Rokonszenves család mosolyog az interneten keringő fotón. Tíz év körüli bájos kislányok virággal a kezükben, mellettük két kamasz bátyjuk, s a szülők: a lányokat ölelő édesanya és a büszke apa. Ahogy kiderült, viszonylagos jólétben éltek a kelet—jávai Surabaya kertvárosában, a kislányok szombat délután még együtt bicikliztek a környékbeli gyerekekkel. Ki gondolná, hogy másnap reggel a szülők bombákkal szerelik fel a fiúkat, robbanómellényeket erősítenek a kislányokra és véghez viszik Indonézia egyik legvéresebb terrorcselekményét?
Alig 24 óra elteltével egy másik családot mutatnak az új terrortámadásról tudósító képek: apa, anya és három gyerek mopedeken érkezik a surabayai rendőrségi ellenőrző kapuhoz. A biztonsági ellenőrzés közben hirtelen robbanás, füst, mindenki a földön marad. Majd újabb amatőr képsorok: óvatosan feláll a földről egy fejkendős kislány és imbolyogva próbál néhány lépést tenni. Ő az öngyilkos merénylő család egyetlen túlélője. Még csak nyolcéves.
A harmadik robbantásról nincs kép, de a körülmények hasonlóak: ez a család is öngyilkos merényletre készül, a bomba készen áll, amikor hiba csúszik a számításba és a szerkezet működésbe lép. A szülők és két nagyobbik gyermekük életét veszti, csak a 11 és 10 éves kicsik élik túl a robbanást.
Indonéziát május 13-án és 14-én terrorcselekmények sorozata rázta meg. Az ország második legnagyobb városában, a hárommilliós Surabayában öt robbantás történt, az elkövetőkkel együtt huszonöten vesztették életüket és legalább ötvenen megsérültek. A merényletek elkövetéséért az Iszlám Állam (IS) nevű terrorszervezet vállalta a felelősséget. Valamennyi robbantás kitervelője kapcsolatban állt a Jamaah Ansharud Daulah (JAD) nevű indonéz terrorista csoporttal, akik hűségesküt tettek az IS-nek. Nem ez volt az első akciójuk. Ezúttal azonban, eddig példátlan módon híveik egész családjukat bevonták az akcióba, gyermekeiket is feláldozták. Sidney Jones, a jakartai Institute for Policy Analysis of Conflict nevű szervezet elemzője szerint a világon is mindeddig egyedülálló jelenségről van szó. A hagyományosan gyermekszerető, a család fontosságát elismerő indonéz társadalmat ezért is rázta meg annyira ez az esemény.
Mindezt saját tapasztalatom is alátámasztja, a megkérdezett jakartaiakat nem is annyira a robbantások ténye lepte meg – kis túlzással hozzászoktak ehhez – sokkal inkább az, hogy apák és anyák magukkal vitték gyermekeiket a halálba. Mint kiderült, az elsőként robbantó családban az apa a JAD surabayai sejtjének vezetője volt. Bár rendőrségi források a támadás napján azt közölték, a család az IS-t támogatva megjárta Szíriát, később ezt az információt visszavonták. A legutóbbi értesülések szerint az apa valóban próbált eljutni az IS egyik szíriai táborába, de Törökországból visszafordították. Lapértesülések szerint a három család az apák JAD-hoz való kötődése révén ismerte egymást, sőt gyakorta összejártak: a Koránt tanulmányozták, vasárnap esténként pedig dzsihádista filmeket néztek.
Indonéziában, a világ legnépesebb muszlim államában egyre növekvő aggodalmat okoz az Iszlám Államhoz csatlakozó állampolgárok ügye. Jelenleg körülbelül ötszázan lehetnek Szíriában, hivatalos adatok szerint mintegy 1200-an térhettek haza. Ez azonban óvatos becslés csupán, szakértők szerint a 2000-et is meghaladhatja a Közel-Keleten iszlamista kiképzésben részesült és hazatért indonézek száma. Miért a bizonytalanság? Az ok triviális: a nem megfelelő jogszabályi rendelkezések miatt egyszerűen nincs, aki nyomon követné a dzsihádisták számát, mozgásukat, akik így szabadon közlekedhetnek, szerveződhetnek. Ráadásul a külföldön indonéz állampolgárok által elkövetett terrorcselekményeket az indonéz hatóságok egyszerűen nem tekintik bűncselekménynek. Az ISIS leszerelt szíriai önkéntesei egyszerűen visszatérhetnek korábbi dolgos indonéz mindennapjaikhoz.
De nem ez az egyetlen aggasztó körülmény. A vallási toleranciájára büszke országban a vasárnap elsőként robbantó család három keresztény templomot célzott meg, no meg a reggeli misére igyekvő hívőket. A 260 milliós állam polgárainak nagy többsége muszlim, a keresztények aránya 8 százalék. Bár az indonéz alkotmány egyik alapvetése a vallásszabadság, ezt másképp értelmezik, mint Európában. Az ateizmus ugyanis nem megengedett, mindenkinek nyilatkoznia kell, hogy az elismert vallások közül (iszlám, protestáns, katolikus, hindu, buddhista, konfucianizmus) melyiket követi. Bár ezek mindegyike elviekben egyenrangú, a tapasztalat azt mutatja, egyre gyakoribbak a vallási kisebbségek sérelmére elkövetett erőszakos cselekmények. A keresztény kisebbség elleni támadásoknak Indonéziában sajátos felhangja van: összefonódik a régóta meglévő kínai-ellenességgel. De még a mérsékeltebb szunnita, illetve síta muszlimok sem érezhetik magukat teljesen biztonságban.
A második terrortámadás célpontja egy rendőrörs volt – a helyszínválasztás itt sem véletlen. A dzsihádisták dühének egyik célpontja ugyanis a rendőrség. Miért? Az Iszlám Állam követőinek a szigetvilágban is célja, hogy kalifátust hozzanak létre, ennek pedig útjában állnak a világi államot kiszolgáló rendfenntartók, akik a radikálisok szerint „hűtlenné váltak” az igaz eszméhez, ezért velük szemben bárminemű erőszak megengedett, sőt indokolt.
Szakértők szerint a radikális eszmék elterjedésének egyik legjellemzőbb csatornája Indonéziában az internet. Bár a kormány számos dzsihádista tartalmú oldalt blokkol, ez sem vezet valódi eredményre. Nem véletlen: a világ negyedik legnépesebb országa a Facebook-felhasználók számát tekintve is a negyedik helyen áll. Indonézek milliói folyamatosan a neten lógnak, a közlekedési lámpák piros jelzésénél még a motorosok tömegei is azonnal a kormányra erősített mobiljukat figyelik, a Facebookot pörgetik. Itt komolyan veszik: amiről nem készült fénykép és nem került fel a közösségi oldalakra, az meg sem történt.
Jövő év tavaszán az ország elnököt választ, s az egyre erősödő muszlim radikalizmus a jelenlegi, viszonylag mérsékelt elnök, Joko Widodo ellen kampányol. Elemzők szerint a robbantások célja lehet, hogy az ország stabilitását megrengessék, az elnök híveit elbizonytalanítsák. Márpedig a nyugodt, higgadt erő felmutatása Widodonak most mindennél fontosabb lenne. Az elnök régóta hangoztatott célja, miszerint ötéves ciklusa végére, 2019-re a turisták száma évente elérje a húszmillió főt és ezzel a gazdaság komoly húzóágazatává fejlődjön – a terrortámadásokkal komolyan veszélybe került. Miként Arief Yahya turizmusért felelős miniszter bejelentette, jó esély van rá, hogy a robbantások miatt idén akár egymillióval kevesebb látogató érkezzen az országba. Közben a főváros gőzerővel készül az augusztusi Ázsiai játékok megrendezésére, amely a kontinens idei legfontosabb sporteseménye. Negyvenöt országból mintegy tizenötezer sportolót és persze szurkolók tömegeit várják. Októberre szintén nagyszabású rendezvényt szerveznek: Balin lesz az IMF és a Világbank találkozója, s a világ pénzügyi elitjére is szeretnének jó benyomást gyakorolni. Délkelet.Ázsia legnagyobb gazdasága nagy lehetőségek előtt áll, kérdés, mindez nem bukik-e el a fokozódó radikalizmus miatt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 1. számában jelent meg, 2018. május 18-án.
