Sült rizsről álmodtak, és puszta kézzel ástak a barlangban rekedt thai gyerekek

Sajtótájékoztatón beszéltek megpróbáltatásaikról a thaiföldi barlangból július 8. és 10. között kimentett fiúk és edzőjük magyar idő szerint szerdán délután. A több mint két hetet az észak-thaiföldi Tham Luang barlang fogságában töltő focicsapat, vagyis a 12 kamasz és 25 éves edzőjük először, ás várhatóan utoljára jelentek meg a nyilvánosság előtt. Az eseményen az újságírók által korábban összeállított, és a pszichiáterek által kiválogatott kérdésekre válaszoltak.

Hirdetés

A sajtótájékoztató elején egy egészségügyi szóvívó elmondta, a gyerekek és az edző kellően megerősödtek, és rendesen követik az orvosok utasításait. A csapat tagjai, bizonyítandó az orvosi szakvéleményben foglaltakat, rögtönzött focimeccsel szórakoztatták az újságírókat.

– Amikor az első brit búvár megjelent a barlangban, nem hittek a szemüknek – árulta el az egyik fiú.

Hangokat hallottak az egyik teremből, de azt hitték, csak hallucinálnak, de végül felbukkantak az első megmentők. A gyerekek meglepődtek, hogy a vízből kilépő emberek nem thai nyelven szólnak hozzájuk. A búvárok és a csapat között a Dul becenéven emlegetett fiú tolmácsolt, ő volt az egyetlen ugyanis, aki beszélt angolul. Felidézték, a barlang sötétjében annyira lassan telt az idő, hogy az agyuk teljesen lelassult.

Mindvégig nyugodtak maradtak

A második kérdésre adott válaszból kiderült, a mentés után egy hétig kórházban vizsgált csapat tagjai megnézték a focivébé döntőjét, többségük a franciák sikeréért szurkolt.

A mentést megelőző időszakban sokszor felmerült kérdésre, hogy miért mentek le a mélybe, az edző azt válaszolta, hogy korábban sosem jártak barlangban, és mindenki egyet értett az ötlettel, hogy próbálják ki. Amikor látták, hogy emelkedik a vízszint, elindultak kifelé, ám gyorsan kiderült, hogy csapdába estek, de még ekkor is bíztak benne, hogy egy másik kijáraton feljuthatnak a napfényre, akár a vízen keresztül is. A csapat Ake becenéven emlegetett edzője cáfolta, hogy a fiúk nem tudnak úszni, mint elmondta, a fociedzések után mindig úszni vitte a csapatot.

Ake felidézte, a gyerekek először ki akarták ásni magukat, de hamar kiderült, puszta kézzel semmi esélyük. Ekkor már a falból is folyt a víz, mivel élelmük nem volt, a tiszta, friss vízzel lakatták jól magukat.

Az egyik fiú elmondta, sült rizsről álmodoztak, és arra vártak, hogy valaki kimentse őket. Közben pedig hallgatták, ahogy a víz folyamatosan emelkedik. Az edző elmondta, mindvégig azzal nyugtatta a fiúkat, hogy a víz visszahúzódik, és hamarosan kijutnak a barlangból.

Miután megtalálták őket, a fiúk táblajátékokkal szórakoztatták magukat, és kemény meccseket vívtak a mentőcsapat tagjaival. Felidézték, a tengerészgyalogosok speciális alakulata ellen többnyire veszítettek, el is nevezték őket a „barlang királyainak”.

Megtanulták értékelni az életet

Az edző elmondta, letaglózta őket, amikor megtudták, hogy az egyik búvár, Saman Kunan elhunyt a mentés közben. – Bűnösnek éreztük magunkat a halála miatt – fogalmazott.

S hogy mit tanultak a dologból? Egy kisfiú megígérte, hogy jobb ember lesz, jobb állampolgár. Egy másikuk azt mondta, sokkal jobban oda fog figyelni rá, hogyan éli az életét, vigyázni fog rá, hogy ne legyen érzéketlen és felelőtlen. Míg egy harmadik fiú hangsúlyozta, a barlang mélyén megtanulták értékelni az életet.

Kiderült, többen profi focisták szeretnének lenni, de van, aki a mentés hatására inkább tengerészgyalogosként képzeli el magát felnőttként. A csapat nagy része hangsúlyozta, nem szívesen mennének többet barlangba, az edző volt az egyetlen, aki visszatérne még a mélybe, de kizárólag profi vezetővel.

Hirdetés

Arra a kérdésre pedig, hogy mit mondtak a szüleiknek, kórusban azt felelték a gyerekek, hogy bocsánatot kértek tőlük, amiért lementek a barlangba. Többen elárulták, nem szóltak a szüleiknek róla, hogy az edzésen kívül más programjuk is lesz, így sokan nem is tudták, hogy a fiaik a mélybe készülnek, de volt olyan is, aki egy másik barlang nevét adta meg véletlenül.

A sajtótájékoztató végén kiderült, a négy fiú, akik eddig nem rendelkeztek hivatalos papírokkal, megkapják a thai állampolgárságot.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.