Ha leáll a kereskedelem, jön a háború – jelentette ki még tavaly Jack Ma, a világ egyik legnagyobb technológiai vállalata, a kínai Alibaba társalapító elnöke. Szavai különösen baljósnak tűnnek annak fényében, hogy az amúgy is veszélyes konfliktusokkal terhelt 2018-as év az amerikai–kínai kereskedelmi háború jegyében telt el. Ennek keretében a két ország kölcsönösen és több lépésben már 360 milliárd dollár értékű termékkörre vetett ki 10–25 százalékos vámot. Jack Ma szerint nem átmeneti jelenségről van szó: „a Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi háború nem hónapok, vagy mondjuk két év alatt ér véget. Arra kell felkészülni, hogy húsz évig is elhúzódhat”.
Senkit ne tévesszen meg, hogy december elején, az argentin G20 csúcstalálkozón Donald Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök tűzszünetet kötött. Így az Egyesült Államok 200 milliárd dollár értékű kínai importáru esetében januártól mégsem emeli 25 százalékra a 10 százalékos vámot. Cserébe Kína jelentős mennyiségű mezőgazdasági terméket, energiát, ipari és egyéb termékeket fog vásárolni az amerikaiaktól, hogy csökkenjen a két ország közötti kereskedelmi egyensúlytalanság. A kegyelmi állapot azonban csak 90 napig tart, s ha a további egyeztetések nem lesznek eredményesek, megint súlyosbodhat a konfliktus.
Trump „mesterterve”
Hogyan fajultak idáig a dolgok? A jelenséget nem érdemes arra leegyszerűsíteni – ahogyan azt sokan felületesen gondolják –, hogy „már megint milyen hülye ez a Trump”. Van igazság abban, amit az amerikai elnök állít, nevezetesen, hogy Kína tisztességtelen eszközökkel „ellopja” az amerikai szellemi tulajdont és ipari munkahelyeket, valamint méltánytalan kereskedelmi gyakorlatot folytat. Ennek fő tünete a rendkívül magas, tavaly már 375 milliárd dollárra rúgó amerikai kereskedelmi hiány Pekinggel szemben, ami az Egyesült Államok globális deficitjének csaknem a fele.
– Eddig nem figyeltünk eléggé Kínára, és ez már hosszú ideje így folyt – jelentette ki Trump még a nyár folyamán, amikor épp új fokozatba kapcsolta az év elején elkezdett háborúskodást. Arról, hogy Kína lényegében csal, Zsiday Viktor közgazdász is írt a blogjában. Szerinte Kína elvárja, hogy exportcikkeivel eláraszthassa a világot, más országokban cégeket, szabadalmakat, új technológiákat vehessen. Ám ha egy nyugati cég szeretné megvetni a lábát Kínában, akkor „azt csak súlyos korlátozásokkal teheti, miközben intellektuális tulajdonukat gyakran ellopják, és ennek megvédésére semmiféle erőfeszítést nem tesznek a kínaiak”.
Kína az új világrend legfőbb hatalma lenne | Magyar Hang
Peking inkább Nyugat-Európára figyel, térségünket hanyagolja – véli Bogdan Góralczyk lengyel sinológus. Interjú.
Ám ez csak a felszín: a Trump által indított kereskedelmi háború valójában arról szól, hogyan őrizhetné meg az amerikai technológiai, katonai és gazdasági fölényt azáltal, hogy akadályozza, lassítja a feltörekvő Kína gyors technológiai fejlődését. Az Egyesült Államok fő célpontja a Made in China 2025 stratégia, amellyel Kína – különösen Hszi Csin-ping hatalomra kerülése óta – lényegében bejelentkezett a világ első számú hatalmának szerepére. A program ugyanis kimondja, hogy Kína vezető szerepre törekszik a jövő kulcsfontosságú technológiáiban és iparágaiban, a mesterséges intelligenciától a biotechnológián keresztül a robotikáig. Ha az ázsiai ország ezekben a szektorokban be tudja hozni, sőt, megelőzi az USA-t, utóbbi elveszti a világelsőségért folytatott küzdelmet.
Abba már beletörődtek az amerikaiak, hogy Kína előbb-utóbb nagyobb GDP-t (bruttó hazai termék) fog produkálni, mint ők, hiszen a lakossága több mint négyszerese az amerikainak. A technológiai vezető szerepet azonban nem akarják kiengedni a kezükből. Erre világított rá George Yeo volt szingapúri külügyminiszter is egy őszi konferencián: szerinte is a „nagy sztori” itt Kína felemelkedése, és „a kereskedelmi háború csak a világ két legnagyobb gazdasága közötti feszültség megnyilvánulása, amely akár évekig folytatódhat”.
Emelik a tétet
A XXI. századi új világrend vezető szerepének megszerzéséért folytatott küzdelemben egyelőre mindkét fél még csak sebeket ejtett. Kezdődött azzal, hogy némi verbális fenyegetőzés után júliusban az Egyesült Államok 34 milliárd dollár értékű kínai termékre vetett ki 25 százalékos büntetővámot, majd augusztusban ezt további 16 milliárd dollár értékű termékre terjesztette ki. A 25 százalékos vámmal sújtott kínai áruk köre a műanyagtól az agrártermékeken át a vasúti kocsikig terjedt. Peking mindkét esetben ezzel megegyező értékű ellenlépésről döntött.
Szeptemberben Washington emelte a tétet, és további 200 milliárd dollár értékű kínai terméket sújtott 10 százalékos pótvámmal. Miután Kína amerikai importjának értéke nagyjából harmada az exportjának, ezt már nem is tudta viszonossági alapon megtorolni, így „csak” 60 milliárd dollárnyi amerikai árura vetett ki 5–10 százalékos pótvámot, és „minőségi” megtorló intézkedéseket helyezett kilátásba. De itt még nincs vége: ha a december elején Buenos Airesben kötött alku elbukik, Trump a fennmaradó mintegy 267 milliárd dollárnyi kínai importtermékre is kivetne 10 vagy akár 25 százalékos vámot is.
Kanadában letartóztatták a Huawei pénzügyi igazgatóját | Magyar Hang
Szintet léphet az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború, ha Kanada kiadja
A jelenleg érvényben lévő amerikai vámtarifák főként az elektronikai és gépgyártási szektort, azon belül is nagyrészt a félkész termékeket, alkatrészeket vették célba. Cserébe Peking leginkább az autóipart és a mezőgazdasági termékeket – főként a szóját – sújtotta. A kereskedelmi háború azonban végül azokat a késztermékeket, mobiltelefonokat, laptopokat, egyéb elektronikai és ruhaipari termékeket is elérheti, amelyek fontos szegmensét adják a kétoldalú kereskedelemnek és a tágabb értelemben vett ázsiai ellátási láncoknak. Így a vámok utolsó köre már az Apple Kínában gyártott Iphone-jaira is vonatkozhat, de Trump nem aggódik, szerinte az amerikai fogyasztók könnyedén együtt tudnának élni egy 10 százalékos importvámmal, és az ebből fakadó áremelkedéssel.
Ki bukik nagyobbat?
Arról egyelőre megoszlanak a vélemények, mennyire lassíthatja a szemben álló feleket és a világgazdaságot az éleződő vámháború. Az biztos, hogy a két ország közötti feszültség szétszakítja a már meglévő ellátási láncokat és csökkenti a befektetői bizalmat. A kereskedelmi forgalom torzulásával a termelés sokkal költségesebb helyszínekre tevődik majd át, növelve ezzel az árakat és csökkentve a hatékonyságot. Az infláció gyorsulása magával hozhatja a monetáris politika szigorítását, a kamatemelést.
Trump eddigi lépéseinek hatása már most is érződik: becslések szerint a konfliktus a globális kereskedelmet mintegy 0,5 százalékkal mérsékli, emellett a kínai GDP-növekedést 0,1–0,3 százalékkal, az amerikait ennél valamivel kisebb ütemben fogja vissza már az idén. Az amerikai gazdaság jelenleg még jól áll, 2009 júniusa óta töretlenül növekszik, és ez az ütem jelenleg 4 százalék körüli. A munkanélküliség is közel fél évszázados mélyponton (3,7 százalékon) áll. A káros hatások azonban jövőre intenzívebbek lehetnek, ha folytatódik, sőt felerősödik a geopolitikai összetűzés. Egyesek nem zárják ki, hogy hosszabb távon az Egyesült Államok recesszióba süllyed. Az alkatrész-kereskedelem mérete és bonyolultsága miatt ugyanis elképzelhető, hogy Trump olyan kínai termékekre is vámot vet ki, amelyek kulcsfontosságúak az amerikai ipar számára.
Gyengülőben a világ stratégiai stabilitása | Magyar Hang
Ázsia tovább erősödött, folytatódott Európa gyengülése, Amerikát pedig a belső hatalmi harcok kötik le.
Az ügy másik érintettje, Kína növekedése jövőre akár 1,5 százalékponttal is lassulhat az idén várható 6,5 százalékról. Miután Kína erősebben függ a nemzetközi kereskedelemtől, mint az Egyesült Államok, elsőre úgy tűnik, hogy összességében Pekingnek van több vesztenivalója. Egyelőre ezt látszanak tükrözni a gazdasági adatok is: már hónapok óta lassul a kínai cégek nyereségének növekedése, a vezető kínai tőzsdeindexek az év eleje óta lejtmenetben vannak, akad olyan, amelyik 20 százalékot is zuhant. Minden bizonnyal az amerikai vámoknak is tulajdonítható, hogy a tavalyi 60 százalékról 15–20 százalékra zuhanhat a kínai robotpiac növekedési üteme. Ennek ellenére számos nemzetközi szakértő úgy látja, hosszabb távon az Egyesült Államok veszít, és nem tudja megakadályozni a kínai térnyerést. Peking egyébként már hozzá is látott a hazai fogyasztás és beruházások élénkítéséhez, hogy ellensúlyozza a veszteségeket.
Az USA és Kína mellett a kereskedelmi háború azokat az országokat érintheti még a legérzékenyebben, amelyek a legmélyebben integrálódtak a globális ellátási láncokba, vagyis importált alapanyagokból állítanak elő késztermékeket, amelyeket aztán exportálnak. Ilyen terület az autógyártás, amely hazánkban a gyáripari teljesítmény 29 százalékát adta 2016-ban, illetve tavaly a teljes magyar export 25 százalékát tették ki gépjárművek és alkatrészek. Miután Németország Kína kiemelt beszállítója, Magyarország pedig Németországé, a konfliktus eszkalálódása ezen az indirekt csatornán keresztül gyakorolhat – egyelőre kiszámíthatatlan – hatást a hazai gazdaságra.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 32. számában jelent meg, 2018. december 21-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még az ünnepi számban? Itt megnézheti!
