A kettészakított nemzet

Nem tudom, van-e még értelme a magyar Országgyűlésben történtekről bármit is írni, helyet foglalni a kevés szabad sajtófelületen. Ha valami csoda folytán hallgatna rám az ellenzék, ott hagyná magára a 133 javíthatatlanul bátor kormánypárti képviselőt a vezérükkel együtt. Egyék meg egymást, zabálják fel közösen, amit nekünk főztek közösen.

Legutóbb, április 20-án bosszantottak fel. Egy ellenzéki képviselő, Szabó Tímea, aki a tehetetlenség béklyója alatt egyre keményebb hangot üt meg a T. Házban, hentesnek nevezte Kásler Miklóst, az „emberi erőforrások” miniszterét, mert 36 ezer kórházi ágy kiüresítésére adott utasítást. A képviselőnő nem bánta meg a sértést, még másnap is úgy gondolta, nem túlzás hentesnek nevezni Káslert az után, hogy „a kórházakban végzett ámokfutása már most emberi katasztrófák tízezreit vetíti előre”. „Kásler miniszter – hentesként viselkedve – daganatos, sztrókon átesett, amputált végtagú betegeket küldött haza eszement viselkedésével” – írta a képviselőnő másnap a közösségi oldalán.

Bár a miniszter aláírásával ment ki a levél a kórházaknak, azt azonban mindenki tudja, aki a belpolitikával foglalkozik, hogy ilyen súlyú döntést csak a „felhatalmazott” Orbán Viktor hozhat ma Magyarországon. Normális körülmények között a miniszter felelőssége megkérdőjelezhetetlen lenne, ám a különleges jogrend idején ő „csak” parancsot hajt végre, minden felelősség a miniszterelnöké.

Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Kásler Miklós, az orvostudományok kandidátusa ne lenne tisztában azzal, hogy milyen következményekkel jár, ha több ezer eddig kórházi ágyon ápolt beteget megfosztanak a szakorvosi ellátástól. Pontosan tudja. Azt is tudja a rendelkezésükre álló adatok és a külföldi tapasztalatok alapján, hány kórházi ágyra lesz szükség május 3-án, amikor Orbán Viktor miniszterelnök parancsára elérjük a csúcsot a megbetegedések terén. Innen már csak a „plató” jön, mondják illetékesék, vagyis május 3-án kiderül, hogy körülbelül mekkora kórházi kapacitásra lesz szükség a koronavírusos betegek ápolására.

Káslert lehet támadni azért, mert orvosi szaktekintélyét Orbán politikai hatalmának szolgálatába állította. De hentesnek azért nem kellene őt nevezni. Lévén az egy másik szakma, egyébként igen fontos és hasznos mesterség.

Mi, akik viszonylag ép lélekkel vészeltük át ama langyos gulyásszocializmust, kifejlesztettük magunkban a túlélés ösztönét. Most talán az a helyes harcmodor, amire dr. Pócs Alfréd, a Heves Megyei Orvosi Kamara elnöke mutatott példát. Egy kamera segítségével dolgozószobájában tartott sajtótájékoztatót, amit az egyik közösségi megosztón hozott nyilvánosságra. Szelíd hangon, adatokkal alátámasztva kérdőjelezte meg a 36 ezer ágy kiürítésének szükségességét, kérte, hogy a dinamikus módszert használják a védekezésre, vagyis továbbra is lássák el a kórházakban az orvosi ellátásra szoruló betegeket, az orvosi esküt is emlegette, amikor szót emelt a betegek érdekében, az érintett doktorok bizonyára értették kollégájukat. Szinte alázattal kérte az irgalmat a betegek számára. Kiállt a közelmúltban elbocsátott orvosigazgatók és egy a koronvírus-járványról mondott véleményéért meghurcolt orvos mellett is.

Ha ezen a vírusjárványon túl leszünk, és ha vége lesz ennek a rendkívüli jogrendnek is, minden becsületes állampolgárnak kötelessége lesz szót emelni azért, hogy visszaálljon az alkotmányos jogrend Magyarországon.

Most azonban – bárhogy is döntenek az ellenzéki oldal képviselői: asszisztálnak-e ehhez a kvázi parlamentáris demokráciához, vagy egyszer majd kivonulnak belőle – minden védelmet meg kell adni az értünk szót emelőknek. Azt sem lehet eltűrni, hogy az Országgyűlés elnöke elképesztő arrogáns stílusban rendre megvonja a szót a kritikát megfogalmazó képviselőktől. A házelnök és a kormánypárti képviselők viselkedése kihat a kormánypárti sajtóra is, amely most minden eddiginél alpáribb stílusban próbálta dehumanizálni Szabó Tímeát. (Miközben az Európai Néppárt elnökét, Donald Tuskot egy Orbán Viktort érintő véleménye miatt a propaganda történelemhamisítást is elkövetve a nagyapja állítólagos SS-tiszti múltjával támadta.) A Magyar Nemzetként megjelenő lapban álnéven publikáló szerző például organizmusnak nevezi, amelyet „egy kullancs és Lendvay Ildikó DNS-éből hozták létre”. Bayer Zsolt szörnypofájúnak, nemzetáruló gazembernek nevezte a képviselőnőt.

Tudomásul kellene venni a kormányoldalon, hogy a magyar polgárok legalább felének a véleményét – bármekkora arányban is van képviseletük a parlamentben – ma Szabó Tímea és társai képviselik.

A 133 „bátor” képviselő szavazta meg a rabszolgatörvényt, a kiszolgáltatott helyzetű dolgozókért az ellenzék padsoraiból emeltek szót. A leváltott fideszes kórházigazgatóknak is az ellenzék adott erkölcsi védelmet, a kórházból kirakott betegek sorsa csak az ellenzéket érdekli, a kormánypártiak közül többen azzal bántják az orvosi ellátásra szorultak hozzátartozóit, hogy a kényelmük érdekében rakták be őket a kórházakba. Az elbocsátottaknak az ellenzék követel egy minimális állami hozzájárulást a túléléshez, a betegeket otthon ápolók munkájának elismerését az ellenzék követeli.

Több tiszteletet érdemelnének azoktól, akik a szavazatukat adták a magyar embereket nehéz helyzetbe hozó törvényekhez, a klientúra milliárdossá tételéhez, Magyarország nemzetközi jó hírének tönkretételéhez, végső soron a nemzet kettészakításához.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/17. számában jelent meg április 24-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az üzletekben vagy digitálisan! És hogy mit talál még a 2020/17. számban? Itt megnézheti!