Migráns disznók – a sertéspestis krónikája

Nagy István fölművelési miniszternek köszönhetően ma már az is hallott a riasztó nevű sertéspestisről, aki nem feltétlenül követi napi rendszerességgel a disznótenyésztéssel vagy vadászattal kapcsolatos híreket. Miniszterjelölti meghallgatásán ugyanis úgy fogalmazott a politikus, hogy a sertéspestis úgy kerülhetett be Heves megyébe, hogy egy migráns vagy vendégmunkás eldobott egy szendvicset, amit megtalált egy vaddisznó, amely így megbetegedett.

Hirdetés

Az érveléssel van egy nagyon komoly probléma: viszonylag ritkán fordulnak elő migránsok Heves megyében. Tavaly, halottak napja előtt ugyan megesett, hogy a régió déli részében található Kömlőn a falusiak migránsnak néztek néhány, a helyi temetőbe kilátogató elszármazott rokont, de annak az esetnek inkább a túlhajtott kormányzati propagandához van köze, nem a sertéspestishez. Ukrajnai vendégmunkások viszont valóban előfordulnak arra, hiszen a szomszédos Jász-Nagykun-Szolnok megyében számos nagy cég az ő alkalmazásukkal oldja meg az arrafelé már-már egészen riasztó mérteket öltő munkaerőhiányt. Így az Ukrajnából hozott, eldobott szendvicsből kihulló kolbász, mint fő vírusgazda már egyáltalán nem olyan meseszerű elem. Mivel viszont Nagy hozzátette mondanivalójához a Fidesznél feltehetően kötelező kommunikációs panelt, éppen ezért elvitte a fertőzésről szóló diskurzust egy olyan irányba, ahonnan már nagyon nehéz lesz visszaterelni a józan párbeszéd medrébe.

Már csak azért is, mert a szóban forgó, szerencsétlenül elsült migránsozáson túl számos olyan elem van a magyarországi sertéspestis körül, ami valóban aggodalomra ad okot. Például az, hogy noha a hirtelen jött népszerűségnek köszönhetően úgy tűnik, hogy a vírus a mostanában ütötte fel a fejét és Heves megyében bukkant fel először, ez egyáltalán nem igaz. Furcsán hangzanak azok a hírek is, amelyeket a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszakerecsenyből hallunk: a határ közeli faluról ugyanis elterjedt az a narratíva, hogy a hevesi fertőzés után itt is felbukkant a vírus. Pont az ellenkezőjéről van szó.

Ugyanis már tavaly szeptemberben felmerült, Horváth Istvánnak, a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének elnökének jóvoltából, hogy épüljön kerítés az ukrán-magyar határra, hogy a vírust ne tudják behurcolni az országba a Kárpátalján megfertőződött vaddisznók. A kerítés – amely végül nem épült meg – nem lett volna példa nélküli: Dánia például Németországgal közös határára tervezett kerítést, csakhogy az ottani vadászok tapasztalataik alapján jelezték, hogy teljesen felesleges építkezésbe kezdeni, ugyanis a vaddisznók át tudnak úszni a fjordokon. Lengyelország viszont júniusban kezdi megépíteni a kétméteres határzárát a Fehéroroszországból, illetve Ukrajnából érkező vaddisznók ellen. Persze lehet, hogy ők is hiába fáradoznak, mert korábban már előfordult, hogy az országot kettészelő Visztula nyugati partján is felbukkant a kór, a lengyel földművelésügyi tárcavezető szerint mindez valószínűleg valamilyen keletről hozott élelmiszernek volt köszönhető. Ahogyan Csehországban is: a 24.hu szemlézte azt a cseh lapot, amely szerint ukrajnai kórházi mosodások szalonnájából indult pusztító útjára a vírus.

Volt tehát nemzetközi tapasztalat és nem is az űrből pottyant le, hanem jól láthatóan keletről nyugat felé terjeszkedett a sertéspestis, alighanem ezért is jelezte Horváth István, hogy óvintézkedések hiányában akár 25-30 százalékkal is visszaeshet a magyarországi sertések száma, úgyhogy a disznófogó kerítés mellett szorgalmazták, tegyenek a hatóságok további lépéseket: szigorú állategészségügyi rendszabályokat, élelmiszerellenőrzést sürgettek a határon. A Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatal (Nébih) bele is állt a történetbe: ősszel már el is lepték Szabolcsot a malacos tájékoztató plakátok, groteszk módon, sokszor pont a Soros Györgyöt támadó kormányzati hirdetmények mellett kaptak helyet. A nyár végén pedig a Nébih és a NAV közösen ismertette vizsgálatuk eredményét, miszerint minden második keletről érkező határátlépőnél valamilyen húskészítmény volt, amit azonban elkoboztak tőlük. A hatóságok legális és nem illegális határátlépőről beszéltek. Vagyis a migránst, mint a sertéspestis behordozóját már jóval azelőtt kizárták, mielőtt Nagy István elhíresült mondatai elhangzottak volna.

Ezzel párhuzamosan sorra jutottak el hozzánk elsősorban szabolcsi vadászoktól, sertéstartóktól olyan információk 2017 végén, 2018 elején, amelyek kivétel nélkül arról szóltak, hogy a sertéspestis nagyon is jelen van Magyarország keleti felében. Hallottunk lelőtt, bevizsgált, ám le nem könyvelt vaddisznókról, valamint olyan sertéstelepekről is, ahol közel ezer állattal végeztek, de igyekeztek, hogy azért ezt ne tudja meg a nagyvilág. Ehhez képest a Nébih februárban az állami hírügynökségnek leadott egy olyan nyilatkozatot, miszerint Magyarországon ezidáig nem mutatták ki az afrikai sertéspestis vírusának jelenlétét. Közölték mindezt azután, hogy a hírek szerint a betegség már tavaly nyáron megjelent Romániában és Ukrajnában.

Ennek a hallgatásnak két triviális oka lehet: az egyik a választási kampány, a másik pedig a hír piacra gyakorolt hatása. Borítékolható volt (és be is következett), hogy komoly károkat fog okozni a magyar sertéstenyésztőknek a hír, miszerint felütötte a fejét hazánkban is ez a vírus. Fehéroroszország, Dél-Afrika mellett Szerbia, Japán, Tajvan, Szingapúr és Dél-Korea is kitiltotta a magyar disznóhúst, majd slusszpoénként Ukrajna is, az ország, ahonnan a vírust egyáltalán megkaptuk. Ez óriási pofon a tenyésztőknek, hiszen így a Világgazdaság számításai szerint mintegy 40 ezer tonna hús eladása lett kétséges, ez pedig a magyar export harmada, úgyhogy a gazdák a lap szerint kormányzati segítségre várnak. Egy őstermelő ennek kapcsán azt jegyezte meg lapunknak, hogy mint úgy általában mindenben, ebben is a piac „kis szereplői” húzzák a rövidebbet, azok, akik nem engedhetik meg magunknak, hogy nagy értékű biztosítást kössenek az állományukra. Forrásunk éppen ezért gyanakszik arra, hogy akár biztosítási csalás is állhat a sertéspestis mögött. Gyanúsnak tartja ugyanis, hogy a vírus eljutott olyan telepekre is, ahol megfelelőek a higiénikus állapotok, „múzeumi papucsban” lépnek a jószágok közé, de mégis felbukkant a vírus, több disznót leöltek, a tulajdonos pedig várja a kártérítést. A 24.hu is említ négy, sertéstelepen történt, furcsa tűzesetet, amely közül kettőben tűzvizsgálat is indult. Vagyis lehet, hogy az ágazat nagyvadainak a kampánybeli hallgatás után éppen kapóra jön az, hogy az agrártárca frissen kinevezett vezetője olyan bombasztikusakat nyilatkozik a sertéspestisről, hogy most már aztán tényleg mindenki értesüljön róla.

Mindezzel együtt drasztikusan hangzik, de épp ez – a teljes szanálás – az egyik lehetséges módja annak, hogy megfékezzék a sertéspestis terjedését. Egyesek elképzelhetőnek tartják akár teljes telepek állományának kiirtását, mások pedig azon az állásponton vannak, hogy elég a vaddisznókkal végezni, megint mások pedig a karanténre, az elkülönítésre szavaznak.

Hirdetés

Egy dolog mindenesetre biztos: van szomorúbb fejlemény is a sertéspestisnél, ám erre is a betegség kapcsán végzett háttérbeszélgetéseink egyike döbbentett rá. Egy szabolcsi polgármesternél érdeklődtünk, hogy megjelent-e az ő településén is a vírus. Íme a válasza: – Dehogy! Hát hogy bukkant volna fel, nálunk olyan szegény mindenki, hogy már senki sem tart disznót.

Mi is az a sertéspestis?

Az afrikai sertéspestis (ASP) emberre teljesen veszélytelen vírusos betegség, amely házi sertések és vaddisznók között terjed. A gyors lefolyású betegséget okozó vírus ellen védőoltás nincs, a megfertőződött állatok kivétel nélkül elpusztulnak 5-10 nap alatt. Az Agrárkamara tájékoztatása szerint a betegség tünetei a következők: étvágytalanság, bágyadtság, gyengeség, bizonytalan mozgás, magas láz (40,5-42 Celsius fokos), testszerte bőrvérzések, a bőr vöröses-lilás elszíneződése (különösen a füleken, a has alján, és a combokon), előfordulhat hányás, véres-habos orrfolyás, vércsíkos, vagy véres hasmenés.

A sertéspestist 2014-ben Litvániában mutatták ki először az Európai Unióban, Magyarországhoz legközelebb először Kárpátalján, 2016 telén.