Már Trump elmozdítása a tét

Trump és Putyin Helsinkiben. A jobbszélső és a csatár (Fotó: Reuters/Grigory Dukor)

Jelentős indulatokat kavart európai turnéján Donald Trump. Legyinthetnénk az egészre azzal, hogy csak hozta önmagát, a helyzet azonban jóval súlyosabb. Az önjáró amerikai elnök ez alatt az egy hét alatt maga ellen fordította a szövetségeseit, s azzal, hogy a kemény fellépés helyett összeborult Vlagyimir Putyinnal, újabb muníciót adott hazai ellenfeleinek a kezébe. Az amerikai belpolitikai csatározások új szintre léptek, már Trump elmozdítása a tét, s ez a harc komoly hatással lehet a globális erőviszonyok alakulására is.

Hirdetés

Európába érkezve Donald Trump azzal indított, hogy keményen beszólt Angela Merkelnek. Az Északi Áramlat bővítését kifogásolva azt vágta a németek fejéhez, hogy a gázfüggőség miatt Európa Oroszország túsza. Aztán a NATO brüsszeli csúcstalálkozóján ismét csak Európát és a németeket alázva azt követelte, hogy a GDP négy százalékára emelve duplázzák meg a katonai kiadásaikat. A piaci kofák stílusában még annak a lehetőségét is belengette, hogy az Egyesült Államok kilép a NATO-ból. Európa puffogott, duzzogott, kikérte magának, aztán mintha mi sem történt volna, a Fehér Ház ura is békésebb hangot ütött meg. Trump ezt követően Amerika legközelebbi szövetségeséhez, a rossznyelvek szerint sokszor gyarmataként és az Európai Unió trójai falovaként kezelt Nagy-Britanniába látogatott. Itt azzal köszöntött be, hogy a Theresa May által a puha brexitről előterjesztett friss elképzeléseket bírálva kijelentette, hogy így szó sem lehet semmiféle szabadkereskedelemről, majd durván beavatkozva a brit belügyekbe, a miniszterelnök pártbeli ellenfelét, Boris Johnsont dicsérte az egekig. Miután elefántként végiggyalogolt a porcelánbolton, itt is mosolygósabbra váltott. Azért Brüsszelnek még odaszúrt egyet, amikor azt javasolta Maynek, perelje be az Európai Uniót, ezután azonban már csak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy séta közben elhagyta a királynőt. A skóciai golfozást aztán már csendben és rendben hozta.

Peekaboo! Trump blocks Queen Elizabeth’s way at official function

US President Donald Trump failed to impress the British during his visit to the UK, due to both his policies and the way he behaved with the Queen. He broke etiquette several times during his short meeting with the royal. READ MORE: https://on.rt.com/9a4f Check out http://rt.com RT LIVE http://rt.com/on-air Subscribe to RT!

Rákészült a világban hatalmas érdeklődéssel várt orosz-amerikai csúcsra. Érthető is, hiszen sokan féltették joggal az önmaga egójától megszédülő Trumpot attól, hogy Putyin megeszi őt reggelire. Helsinkiben aztán be is bizonyosodott, hogy a két politikus nincs egy súlycsoportban. Az esetek többségében smirgliként viselkedő amerikai elnököt orosz kollégája levette a lábáról, így hiába ígért kemény fellépést még előző nap, a sajtótájékoztatón egyetlen szóval sem bírálta Oroszországot, amelyet a jelen lévő amerikai újságírók igencsak nehezményeztek. A geopolitikai kérdéseket háttérbe tolva Putyinnal együtt támadta hazai liberális ellenfeleit, s minderre azzal tette fel a koronát, hogy a 2016-os választások, pontosabban az állítólagos orosz beavatkozás kérdésében inkább hitt az orosz elnöknek, mint saját titkosszolgálatainak.

Az a furcsa helyzet állt tehát elő, hogy egy amerikai elnök az ősellenség Oroszország első emberére támaszkodva próbálja lejátszani hazai játszmáit. Ezzel valószínűleg túl messze ment, hiszen az amerikai elit ezt nem bocsátja majd meg neki, s mindent megtesz az elmozdításáért. Tehát Trump nemcsak a saját politikai karrierjét veszélyeztette, de egyik fő külpolitikai céljának, az orosz–amerikai viszony normalizálásának az elérését is.

„Úgy álltál ott, mint egy tál főtt tészta” – össztűz zúdul Trumpra

Saját pártján belül is kiborította a bilit az amerikai elnök, miután közölte, nem lát okot arra, hogy az oroszok miért nyúltak volna bele a 2016-os választásokba. Nem teszi zsebre, amit ezért otthon kap. Nagyjából így összegezhetjük a július 16-i amerikai-orosz elnöki csúcs utáni amerikai reakciókat, amelyek egy újságírói kérdést követő reakciója miatt zúdulnak most Donald Trumpra.

Ez az egy hét ámokfutásnak tűnik, a látszat ellenére azonban Trump lépései nagyon is kiszámíthatóak abban az értelemben, hogy beleillenek az izolacionista, ám hegemón imperialista célokat követő ókonzervatív politikai gondolkodásba. Ennek a filozófiának a központi eleme a gazdasági nacionalizmus. Trump is az amerikai ipar nagyságának helyreállítását, a munkahelyteremtést, ennek jegyében a kereskedelmi protekcionizmust és új piacok, köztük energiapiacok meghódítását célozta meg.

Ebben a szövetségesi kötelezettségeket és a globális normákat háttérbe szorító elképzelésben nem Oroszország jelenti a fő veszélyt, hanem Kína. Peking Trump gondolkodásában gazdasági, az Európai Unió kereskedelmi, míg Oroszország „csak” stratégiai versenytárs. A Fehér Ház mostani ura azokat az országokat és térségeket – így Kínát, az Európai Uniót vagy Iránt – tekinti fő vetélytársainak, amelyek keresztezik az Egyesült Államokat gazdasági és kereskedelmi céljainak az elérésében.

Trump úgynevezett oroszbarátsága tehát meglehetősen átlátszó módon azt szolgálja, hogy felbomlassza az orosz–iráni, orosz–kínai együttműködést, az európai színtéren pedig bármi áron megakadályozza az orosz–német közeledést. Ebben a világképben Oroszország a kisebbik partner, amelyet fel lehet használni a versenytársakkal szemben.

Csakhogy Putyin ezt nagyon jól átlátja, s fegyverét visszafelé fordítva, mosolyogva, ölelkezve és belső csatáihoz minden segítséget megadva úgy játszotta le a pályáról, hogy igyekezett nem gyengíteni. Már csak azért sem, mert számára amerikai elnökként Trump a kisebbik rossz. A kérdés most az, elég erős-e a hazai csatáihoz, mert a globális porondon azért sajátos stílusával is egész jól elboldogul.

A Kreml július 24-én azt közölte, hogy az év végére Washingtonba kapott meghívást Vlagyimir Putyin Donald Trumptól. A találkozó előkészítése még nem kezdődött meg.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 10. számában jelent meg, 2018. július 20-án.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! 

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.