Emlékszik még ön azokra az időkre, amikor a balliberális oldal heti rendszerességgel hasonlította Orbán Viktort Gömbös Gyulához vagy Szálasi Ferenchez? Megvan még az a 2005-ös botrányos interjú, amelyben Friderikusz Sándor Orbánnak szegezte a kérdést: „Ön antiszemita?” Vagy ne is menjünk olyan messze: ön előtt van még az az áprilisi nyílt levél, amelyben közel kétszáz nyugati professzor, újságíró és közszereplő az antiszemitizmus terjesztésével vádolta az Orbán-kormányt, és azt állították, hogy a magyar miniszterelnök egy kampánygyűlésen zsidók ellen uszított? Ha ezekre a kérdésekre a válasza igen, akkor talán elgondolkodott azon a kérdésen, hogyan veszítette el egyik napról a másikra a balliberális oldal az antiszemita-kártyát és hogyan lett Orbán Viktor mostanra a közép-európai zsidó közösség legfőbb támogatója.
A magyar miniszterelnök izraeli látogatásakor ugyanis elmondta: a jövőben tovább kívánják erősíteni Magyarország és Izrael barátságát, e barátság alapja pedig a magyarországi zsidó közösség, amely a legnagyobb Közép-Európában, a nagyszámú magyar diaszpóra Izraelben, Herzl Tivadar öröksége, a hasonló értékek, valamint a béke és biztonság megőrzésének közös vágya. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő sem maradt adós a nagy szavakkal, amikor köszönetet mondott Orbán Viktornak Izrael védelmezéséért. Úgy fogalmazott: nagyra becsüli, hogy Budapest újra és újra kiállt Izrael mellett nemzetközi fórumokon.
Honnan ez a nagy barátság? Netanjahu Orbán iránti érzelmeit alaposan felfűthette az izraeli politikus budapesti látogatása, ahol az autóból kipillantva még láthatta a híressé vált kék hátterű Soros-plakátokat. Ismert: az izraeli külügy szerint Soros György folyamatosan azon dolgozik, hogy aláássa az izraeli demokráciát, ugyanis a multimilliárdos kifejezetten kritikus az izraeli telepekkel szemben, ahogy azzal szemben is, ahogy Izrael a kisebbségekkel bánik. De a magyar kormánynak a migrációellenes, Európát az iszlamizálódástól féltő retorikája is szívmelengető lehetett Netanjahunak, akinek egyébként is épp elég baja van az országában élő palesztinokkal.
Így akár véletlen, akár a sors fintora is lehetett, hogy épp Orbán Viktor látogatásakor szavazta meg az izraeli parlament azt a sokat vitatott nemzetállami törvényt, amely alapvetően zsidó államként határozza meg Izraelt. A törvény kimondja, hogy a zsidóknak kizárólagos joguk van a nemzeti önrendelkezésre, és megerősíti, hogy Jeruzsálem Izrael teljes és egységes fővárosa. Ám ennél is több vitát kavart a Knesszetben, hogy az új törvény a zsidó nyelvet definiálja az állam nyelveként, az arabot pedig – amely évtizedekig a zsidó mellett létezett hivatalos nyelvként –, „különleges státusúvá” minősítette le. Jól mutatja az indulatokat, hogy a jogszabály elfogadásakor az egyik arab képviselő fekete zászlót lengetett, egy másik pedig helyben széttépte a törvényt. (A kisebbségi nyelvi jogok bizony valamikor Orbánnak is jelentettek valamit…)
Így Netanjahunak még jól is jött Orbán látogatása, akire ezúttal az egész izraeli sajtó felfigyelt. És bár korábban számos izraeli politikus figyelmeztetett arra, hogy Orbán a múlt évben még „kivételes államférfi”-nak nevezte Horthy Miklóst, akit sokan még mindig felelősnek tesznek több százezer zsidó haláláért, végül csak egy kisebb tiltakozó akció volt a magyar kormányfő látogatása ellen. Így Orbán békés körülmények közt helyezte el a híres Siratófal réseibe a kívánságcéduláját. Friderikusz egykori kérdésére ezzel most mindenki megnyugtató választ kaphatott. A Fidesz-tábor pedig ahogy megszerette a főnök útmutatásai szerint Putyint, úgy fogadja el most Netanjahut, feledve, bármit is gondolt róla korábban.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 11. számában jelent meg, 2018. július 27-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 11. számban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
