy vírus okozta járvánnyal kell megküzdenünk mindannyiunknak.

Bajban ismerszik meg a jó barát – tartja a mondás, amelyet az elmúlt évek ismeretében nyugodtan kifordíthatunk úgy, hogy rendkívüli időkben ismerszik meg a hitvány ember is. (Tudnék erre rövidebb szót is…) Ehhez még különleges jogrend sem kell, most kénytelen-kelletlen mégis ezt kaptuk a koronavírussal a nyakunkba.

Sajnos megerősítést nyert – olyan nagyon nem is csodálkozunk rajta, de így is sokkoló –, hogy a hatalmat gyakorlók és holdudvaruk ebben a helyzetben teljesen gátlástalanok. Tudják persze, hol van a fal, amelyen nem törnek át egyből, de mindig belemarnak kicsit a vakolatba, sőt, most már a téglákat bontogatják.

Amit most tesznek – már csak az említett különleges jogrend miatt is –, a korábbitól eltérő megítélés alá kell essen. Ami a nyilvánosságot illeti: ami eddig hőbörgés volt, és teljes információs-hirdetési blokád a részükről, az ma totális támadás és börtönnel fenyegetés. Sajnos manipulációik, hazugságaik méregként terjednek a társadalom szövetében. Korábban azt mondtuk: az orbáni propaganda virtuális világot épít; nos, ez a szerkezet mostanra készen áll, és magyar emberek millióit tartja fogva. Ennek lebontásáért küzdeni az egyik legfőbb és legnemesebb feladat ma a hazában!

Nem túlzunk, ha azt állítjuk, a mindenféle politikai vagy gazdasági elittől független Magyar Hangnál jobban egyetlen orgánumot sem gyűlöl a hatalom, szinte több támadást kapunk (és állunk) mi egyedül, mint a kritikus sajtó többi része egybevéve. Soha egyetlen esetben nem találtak valódi fogást rajtunk, hiszen nincs is, hitelességünket nem tudták kikezdeni.

Most az elképesztően aljas hazugságokkal való egész pályás letámadást választották. Igaza van azoknak, akik szerint ez civilizációs kérdés: egy valódi polgári társadalmat építő és vezető hatalom nem akarna korlátlan felhatalmazást, és nem akarná túlereje tudatában egészen nemtelen eszközökkel elhallgattatni kritikusait. De amibe nem halunk bele, az megerősít, mi ebben a hitben folytatjuk a munkát. Tartsanak velünk, és vigyázzunk egymásra!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/15. számában jelent meg április 9-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/15. számban? Itt megnézheti!