Alig nyugodott meg a világ a koreai megegyezést követően, az iráni atomalku felmondásával ismét izgulhat a kiéleződött közel-keleti helyzet miatt. Mindkét konfliktusban Donald Trump amerikai elnök kiszámíthatatlansága generálta az eseményeket. Csakhogy amíg ez a lázas vagdalkozás összehozta a két Koreát, addig az agresszív beavatkozási politika a világ másik konfliktuszónájában beláthatatlan következményekkel járhat, s már a térség ismételt lángba borulásával fenyeget.
Várható volt, hogy az Egyesült Államok és Izrael nem nézi sokáig tétlenül, hogy a térség első számú konfliktusának rendezésében, így a régió jövőjének alakulásában egyre inkább Oroszország, Törökország és Irán osztják a lapokat. Különösen Teherán megnövekedett aktivitása szúrta az amerikai héják, s mindenekelőtt Benjamin Netanjahu szemét. Donald Trump már egy éve készült erre a lépésre, a keményvonalas Bolton–Mattis–Pompeo hármas helyzetbe kerülésével pedig már tudni lehetett, hogy csak idő kérdése a 2015-ben megkötött atomalku felmondása. S amikor az izraeli miniszterelnök egyenes adásban ecsetelte, hogy az iráni rendszer hogyan játssza ki a megállapodást, végképp nem lehettek kétségeink a közel-keleti helyzet kiéleződése felől.
Trump egyebek mellett Netanjahu állítólagos bizonyítékaira alapozva azzal indokolta a döntését, hogy Teherán hazudott, az egyezmény nem tudja megakadályozni Iránt az atomfegyver kifejlesztésében, az atomalku óta pedig 40 százalékkal nőttek Irán katonai kiadásai. Nemzetbiztonsági tanácsadója John Bolton egyáltalán nem kertelve mindezt még azzal toldotta meg, hogy az Egyesült Államoknak ki kell állni Izrael mellett, mert ez csak erősíti a biztonságát. E két országon kívül azonban senki sem mondja, hogy Irán ne tartotta volna be a 2015-ös megállapodást. Csakhogy a megállapodás értelmében feloldott szankciók következtében felszabadult dollármilliókból nemcsak gazdasági, hanem katonai célú fejlesztésekbe is kezdett. Teljesen logikusan, hiszen térségbeli ősellenségeivel, Szaúd-Arábiával és Izraellel már csak saját biztonságának szavatolása érdekében is tartania kell a versenyt.
Kilépni a csónakból: szédületes változások Észak-Koreában
Ami korábban nem fordulhatott volna elő: Szenczy Sándort, a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjét spontán módon rövid prédikációra kérték fel Phenjan protestáns templomában.
Értelemszerűen feléledtek Teherán ambíció az egész Közel-Keletet behálózó hatalmi versenyben is. Különösen jól mutatja ezt Irán Szíriában megnövekedett aktivitása vagy a jemeni húszik támogatása, amelyet az ellene összeállt, meglehetősen bizarr zsidó-arab-amerikai koalíció a közel-keleti erőegyensúly felborulásaként értelmezett. Ismét a klasszikus kettős mércével állunk szemben, mert messze nem csak Irán erősíti minden eszközzel a befolyását, hanem az őt agresszív politikával vádolók is. Izrael például be nem vallottan, ám mindenki által tudottan atomhatalom, a palesztinokkal szemben kimondottan agresszív és elnyomó, Trump bejelentése után néhány órával pedig azonnal csapást mért Irán egyik szíriai bázisára. De Szaúd-Arábia sem viselkedik ma született bárányként, hiszen Jement nyíltan támadja, Szíriában aktívan támogatja az Aszaddal szemben álló iszlamistákat, s ugyancsak erősen érdeklődik a nukleáris fegyverek iránt. Rijádnak most Tel-Avivval együtt sikerült belerángatnia a szunnita-síita konfliktusba a szíriai kormányerőkre idén már kétszer is csapást mérő Trumpot is, aki az iráni hatalom egyértelmű megdöntésének szándékával nyíltan szakított eredetileg hirdetett, az intervenciós politikát elvető doktrínájával.
De Washington szembemegy európai szövetségeseivel is, akik az utolsó pillanatig próbálták Trumpot lebeszélni az érdekeiket sértő hátraarcról. Az újabb szankciók ugyanis tiltják a Teheránnal kereskedő cégek hitelezését is, így nehéz helyzetbe hozva az iráni piac megnyílásával hatalmas üzletekbe belevágó Airbust, Siemenst, Totalt, Volkswagent, Daimlert vagy Renault-t. Az új berlini amerikai nagykövet nagy felháborodást kiváltva már el is tanácsolta a német cégeket az iráni üzletektől. A kínai és az orosz vállalatok közben ugrásra készen állnak, hiszen Trump döntése nemcsak Teherán, de Peking és Moszkva kezét is feloldotta. Ráadásul Vlagyimir Putyin örülhet az olajár emelkedésének is, miközben azért ugyancsak fájhat a feje a szíriai helyzet várható kiéleződése miatt.
Donald Trump tehát jól összekeverte a közel-keleti kártyákat, miután immár a regionális szereplők közül nemcsak Törökországot, hanem az eddig kiszámítható Iránt is elidegenítette magától. Felelőtlenül a háború szélére sodorva ezzel a térséget, ezzel veszélyeztetve Európa biztonságát is. A dolgok még rosszabbra fordulása ugyanis a menekültek újabb hullámát indíthatja el, s mint már a korábbi kalandor amerikai lépések után, ismét új erőre kaphat a terrorizmus is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 1. számában jelent meg, 2018. május 18-án. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Kérjük, segítse a független sajtót, fizessen elő a Magyar Hangra, vagy támogasson minket a Patreonon keresztül! Megvitatná az olvasottakat? Várjuk Facebook-oldalunkon.
