HIRDETÉS
Kezdőlap Gazdaság Búcsút inthet...

Búcsút inthetünk a magyar cukoriparnak?

HIRDETÉS

Bár sokan joggal sajnálják a magyarországi cukorgyárak zömének bezárását, nem valószínű, hogy valaha újra lehet éleszteni az iparágat. Nagyanyáink idejében még stratégiai fontosságú cikknek számított, s egy évszázad alatt megtízszereződött a fogyasztása, de mára az első számú közellenséggé vált a „fehér halál”.

HIRDETÉS

Idehaza is jelentősen visszaesett a fogyasztás: a nyolcvanas években fejenként 44 kilogramm cukrot használtunk el, 1990-re ez valamivel több mint 38 kilóra csökkent, manapság pedig 30 kilogramm körül alakul.

1990: vittek mindent, mint a cukrot | Magyar Hang

Ugyanez történt a fejlett világban, bár a tudósok szerint az emberek még mindig jóval több cukrot esznek, mint kellene. A WHO 2015-ös ajánlása szerint napi 50 gramm (ennél több van egy félliteres Coca-Colában) cukor elég egy felnőttnek. A felerészben túlsúlyos magyar lakosságról szóló hírek alapján nehéz elhinni, de a hazai fogyasztás nagyjából megfelel az ajánlásnak, és ez a jövőben még tovább csökkenhet. A rendszerváltás utáni balul sikerült privatizáció, az uniós csatlakozással járó korlátozások, majd a táplálkozási reform tehát alaposan betett a hazai cukorgyártásnak, ám az ágazat megmaradt résztvevői egyelőre nem adják fel – hacsak a klímaváltozás nem kényszeríti őket rá.

Tévhitek a cukorról

Nincsenek könnyű helyzetben, mivel az évek óta tartó kampány hatására – több országban, így nálunk is megadóztatják a sok cukrot tartalmazó termékeket – sokan már indokolatlanul tartanak a cukortól. A józanabb szakemberek azonban mindig is hangsúlyozták, hogy mérsékelt mennyiségben fogyasztva a kiegyensúlyozott étrend része lehet. Abban persze igazuk van a táplálkozáskutatóknak, hogy a túlzott cukorbevitel hozzájárulhat az elhízáshoz, a kettes típusú cukorbetegséghez, valamint a szív- és fogbetegségekhez. Teljesen azonban nem lehet kiiktatni az étrendünkből. Nem is szabad, mert fontos energiaforrást jelent számunkra.

– A sejtek elsődleges éltető anyaga a glükóz, köznapi nevén a szőlőcukor – tudjuk meg Kelemen Istvántól, a Cukorrépa Termesztők Országos Szövetsége főtitkárától. Ráadásul nem szokás kérdése, hanem velünk született tulajdonság, hogy a cukor édes ízét finomnak és táplálónak érezzük. Az ízek jelezték mindig is az ember számára, hogy mi ehető, és mi nem, segítségükkel könnyebben kiválaszthatta az édes, érett, energiadús, cukrokat tartalmazó gyümölcsöket. Épp ezért az élelmiszeriparban még nem tudták megoldani a cukor teljes mellőzését, mert minden más helyettesítő csak rontja az ételek állagát vagy az ízminőséget. Főleg, hogy a cukrot nem csak édesítésre használják, hanem sűrítésre, tartósításra, állagjavításra is.

HIRDETÉS
1991: a növényolajipar „fehérgalléros” privatizációja | Magyar Hang

Egyébként is rengeteg tévhit kering a köztudatban a cukor körül: ilyen például az, hogy a nádcukor jobb, mint a kristálycukor. Már a megfogalmazás is téves, a kristálycukor alapanyagát tekintve készülhet a főként Európában honos cukorrépából vagy a Dél-Amerikában és Ázsiában termelt cukornádból. Ha kémiai szempontból nézzük, akkor nincs is különbség közöttük: mindkettő szacharóz, egy egyszerű, kettős cukormolekula, amelyet glükóz és fruktóz (gyümölcscukor) alkot. Kalóriaérték szempontjából sem térnek el, csak az előállítás módjában: a cukorrépából a cukrot a lényerés során oldják ki úgy, hogy hőkezeléssel áteresztővé teszik a sejtfalakat, míg a cukornádnál préseléssel távolítanak el mindent a szacharóz mellől. Szakértők azt is az érzékcsalódás számlájára írják, hogy a nádcukor édesebb a répából kivont társánál.

– Az egyedüliként megmaradt kaposvári gyár, amikor elfogy a magyar cukorrépa, nádcukrot dolgoz fel, és azt ugyanolyan kristálycukorként adja el, mint a répából készültet. Senki sem tudja megmondani a különbséget – mondta lapunknak Raskó György agrárközgazdász, aki maga is foglalkozik cukorrépa-termeléssel. Annyi írható a nádcukor javára, hogy a természetes feldolgozási folyamatnak köszönhetően egészségügyi szempontból hasznos vitaminok, nyomelemek és ásványi anyagok maradnak benne, de olyan csekély mennyiségben, hogy szinte szóra sem érdemes.

Romló esélyek

– Ám nem is az a valódi probléma, hogy van-e különbség az ízük között. A gond az, hogy az idehaza előállított répacukor soha nem lesz versenyképes a nádcukorral szemben. Utóbbi esetében az egy hektárra jutó megtermelt cukormennyiség hat-hétszerese annak, mint amennyit cukorrépából lehet kinyerni, tehát sokkal olcsóbb az előállítása – szögezi le Raskó György. Ráadásul a világ cukortermelésének több mint 70 százalékát cukornádból nyerik ki. Azért maradhatott mégis sokáig erős az európai répatermelés és cukorgyártás, mert a hidegháború éveiben a kontinens keleti és nyugati felében egyaránt önellátásra törekedtek, mindegy, milyen áron. Az Európai Unióban is jelentős támogatást adtak a termelőknek ahhoz, hogy megvédjék az ágazatot az alacsonyabb világpiaci ártól. Brazília, Ausztrália és Thaiföld azonban a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) megtámadta az EU exporttámogatási rendszerét, így 2006 óta fokozatosan le kellett építeni a cukorpiac védelmét, és azoknak a cukorrépa-termelőknek, valamint -gyártóknak adtak támogatást, amelyek felhagytak tevékenységükkel.

– Idehaza 2008-ban volt a mélypont, amikor mindössze 6800 hektáron termeltek cukorrépát – idézi fel Kelemen István. Összehasonlításképpen: 1995 körül 120 ezer hektáron folyt a termelés, igaz, akkoriban a termésátlag hektáronként 40 tonna alatt alakult, míg ma 67 tonna körüli az átlaghozam a technológia fejlődésének és a jobb répafajtáknak köszönhetően. Ugyanakkor az Európai Unióban magasabb, hektáronként 73 tonna az átlaghozam, hiszen a cukorrépának sokkal inkább megfelel az óceáni, esős, hűvösebb éghajlat, ami a fő termelő Francia-, Német- és Lengyelországra jellemző.

Létfontosságú a támogatás

A hazai cukorrépa-termesztők számára új helyzet állt elő 2017 után, amikor a maradék uniós cukorkvótát is eltörölték, vagyis hirtelenjében mindenki annyit termelhetett, amennyit akart. Sajnos a termelők és a gyártók nem tanultak a tejtermelésben két évvel korábban lezajlottakból: a megnyíló lehetőségek ott is hirtelen többlettermeléshez és a vele együtt járó áreséshez vezettek.

A nagy liberalizáció hatására rögvest 15,2 százalékkal nőtt a cukorrépa vetésterülete Európa-szerte, s mostanra mintegy 4 millió tonna cukorfelesleg halmozódott fel az unióban. Eközben az egész világpiacon is túltermelés mutatkozott, ami jelentős áreséshez vezetett. Hozzá kell tenni, a cukor világpiaci ára nemcsak a kereslet-kínálati viszonyoktól függ, hanem a kőolaj világpiaci árának változásától (a cukornádból ugyanis bioetanol is készülhet), a brazil reál és az amerikai dollár árfolyamától, más édesítőszerek (izoglükóz) felhasználásától, az EU bioüzemanyag-politikájának alakulásától, és még sorolhatnánk a bonyolult összefüggéseket.

HIRDETÉS

Ma ott tartunk, hogy Magyarország egyetlen cukorgyárában – ez a Magyar Cukor Zrt. kaposvári feldolgozóüzeme – tonnánként 21-22 eurót ajánlottak a répáért, amelyet a különböző jogcímen adható kiegészítésekkel 24-25 euróra lehetett feltornázni.

– Ez az önköltségi árat sem éri el, mivel 500 ezer forint alatt nem lehet megúszni egyhektárnyi cukorrépa termelését. Ha nem lenne az uniós földalapú támogatás (hektáronként mintegy 70 ezer forint) és a hektáronkénti mintegy 150–160 ezer forintnyi, termeléshez kötött nemzeti kiegészítés, akkor senki sem foglalkozna idehaza cukorrépa-termeléssel – fogalmaz Raskó György. Ezért létfontosságú, hogy 2021 után is legyen hasonló mértékű kiegészítő támogatás. Mint hozzátette, Lajoskomárom környékén valaha 600 hektáron termeltek cukorrépát, mára viszont 120 hektárra zsugorodott a termőterület, noha tavaly 90 tonna répát szedtek fel hektáronként, ami rendkívül jó termésátlagnak számít. De ezzel is felhagynak, ha megszűnik a támogatás, vagy elromlik a cukorrépa-kiszedő gépük.

Kelemen István derűlátóbb: szerinte az idei év még nehéz lehet, de a piaci zavarok kezdenek lecsengeni. Tavaly már kevesebb cukrot állítottak elő Európában, így az árakat lenyomó fölösleg lassan eltűnhet. Abban is bízik, hogy a jelenlegi hazai támogatási összegek 2021-2022-ben is fennmaradnak, vagyis megéri még termelni. Idehaza legutóbb csaknem 300 gazda közel 14 ezer hektáron vetett cukorrépát.

Ám minden számítást keresztülhúzhat a klímaváltozás: mindkét szakember szerint aggasztóan változik hazánk éghajlata. A cukorrépa számára különösen pusztító hatású, hogy a csapadék eloszlása nem egyenletes, a hőmérséklet átlagszintje emelkedett, s emiatt a kánikulai viharok nagy károkat tudnak okozni a termésben. Ráadásul új betegségek jelentek meg: a délről terjedő makrofominás gyökérrothadás vagy a cerkospóra akár napok alatt tönkreteheti a teljes termést. Kérdés, folytatódik-e ez a folyamat, s végleg lehetetlenné teszi a magyarországi cukorrépa-termelést, vagy megállítható még az éghajlatváltozás.

Cukorbaj: privatizáció kvótával súlyosbítva

Magyarországnak a rendszerváltozás idején tizenkét cukorgyára volt, összesen 605 ezer tonna répacukrot állítottak elő, a hazai piacot magas vámmal védtük. A cukorgyárak privatizációja 1991-ben kezdődött, és 1994-ig tartott. Élelmiszeripari vállalataink értékesítésének kényszerét a Kádár-rendszer által ránk hagyott 22 milliárd dollár államadósság terhével magyarázták. Elsőként az osztrák Agrana jelent meg vevőként a piacon, a határhoz közeli Petőházi Cukorgyárat szemelte ki magának. Először csupán 53 százalékos tulajdonjogot szerzett, további 44 százalékra opciós vételi jogot kapott. Nem sokkal ezután hasonló konstrukcióval vehette meg a Kapos cukor Rt.-t is az Agrana.

A francia Beghin-Say előbb kisebbségi tulajdonosi pozíciót szerzett (39%) a Mátravidéki, a Szerencsi és a Szolnoki Cukorgyárban, a többségi részvénycsomagra vételi opciót kikötve, majd 1995-ben mindhárom társaságban többségi tulajdonosi pozícióba került.

Az Eastern Sugar néven létrehozott francia–brit konzorcium a kabai cukorgyárat vette meg úgy, hogy előbb csak 33 százaléknyi pakettet vásárolt, később többszöri tőkeemelés útján vált többségi tulajdonossá.

A megmaradt cukorgyárakat (Ács, Ercsi, Sarkad, Sárvár, Mezőhegyes) egy ideig magyar tulajdonban tartották, hogy a hazai szakmai befektetők tudják felvásárolni. Sőt, 1993-ban még arról is döntés született, hogy e gyárak 25 százalékát csak a cukorrépa-termesztők vehetik meg. Végül az öt cukorgyár menedzsmentjéből verbuválódott konzorcium a beszállító répatermesztőkkel ki is vásárolta a cégeket. Azonban az adósságokkal terhelt gyárak konszolidációja elmaradt, az új tulajdonosoknak nem volt pénzük a tőkeemelésre. A Magyar Fejlesztési Bank csak hitegetni tudta őket egy kétmilliárdos hitellel, miután meghiúsult a remélt külföldi befektetővel is az üzlet, a lejárt hitelek miatt végül mind az öt cukoripari cég a csőd szélére jutott. Ilyen körülmények után vette meg az összes céget az osztrák Agrana 1997-ben.

Ugyanebben az évben, 1997-ben zárták be az ercsi, a mezőhegyesi, a sarkadi, majd ’99-ben a sárvári, 2000-ben a selypi, illetve 2002-ben az ácsi gyárat. 2004 után már csak öt üzemben folyt a cukorgyártás. Amikor az unió a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nyomására 2005-től fokozatosan megnyitotta piacát az olcsó brazil nádcukor előtt, és csökkentette a cukorexport támogatását, világossá vált, hogy a feleslegessé vált gyárakat be fogják zárni.

És 2006-ban lakat is került az Eastern Sugar tulajdonában lévő kabai gyárra, 2007-ben pedig egymás után csukta be a Nord Zücker Ag. előbb szolnoki, majd 2008-ban szerencsi gyárát, végül 2009-ben felszámolták az Agrana Magyar Cukor Zrt. petőházi üzemét is.

A mezőgazdaságát erőteljesen támogató, ezért túltermeléssel küzdő Európai Unió kvótákkal szabályozza a cukortermelést is. Ez adja meg, hogy egy-egy ország mennyi cukrot állíthat elő évenként. Ezeket a kvótákat Brüsszelnek az új helyzet miatt csökkentenie kellett. Ezt végül úgy érte el, hogy a kvóták visszaadásáért a gyártóknak és a cukorrépa-termesztőknek pénzt fizetett. A gyakorlatban ez a gyárak leszerelését, valamint a cukorrépa-termesztés megszüntetését jelentette.

Az ekkorra már külföldi kézbe került magyarországi cukorgyárak esetében a magyar kvótacsökkentés olyannyira jól sikerült, hogy mára hazánkban csupán egyetlenegy üzem működik, a kaposvári. Magyarország cukorkvótáinak 75 százalékát elvesztette, miközben cukorszükségletének kielégítésére importra szorul.

Torkos Matild

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/18. számában jelent meg, 2019. május 3-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/18. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
Facsinay Kinga
Facsinay Kinga
A Magyar Hang gazdasági újságírója

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

29,942lájkolóTetszik
2,833követőKövetés
18,800feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

„A világ kezd totálisan meghülyülni” – Magyar Hang-ajánló

Presser Gábor- és Stefano Bottoni-interjú. Riport a határról és az épülő tiszaújvárosi konténervárosról. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Szétosztja a hivatali autókat Pikó András

Józsefváros polgármestere azt mondja, nincs szükségük hét járműre.

1984