Kisebbfajta negatív rekordot sikerült felállítani, mert a májusi költségvetési hiány 324,1 milliárd forintra duzzadt, amire csaknem húsz éve óta nem volt példa. Ezzel az idei első öt hónapban 1051,5 milliárd forint lett a deficit. A Pénzügyminisztérium (PM) hétfői előzetes jelentéséből azt is megtudhatjuk, hogy a koronavírus gazdasági hatásainak mérséklésére elindított gazdaságvédelmi akcióterv és a járvány elleni védekezés költségei növelték meg ennyire a pénzforgalmi hiányt.
A tárca szerint idén május végéig 450 milliárd forintot meghaladó összeget tettek ki a koronavírus-járványhoz kapcsolódó egészségügyi eszközbeszerzések, védőmaszkok, további védőeszközök, lélegeztetőgépek költségei. Emellett május végéig összesen 486,7 milliárd forint uniós bevétel érkezett a költségvetésbe, a 2020. évi első öthavi uniós kiadások ugyanakkor meghaladták a 967,6 milliárd forintot – részletezi a PM. Mindezek ellenére a kormány nem aggódik, tarthatónak tartja a 3,8 százalékos GDP-arányos idei hiánycélt.
Pedig lenne miért aggódni: amíg más országok hangya módjára szorgalmasan gyűjtögettek, addig a magyar kormány a jegybank segédletével – mint a tücsök – indokolatlan gazdaságélénkítésre elhegedülte a bőség időszakában rendelkezésre álló forrásokat. Röviden ezzel lehet jellemezni, ami hazánkban zajlott a 2008-2009-es válságot követő helyreállítás után. Vagyis a magasabb gazdasági növekedés érdekében éveken keresztül hiánnyal zárult a költségvetés, ahelyett hogy a fellendülés éveiben tartalékoltunk volna a nehezebb időszakokra, ahogy azt például a németek teszik hosszú ideje. És milyen jól jött volna most néhány száz-, netán ezermilliárdos tartalék, nem futott volna el a hiány, és a gazdaság megmentésére is több juthatott volna.
Németországgal szemben – ahol most, amikor valóban szükség van a plusz forrásokra a háztartások és a vállalkozások támogatására, van hova nyúlni – mi csak az adósság növelése fejében juthatunk plusz forrásokhoz. Nem véletlen, hogy amíg az unió vezető gazdaságában jelentős új források megmozgatásával tudnak segíteni a bajban lévőknek, addig nálunk csak a különböző költségvetési források átcímkézésével, illetve az uniós források átrendezésével igyekszik a kormány azt a látszatot kelteni, hogy a valaha volt legnagyobb mentőcsomaggal támogatja meg a magyar gazdaságot.
Csodát persze nem lehet tenni, hiszen új pénzt, friss forrást – ami valóban segíthet a gazdaságon – az elmúlt évek kiköltekező gazdaságpolitikája miatt legfeljebb hitelből lehet előteremteni, ami nyilvánvalóan növeli a költségvetés hiányát, illetve az államadósságot.
A Portfólió cikke mindezt számokkal is alátámasztja. A szakmai magyarázat szerint a különböző forrásokból erőteljesen támogatott magyar növekedés évek óta felette van lehetőségeinek – azaz túlfűtött a gazdaság –, aminek most isszuk meg a levét. A magyar gazdaság lehetőségeihez és képességeihez képest alacsonyan tartott kamatszint ugyan segítette a növekedést, jelentősen gyengítette ugyanakkor a forintot, amely már a koronavírus-válság előtt is jelentősen veszített értékéből, amit minden magyar a saját zsebén érez, hiszen ezzel az importtermékek is drágulnak, emelkedik az infláció mértéke.
További probléma, hogy a növekedés erőltetett támogatása miatt alacsonyan tartott kamatszint miatt a jegybank már nem tudja további kamatcsökkentéssel segíteni a gazdaságot. A másik oldalról pedig nincs olyan tartalék, amelyhez hozzá lehetne nyúlni most, a válság idején. Harmadrészt pedig a multinacionális vállalatok kivételével általánosan jellemző alacsony termelékenység és gyenge versenyképesség miatt a vállalkozásoknak nincs tartaléka, így nincs mit tenni, mint elbocsátani a dolgozókat, vagy egyenesen lehúzni a redőnyt.
Pillanatnyilag tehát itt tartunk, és akkor még nem vettük figyelembe, hogy ősszel visszatérhet a járvány, ami a még érvényben lévő korlátozások szigorítását, s ezzel újabb csapást jelenthet a gazdaság számára.
