Több mint negyven szövetségi állam, számtalan megye, rengeteg város és testület, összesen kétezren indítottak pert az Egyesült Államok 22, opioidalapú fájdalomcsillapítókat előállító és forgalmazó gyógyszercége és patikahálózata ellen, amiért különféle megtévesztő praktikákkal felélénkítették e készítmények tömeges, ipari méreteket öltő értékesítését. Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy az ország lakossága bő három évtized alatt teljesen elmerüljön az opioidfüggőségben.
A tervek szerint az október 21-én Cleveland városában megkezdődő bírósági eljárás így az amerikai gyógyszeripart érintő, valaha volt egyik legnagyobb polgári peres eljárása lehet. A legoptimistábbak pedig úgy vélik, hogy lefékezheti az Egyesült Államok egyik legsúlyosabb problémájának számító „opioidjárványát”. Már ha valóban elindul, és a végén ítélet is születik majd, és azt – a nem függőséget okozó szerek alkalmazása mellett – következetesen végre is tudják hajtani.
A történet egy apró tanulmánnyal indult 1986-ban: Russell Portenoy egy mindössze 38 beteg részvételével lefolytatott kísérlete nyomán arról írt, hogy az addig épp a függőség veszélye miatt a végstádiumos rákosoknál, illetve egyéb elviselhetetlen fájdalmakra, kifejezetten rövid ideig alkalmazott opioidalapú fájdalomcsillapítókat biztonságosan lehet alkalmazni akár éveken át a krónikus fájdalmak enyhítésére is, mert a betegek kevesebb mint egy százalékánál áll fenn a tényleges fizikai függőség veszélye.
Tíz évvel később a Sackler család Purdue Pharma nevű cége piacra dobja az oxikodonalapú Oxycontint, amelynek hatása az addigi 3-4 óra helyett 8–12 óráig tart, és sokan az „opioidjárvány” egyik leggyilkosabb „kártevőjének” tartják.
Világjárvány az orvosok kiégése | Magyar Hang
Az orvosnőket jobban fenyegetik a krónikus betegségek, mint más diplomás nőket. Pedig csak az gyógyíthat eredményesen, aki önmagát is karbantartja – mondta lapunknak Győrffy Zsuzsa.
Mára odáig jutott Amerika, hogy 1999 óta mintegy 400 ezer ember halt meg orvosok által felírt opioidalapú fájdalomcsillapítók túladagolásában.
S míg az Egyesült Államok a Föld lakosságának 5 százalékát adja, addig az előállított opiátok 80 százalékát kapkodja be, a kodeinszármazék hidrokodonból pedig a világ termelésének 99 százalékát fogyasztja el. De ez a trend a hidromorfon és az oxikodon esetében is, amelyek közül az előbbinél 43, míg utóbbinál a teljes termelés 68 százalékát fogyasztják el az amerikaiak.
Amerika messze megelőz bárkit a statisztikákban
Az atlantai járványügyi központ, a CDC statisztikái alapján 2006 és 2017 között 2,58 milliárd receptre 76 milliárd pirulát írtak fel az amerikaiaknak az orvosok. Tizenkét éves átlagban az ország 75 százalékának adtak vényre ilyen fájdalomcsillapítókat. S ugyan 2017-ben már „csak” a lakosság 58,7 százaléka kapott legalább egyszer ilyen pirulákat, a halálozások 72 ezerrel épp abban az évben tetőztek. Többen vesztették így életüket, mint autóbalesetben és fegyveres támadásban együttvéve.
Az OECD „opioidjárvánnyal” foglalkozó idei tanulmányát böngészve látszik igazán, hogy Amerika mennyire függő a világ többi részéhez képest. A fogyasztási adatokat a „statisztikai célokra használt napi terápiás dózis” technikai mértékegységben (S-DDD) megadva (ahol az egy, az az adott hatóanyagra jellemző napi dózist jelenti) az Egyesült Államok látványosan kimagasodik a mezőnyben. Az OECD adatai szerint ugyanis míg Amerikában a 2014–2016-os időszakban egymillió lakosra számítva 38 218 volt ez a szám, addig a második Németországnál 26 350 volt a mutató. Az európai országok közül Ausztria a lista negyedik (20 470), Belgium az ötödik (16 940), Dánia a hatodik (12 230), Hollandia a hetedik (12 212), Svájc a kilencedik (11 941), míg Spanyolország a tizedik (10 797) helyen áll. De Izland (10 145), Norvégia (9823), Svédország (9174) és az Egyesült Királyság (8771) esetében is a 8277-es OECD-átlag feletti a használt napi mennyiség. Ami Magyarországot illeti, orvosok által felírt fájdalomcsillapítókban mindössze 4302 ez a mutató. Ráadásul az Egyesült Államoknál ez csökkenő tendenciát mutat, ugyanis 2011-ben még 43 879 volt.
A halálesetek tekintetében is Amerika áll a legrosszabbul, azaz szintén egymillió lakosra levetítve, évente 131 ember veszti életét fájdalomcsillapító túladagolásban, ami felszorozva évi mintegy 43 ezer főt jelent. Csak összehasonlításképpen a második németeknél 9,5 ez a szám, míg a lista szerint Magyarországon a legalacsonyabb, 0,7 egymillió főre lebontva – ez egyébként azt jelenti, hogy az OECD statisztikái szerint Németországban olyan 790, míg nálunk 6-7 ilyen haláleset történik évente. (Ebbe természetesen az öngyilkossági céllal történő túladagolások nincsenek benne.) A 2016-ban vizsgált tizennégy európai országban összesen 1516 ilyen haláleset történt, amelyek közül a férfiak aránya 80,41 százalék.
A Trump-adminisztráció közben már egészségügyi válságriadót fújt. Nem véletlenül: bő fél évszázad után – miként az OECD-tanulmány is megjegyzi – először fordult elő, hogy az Egyesült Államokban csökkent a várható élettartam, 78,7 évről, 78,6-ra. A CNN összeállításában arra hívja fel a figyelmet, hogy a „járvány” manapság leginkább a fehér bőrű, harmincas férfiak körében számít népbetegségének, s eljutott odáig, hogy az első gyógyszer felírása és túladagolás között átlagosan csupán csak 31 hónap telik el.
Már 2006-ban riadót fújtak, de sem a Bush-, sem az Obama-kormányok nem igazán tettek semmit
Pedig a Politico szerint a bajra, a „boldog-boldogtalannak írjunk fel fájdalomcsillapítót” orvosi gyakorlatának veszélyeire már 2006-ban felhívták a figyelmet a szakemberek. A probléma forrása ugyanis sokak szerint az, hogy az orvosok nyakló nélkül írják fel az erős fájdalomcsillapítókat, amely gyakorlatra a gyártók buzdították őket, a Purdue 1996-tól egy bő fél évtized alatt megduplázta a termékértékesítési részlegének dolgozói létszámát, az orvosokat mindenféle konferenciákon győzködték arról, hogy alkalmazzák a pirulákat. A trendeket figyelve az amerikai kormány a gyógyszerekkel való visszaélésekkel és az addikcióval foglalkozó intézete, a NIDA és a lakosság egészségi állapotáért felelős nemzeti intézet, a NIH is figyelmeztette a kormányzatot.
Egy 2005-ös felmérésükben arra hívták fel a figyelmet, hogy tízből egy amerikai középiskolásnak még az érettségi előtt volt nem megfelelő használatból eredő visszaéléses ügye fájdalomcsillapítóval; illetve, az akkori, mintegy 1,6 milliós tinikorosztályból 75 ezren azért lettek gyógyszerfüggők, mert nem megfelelő adagolásban szedték az egyébként receptre felírt pirulákat.
A falu, ahol téglánként adják el a házat a drogért | Magyar Hang
„Mintha háború után lennénk” – Tarnazsadány valaha szépségversenyt nyert, ma népkonyha hozza az ebédet. Riport.
A vészharang megkongatása és megannyi szakértői figyelmeztetés ellenére a Bush- és az Obama-kormányok sem tettek érdemben sok mindent azért, hogy megfékezzék a „járványt”. Külön pikáns, ahogy a Politico cikkében egymásra mutogatnak az akkor illetékes kormányzati szereplők.
Peren kívül megegyeznének?
Közben nemrég felröppent a hír, hogy a Purdue Pharma peren kívül egyezséget kötne 10–12 milliárd dollár értékben – azt is vállalva, hogy milliós nagyságban gyárt le olyan gyógyszert, amely enyhíti és megszünteti a függőséget. Az ügynek a The Washington Post próbált utánamenni, de senki nem volt hajlandó nyilatkozni. Így nem tudni, mi lehet igaz mindebből.
Vannak olyan híresztelések is, hogy az Oxycontinnal mintegy 35 milliárd dollárt kereső – a Bloomberg szerint 13,5 milliárd dolláros vagyonukkal az ország leggazdagabbjai közé emelkedő – Sackler família csődbe vinné a céget, kiszállna az iparból, eladná még az európai leányvállalatát, a frankfurti székhelyű Mundipharmát is, és a maga részéről legfeljebb hárommilliárdot fizetne. Miközben Ellen Rosenblum oregoni államügyész szerint a család 11 milliárdot vett ki a vállalatból.
A Purdue egyébként közleményt adott ki, amelyben azt írják, hisznek benne, hogy ezzel az egyezséggel sokkal jobban járnak az érintettek, illetve általánosságban az amerikai közvélemény, mintha hosszú éveket vesztegetnének azzal, hogy pereskedjenek. A vállalat egyúttal azt is jelezte, hogy a témával kapcsolatban egy globális megoldásban lennének érdekeltek, egyúttal felkészültek arra, hogy erőteljesen kiálljanak és megvédjék magukat a bírósági eljárásban. „Együttműködünk az igazságügyi miniszterrel és minden érdekelt féllel, hogy megoldást találjunk arra, miként mentsük meg életek tízezreit és segítsük dollárok milliárdjaival az opioidkrízis gyötörte közösségeket” – közölte a Purdue. (A cég, illetve három vezetője egyébként egyszer már bűnösnek vallotta magát az ügyben, hogy félrevezették az orvosokat a fájdalomcsillapítóik hatóerejével és biztonságos használatával kapcsolatban, így 2007-ben 635 millió dolláros büntetést fizettek, ám senki nem került börtönbe.)
A mostani üggyel összefügg, hogy amolyan előjáték gyanánt egy oklahomai bíróság augusztus utolsó hetében 572 millió dolláros kompenzációra kötelezte a Johnson & Johnsont a helyi „opioidjárványban” játszott szerepe miatt. Ez volt az első eset egyébként, hogy egy gyártót ilyen ügyben valóban el is marasztaltak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/36. számában jelent meg, 2019. szeptember 6-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/36. számban? Itt megnézheti!
