A vírusjárvány alatt csak ott tudnak jelentős ellengőzt adni a visszaesésnek, ahol az utolsó néhány évben kiegyensúlyozott volt az államháztartási és folyó fizetési mérleg, nem úgy, mint nálunk. A multik nem a támogatásért, hanem a gazdasági környezetért jönnek Magyarországra, ezért fel kellene hagyni közvetlen és közvetett támogatásukkal, helyette a magyar vállalatok támogatására, az államadósság csökkentésére összpontosítani. A forintleértékelés a gazdasági egyensúly és a növekedés alapvető kelléke ma, így azonban sem a bérek, sem a nemzeti vagyon nem nő. Az olcsó ország szerepéből pedig ki kellene lépni, csökkenteni az állami kiadásokat és az így felszabaduló összeget az adósság csökkentésére, s a humántőke fejlesztésére fordítani – nyilatkozta a Magyar Hangnak Becsey Zsolt, a Károli Református Egyetem oktatója.
– Korábban EP-képviselő és államtitkár és helyettes-államtitkár is volt. Mire véli, hogy már nincs szüksége a kormánypártnak Önre?
– Munkámban mindig lojálisan jártam el, ami számomra konzervatív emberként azt jelentette, hogy a rám bízott feladatot az adott politikai vezetők céljainak megfelelően és az általános magyar érdekek alapján hajtottam végre. Büszke vagyok arra, hogy 2002 márciusában magyar főtisztviselő lehettem. Ez más, mint a szervilizmus, ami szolgalelkűen visszamondja azt, amit magasabb szinteken hallani szeretnének, hogy magasabb legyen a bér és a poszt. 1997-ben a Fiatal Diplomaták Klubjában egy fiatal politikai tehetség azt mondta, egy ország ereje az adminisztráció hazafiasságában és nem a szervilizmusában van, ez azóta is az egyik mottóm. A másik József Attila hexameterje, hiszen egyszer kiterítenek, addig is akkor inkább legyek tisztességes, mint nem.
– Bármely kormányban hajlandó lenne ezzel az attitűddel dolgozni?
– Miután nincs háborús helyzet hazánkban, nemzeti egységkormányra nincs szükség. Maradnék a nemzeti konzervatív oldalon, vagyis egy igazi polgári kormányban mindig szívesen és megtisztelve dolgoznék.
– Látja-e annak lehetőségét és szükségességét, hogy egy olyan polgári párt jöjjön létre, amely tökéletesen képviseli az Ön nézeteit?
– Sok párt van már Magyarországon, nem tudom, hogy újakra formálisan szükség lenne-e. A Fidesz eredeti alapértékrendje például tükrözi nézeteimet.
– A keleti és a déli nyitás megbukott, kivitelünk és annak növekménye még a korábbiaknál is jobban az unióra összpontosul, és a multiknak köszönhető. A kormányzati támogatások és kedvezmények továbbra is főleg a multiknak jutnak. Hogyan lesz ebből javuló versenyképesség?
– Belföldön és a kicsiknél kezdődik minden. Ha egy kisvállalkozás itthon megállja a helyét és megerősödik, akkor léphet a következő szintre, azaz a szomszédos országok piacaira. A keleti és déli nyitás akkor jöhet szóba számára, ha ezeket a közeli piacokat is már kinőtte. Ez több, mint kommunikációs feladat.
– Nem emelné a versenyképességet, ha a multik helyett a kisebb cégeket támogatná a kormány?
– A 2010-2013-as stabilizációt követően megváltozott a gazdasági helyzet. Kijöttünk a válságból, stabilak lettek a makrogazdasági mutatók, onnantól lehetne a nemzeti ipart erősíteni. A multicégek vezetői maguk mondják, hogy nem a pénz, hanem más telephelyi előnyök miatt telepszenek meg nálunk. A csehek és a lengyelek ebből már kihátráltak. Az így felszabadult pénzből egyrészt tovább lehetne javítani a költségvetési egyensúlyt, részben pedig fejleszteni lehetne a hazai kisvállalkozások versenyképességét. Például, hozzájuk irányítani az innovációs eredményeket, a szakképzett munkaerőt. A vírusjárvány is előtérbe hozza a hazai rövid ellátási láncokat, még ha drágább is, a költségcsökkentés kissé háttérbe szorul, a biztonságos ellátás pedig a tervezés része lesz.
– 2010-ben a kormány fontos feladatnak nevezte a nemzeti burzsoázia megteremtését. Sikerült?
– Új és versenyképes erős magyar szereplő szinte egyáltalán nem jelent meg mostanában a nemzetközi piacon, inkább a régmúltból örökölt magyar nagyvállalatok (OTP, Mol, Richter) szárnyalnak. Nagyon csalódott vagyok amiatt, hogy jó néhány olyan, nemrégiben alapított magyar vállalatot – Waberer’s, Fornetti, Szentkirályi – egy bizonyos nagyság elérését követően, amikor már majdnem magyar multivá vált, külföldieknek eladták. Pedig éppen a cégekben felhalmozott tudás volt egyedi, ingatlanokba beruházni sokan mások is tudnak. Ugyancsak elszomorító, hogy ugyan ma már „invent in Hungary” a jelszó, de a helyzet az, hogy a multik szabadalmat nem adnak be Magyarországon. Sőt, inkább a tehetséges magyar mérnököket viszik ki az országból. Ha megnézem a beadott szabadalmak relatív számát, az innovációs mutatókat, akkor azt látom, hogy az elmúlt tíz-húsz évben szinte semmi nem változott. A járvány utáni rendben ennek máshogy kell lennie.
– Vagyis följebb kell lépnünk az értékláncon.
– Igen, 2010-2011-ben külgazdasági államtitkárként megpróbáltam forszírozni, hogy a magyar beszállítói hányadok nőjenek a beszállítói értékláncon keresztül. Sajnos akkor sem nagyon volt ilyen technológiai háttérrel rendelkező magyar beszállító, s ma sincs. A multik szándéka is kétes, főleg ha fölülről nem szorítják őket, mert ott a gyors és nem mindig a mély siker kell. Igazából a késztermék vagy komplett és értékes nagyrészek gyártó szintjét kellene elérni, mert az a szint dönti el, hogy melyik termelési szakaszban – beleértve az elő- és utószakaszt – mekkora haszon keletkezik.
– A brexit már eldöntött tény, Kína a koronavírustól függetlenül is lassul, amit erősítenek a járvány miatti leállások, gazdasági kapcsolataink idén súlyos visszaesésben lesznek. Milyen hatással lehet mindez a magyar gazdaságra?
– A német autóipar kétségtelenül gondban van, nemcsak a vírus okozta keresletkiesés, hanem egyidejűleg az új meghajtású autók gyártására való átállás miatt, de biztosan kezelni tudja majd a helyzetet. A britek fontos exportpartnereink, főleg a szolgáltatások területén, a mihamarabbi szerződésük az EU-val nekünk is létérdek. Kínában az a legfontosabb feladat, hogy a polarizálódott társadalmat a belső gazdaság fejlesztésével konvergálják. A vírusjárvány tanulságaként ott is be fognak zárni hazai és regionális termelési láncokat. Erre egyébként megvan a képességük, hiszen az innovációban nagyon erősek, tőkét és főleg technológiát jól halmoztak fel, de így is szükség lesz másfél-két évtizedre a lemaradó rétegeik és régióik felzárkóztatására.
– 2004-ben, 245 forintos euró árfolyamnál Orbán Viktor arról beszélt, a forint gyengítése annyit jelent, „ellopják a pénzt az emberek zsebéből”. Most több mint 100 forinttal gyengébb nemzeti valutánk. Ez azt jelenti, hogy az emberek zsebéből az exportáló vállalatokhoz, azaz a multikhoz csoportosítják át a pénzt?
– A leértékelő politika szükséges versenyképességi tényezővé vált itthon az utóbbi évtizedekben, erről mások, például a szlovákok és a szlovénok korábban lemondtak. A gazdasági, főleg a külső egyensúly és a növekedés együtt fontos, de ennek már sajnos beépült feltétele itthon a valuta leértékelése. A járványkrízisben még jobban megroggyant az árfolyam, ami sérülékenységet jelez. Ebből azonban ki kell lépni, mert így sem az euróban mért bérek, sem a nemzeti vagyon nem nő. Az olcsó ország kategóriájába kerül hazánk, s így nem jön ide vagy jön létre itt olyan termelés, amely nagy hozzáadott értéket hozna létre. Az iszonyúan magas importhányad miatt – kiemelten a multi kiskereskedelmi cégek közvetítésével – a leértékeléssel nő az infláció is.
– Valóban túlfűtött a magyar gazdaság. Nem lenne ideje a kamatemelésnek, hogy megelőzzük az infláció felpörgését, hiszen a forint gyengülése, a gyorsuló infláció egymást hajtó folyamat?
– Az a kérdés, hogy a beruházások az állam, az EU segítsége nélkül tudnak-e komolyan növekedni. Például az építőipar visszaesésekor. A járvány miatt most rövid távon a fizetőképes keresletet és a fizetési fegyelmet kell megtartani, például fizetésekbe történő állami besegítéssel, főleg a kisvállakozásoknál, ha megmarad az alkalmazotti munkaviszony. Vagy legalább időlegesen a családi pótlék emelésével.
– Hova vezethet, ha valóban negyedével csökken az uniós támogatás a 2021-2027-es ciklusban?
– A növekedést lehet erősíteni a külföldi működőtőke idevonzásával, az állami beruházásokkal, ha ezek ütemei nem mindig fenntarthatóak, nem okoz újabb adósságot. A külföldi működő tőkével az a gond, hogy annak csak akkor van jótékony hatása, ha az tovább terjedne, azaz a hazai vállalkozások is átvennék a fejlett technológiát és versenyképességet, és növelnék feléjük vagy önállóan a beszállítást. Miután kevesebb lesz a nettó uniós támogatás, az mindenképpen lassítani fogja a magyar gazdaságot, de lehet ezen tompítani, például azonnali megtérülést indító beruházások révén.
A másik gond, hogy a beérkező tőke és a kivitt profit nagyjából már azonos mennyiségű, megállt az FDI (közvetlen külföldi beruházás) állomány növekedése az elmúlt években, tehát ez nem javítja külső finanszírozási helyzetünket, akárcsak a folyó fizetési mérleg, ezt csak a nettó EU forrás tudja megtenni. Létérdek, hogy a magyar vállalatok termelékenysége emelkedjen, és ezek a versenyképesen tőkésedő vállalkozások növeljék beruházásaikat. Eddig a növekedést segítette a kiadási oldalon a költségvetési hiány is, pedig ha megvalósult volna a nullszaldós költségvetés – mint a régiós társak közül jó néhánynál –, akkor az államnak kevesebbet kellene költenie adósságfinanszírozásra, a válságban nincs kockázati feláremelkedés. Nem is beszélve arról, több közvetlen pénzt lehetne nyomni a mostani krízis tompításába a közvetett eszközök – hitelek, garanciák, halasztott fizetések, járadékcsökkentések – mellett.
– Nem jelenthet-e gondot, hogy az elmúlt években, a kegyelmi állapotban nem tartalékolt a magyar kormány?
– Az egyensúlyi költségvetést a konvergenciaprogramban már korábban is megcéloztuk. De miután emellett legalább ennyire fontos cél a versenyképesség emelése – benne a közterhek csökkentése is – ezért nehéz helyzetben vagyunk. A németek az elmúlt évek költségvetési pluszaik miatt az államháztartás szerkezetének módosítása nélkül is bármikor belenyomhatnak száz milliárd eurós nagyságrendben pénzt a direkt válságmérséklésbe anélkül, hogy a piac felárakkal büntetné őket. Mi nem. A nagy és közvetlen ellengőzhöz valahonnan forrás kell – az önkormányzati forráselvonásokkal ez már elkezdődött –, különben a növekvő eladósodást bünteti a piac. Mindez már középtávon is csak akkor tud megvalósulni, ha az állam jelentősen olcsóbban működik a növekvő felárakkal. Ezen a területen van még tartalék, amit a járvány után meg kell találnunk.
Most sok hangulatjavító presztízskiadás vagy beruházás, főleg olyan közpénzből finanszírozott projekt létezik, amely nem alkotmányos szükséglet, és a régió más országaiban nincs. Akkor van értelme egy gigantikus beruházásnak, ha most, és nem 20-25 év múlva lakjuk be. A települési tömegközlekedés üzemeltetéséből is kivonulhatna az állam, az önkormányzati feladat is lehetne megfelelő forrásokkal, hiszen ők a tulajdonosok. Vagy említhetném a párhuzamos helyközi közösségi közlekedés luxusát. A köztévé sok funkcióját vissza lehetne adni a piacnak, azzal is közpénzt spórolnánk. A kereső emberek menjenek tovább a privát egészségügy felé – a fogászatnál ez megindult –, ezzel az életet követnénk le, de cserében segítenénk a tudatos megelőző életmódjukat, és így az eltartottak állami kezelésének színvonalát is emelhetnénk. De még sorolhatnánk, mindenki a maga környezetéből. Ez segítené az adósságcsökkentést és a humánszféra, főleg az oktatás fejlesztését. Nekünk az összeszerelő soron nem a jól képzett szakmunkásokat és a legjobb mérnököket kellene a multiknak biztosítani, mint most, mert ez luxus.
