Ázsia lesz a világgazdaság motorja

Ázsia megállíthatatlanul tör előre a világgazdaságban. Amíg 2010-ben az ázsiai országok alig ötödét adták a világ bruttó hazai termékének (GDP), addig 2017-re ez az arány 28 százalékra emelkedett, 2030-ra pedig várhatóan eléri a 35 százalékot – olvasható a londoni Standard Chartered előrejelzésében. A multinacionális bank elemzőinek munkáját ismertető Visualcapitalist.com arra hívja fel a figyelmet, hogy a már most is első kínai gazdaság túlsúlya tovább növekszik, hiszen 13 év alatt 177 százalékos bővüléssel 64,2 ezer milliárd dollárra emelkedik GDP-je. Az Egyesült Államok ugyanezen időtávlatban a másodikról a harmadik helyre esik vissza, hiszen „alig” hatvanszázalékos növekedést lesz képes felmutatni. A harmadik helyen India viszont a városi lakosság jelentős növekedésének révén 2030-ra 387 százalékos növekedéssel a dobogó második helyére tör előre, s 15 ezer milliárd dollárral előzi majd meg az Egyesült Államok 31 ezer milliárd dolláros teljesítményét.

A kínaiak dinamikus fejlődése nem véletlen. Sikerült ötvözniük a központosított kommunista politikai rendszert egy ugyancsak központilag irányított piacgazdasággal, s annak minden előnyét kiaknázni. Világosan látható ez például az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háború következményeiből. A McKinsey and Company legfrissebb elemzése rámutat, a két ország között több mint egy éve zajló csatározás eddigi következményei meglepők. A közgazdászok többsége ugyanis arra számított, exportfüggősége miatt a távol-keleti ország gazdasága jobban megsínyli a háborút, mint az USA, pedig erről szó sincs. A jelek – és a gazdasági adatok – szerint a világ évről évre jobban függ Kínától, mint amennyire a távol-keleti ország gazdasága a világ többi részétől.

A tanulmány szerzői rámutatnak, a legnagyobb belső piaccal rendelkező ország egyre erőteljesebben a belső fogyasztásra építi gazdaságát. Az egy éve zajló csatározások során is ez segítette ki Pekinget. A McKinsey elemzése rámutat: a 2015 januárja és 2018 decembere közötti 16 negyedévből 11-ben a belső fogyasztás adta a növekedés hatvan százalékát. Azaz a kínai gazdaságban az export helyett egyre erőteljesebben a belső piac generálja a növekedést. Ezt igazolja, hogy Kína nettó külkereskedelmi forgalma – a teljes exportból levonva az importot – negatív értéket mutat.

– A kínaiak titka, hogy a korábbinál erőteljesebb, jobban diverzifikált gazdaságot építettek, építenek ki – mondta a CNBC-nek adott nyilatkozatában Oliver Tonby, a McKinsey Ázsia elnöke.

A kutatók arra jutottak, hogy miután egyre inkább a belső fogyasztás húzza a kínai gazdaságot, a vállalkozások figyelmének középpontjában ma már a belpiaci igények állnak, ahhoz igazítják kínálatukat. A számok is igazolják az elemzés következtetéseit: 2007-ben a kínai kibocsátás 17 százalékát exportálták, ami 2017-re kilenc százalékra csökkent.

– Kína exportfüggőségének csökkenése egyben azt is jelenti, hogy az ország gazdasága még mindig sokkal zártabb, mint a fejlett gazdaságokkal rendelkező országok többségének piaca – olvasható a tanulmányban. A másik oldalon viszont a világgazdaság más szereplői egyre erőteljesebben rá vannak utalva a kínai gazdaságra. A számok azt mutatják, ezen országok Kínába irányuló exportja, illetve a Pekingből hozzájuk érkező befektetések jelentősebbek, mint fordítva. A tanulmány szerzői felhívják a figyelmet, mindez nem csupán a szigorúan vett áruforgalmi kapcsolatokra igaz, de az évről évre dinamikusan bővülő belső kínai piac a szolgáltatások területén is komoly célpont a világ nagy exportőrei számára. A másik oldalon viszont az állami, illetve az államilag is megtámogatott kínai tőke befektetőként is egyre erőteljesebben jelenik meg a külpiacokon.

S bár az USA és az európai gazdasági nagyhatalmak is mind jobban ráutaltak a kínai piacra, a régió országai, illetve a fejlődő országok kötődnek a legszorosabban Pekinghez. A tanulmány szerint Dél-Korea, Szingapúr, Malajzia, a Fülöp-szigetek és Vietnám a globális ellátási láncokon keresztül kapcsolódik szorosan Kínához. Az országok egy másik csoportja, az ásványkincsekben gazdag Ausztrália, Chile, Costa Rica, Ghána és Dél-Afrika bányászati cikkeinek legfontosabb piaca Kína. Az olyan fejlődő országok, mint Egyiptom vagy Pakisztán pedig az országba érkező jelentős tőke okán függnek erőteljesen a kínai gazdaságtól, illetve politikától.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/31. számában jelent meg, 2019. augusztus 2-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/22. számban? Itt megnézheti!