„A pénz nem számít, csak eredmény legyen”

Az idei Buenos Airesben rendezett ifjúsági olimpia megnyitója előtt (Fotó: Nemzetközi Olimpiai Bizottság)

A magyar sportolók húsz sportágban indultak, és ezek közül kilencben – atlétikában, birkózásban, cselgáncsban, kajak-kenuban, öttusában, női strandkézilabdában, tornában, úszásban és vívásban – sikerült érmet nyerniük a Buenos Airesben rendezett ifjúsági olimpián. Összesen 12 arany, 7 ezüst és 5 bronzérem volt a termés. Nagy kérdés, hogy ezek a sikerek mekkora mértékben köszönhetők a 2011-ben bevezetett taorendszernek, illetve vajon hányan érnek majd el hasonló sikereket majd a felnőttek között.

Hirdetés

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyolc esztendővel ezelőtt rendezte meg az első ifjúsági olimpiát, amelynek Szingapúr adott otthont. A magyar sportolók akkor sem vallottak szégyent, hiszen az éremtáblázaton 6 arany-, 4 ezüst- és 5 bronzéremmel végeztek. Négy éve már Nankingban 6 arannyal, 6 ezüsttel és 11 bronzzal zárt a csapat, míg most Buenos Airesben 12 arany-, 7 ezüst- és 5 bronzérmet gyűjtött. Sőt, amennyiben az úgynevezett mixsportágakat – ezek nem számítanak be az éremtáblázatba – is hozzávesszük fiataljaink eredményeihez, akkor 15 arany, 8 ezüst és 5 bronz a bővített mérleg.

Felmerül a kérdés, vajon a sikeres fiatalokból lesznek-e hasonlóan eredményes felnőtt sportolók. Ha megnézzük a korábbi két ifjúsági olimpián érmet szerzettek névsorát, akkor úgy gondolhatjuk, a 2011 óta bevezetett, kizárólag az utánpótlás-nevelésre fordítható társasági adókedvezmény, azaz a tao rendszere meghozta a gyümölcsét. Ugyanis a szingapúri érmesek közül Kapás Boglárka – ő szerezte az első ifi olimpiai aranyat –, Bernek Péter és Biczó Bence úszásban, Tóth Krisztián cselgáncsban, Tótka Sándor kajak-kenuban, Földházi Zsófia öttusában, Babos Tímea teniszben, valamint Harcsa Zoltán ökölvívásban azóta is a nemzetközi élvonalban van.

Ugyanez elmondható jó pár nankingi érmesről is: Szilágyi Liliána, Kenderesi Tamás, Sztankovics Anna (úszás), Gercsák Szabina (cselgáncs), Péni István (lövészet), Stollár Fanny (tenisz), Halász Bence (atlétika) már a felnőttek között is bizonyította tehetségét. Mára ugyanakkor odáig jutottunk, hogy a nemrég véget ért ifjúsági olimpián már a felnőttek között is sikert elérő két úszónk, Milák Kristóf és Késely Ajna volt a legeredményesebb egyaránt három győzelemmel, Miláknak ráadásul még egy ezüstérmet is a nyakába akasztottak.

– Ezek az utánpótlásban elért, kétségkívül elismerésre méltó sikerek egyértelműen annak köszönhetőek, hogy a jelenlegi kormánynak 2010 óta az egyik legfontosabb érdekszférája a sport. Az ebbe fektetett rengeteg közpénz alapján számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb az eredmények is jönni fognak, és ezek a nemzeti identitást erősítik. Jelenleg úgy tűnik, a ráfordítás egyenesen arányos az eredmények és a sikerek növekedésével – jelentette ki lapunknak Dénes Ferenc sportközgazdász.

Dénes Ferenc (Forrás: Twitter)

– Ezek alapján akkor kijelenthető, hogy a tao meghozta azt az eredményt, amiért létrehozták?
– A társasági adózás e fajtájának első három-öt éve a feltöltésről szólt, amikor minden kontroll nélkül ment a közpénz a sportba. Ma már a futballon kívül nem a politikai érdekek a legfontosabbak, így egy racionálisabb folyamat kezdődött el. Ám azt meg kell jegyezni, hogy a magyarországi taotámogatás pazarló rendszer, és bármennyire is azt akarják láttatni, a kétségkívül remek eredmények egyáltalán nem igazolják vissza a tao létjogosultságát.

– Ha ennyire látható a rendszer hibája, akkor miért nem tesz valaki ellene?
– Talán a legjobb válasz az lenne erre a kérdésre, hogy miután az utánpótlásban, illetve bizonyos felnőtt sportágakban végre jönnek az eredmények, akkor legalább most ne számolgassunk. Ráadásul a magyarságtudatot is erősítik ezek a részsikerek.

– A legjobb fiatal sportolóink később, a felnőttek mezőnyében is képesek lesznek hasonló eredményességre?
– Az utánpótlásban elért sikerekből abszolút nem következik az, hogy a felnőtt mezőnyben is így folytatják. Sajnos általában nagyon rossz hatékonysággal forgatjuk át a korábbi időszakban elért eredményességet a későbbiekre, mert rosszul menedzselik a felnőtté válás fizikális, mentális, és ami lényeges, anyagi hátterét. Ugyanakkor most olyan mértékű pénz áramlik az állam részéről a sportba, hogy akár sikerülhet is a legjobbakat továbbra is megtartanunk a felnőttek között. Most ugyanis a pénz nem számít, csak az eredmény.

– Az ön által is vázolt racionalitás sem tud ezen változtatni?
– Úgy látom, az elkövetkezendő nyolc-tíz évben is ez lesz a jellemző. Nekem nem azzal van bajom, hogy pénz kerül a sportba, hanem azzal, hogy az amerikai és nyugat-európai rendszerekkel szemben, ahol az eredményesség hatására a magántőke biztosítja az anyagi hátteret, Magyarországon ezt közpénzből oldják meg. Éves szinten már majd ezermilliárd forint megy a magyar sportba (nemcsak a taót, de a sportlétesítmények építésére, fejlesztésére elköltött milliárdokat is beleszámítva), és bizony azon lehet vitatkozni, hogy kell-e ez, és biztosan erre kell-e ezeket a hatalmas összegeket költeni. Főleg olyan sportágaknál, mint például az úszás és a tenisz: ezek esetében a rendszert üzleti alapon üzemeltetik nemzetközi szinten, és az eredményes sportolók akár meg is alapozhatják a jövőjüket. Miért kell még közpénzből még támogatni is őket? Ugyanakkor mondjuk egy olyan tradicionális sportágban, mint az öttusa, ez jelenleg elképzelhetetlen.

Hirdetés

– Egyre több hazai sportszövetségben borul ki a bili, hogy a temérdek pénz bizony nem a legjobb hatással volt, van az adott sportágra. Ilyen például az éljátékosok és a teniszszövetség között zajló háború, a sakkozók és a szövetség vitája, vagy a Magyar Ökölvívó Szakszövetség ügye, amely a korosztályos világbajnokságot a majd’ félmilliárdos bevétel ellenére képes volt 342 millió forintos hiánnyal megszervezni…
– Egy ideje a féligazságok országa vagyunk, de az egész sosem akar összeállni. A pénz ma nem számít, szinte nincsenek költségvetési korlátok, sem komoly állami ellenőrzések. Túlköltekezés esetén nincs számonkérés és következmény, egyvalaki dönt, majd az ország valamennyi adófizetője állja a hiányokat. Ugyanis minden félsiker felülírja racionalitást.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.