Trump nem a liberális elvekre épít

Kim Dzsongun és Donald Trump Szingapúrban (fotó: REUTERS/Jonathan Ernst)

Bár Donald Trump adminisztrációja szakított a liberális internacionalizmus alapelveivel, biztonsági téren politikai irányvonala hegemonisztikus maradt, mint elődeié. Barry Posen amerikai politológus szerint az sem lehet állítható, hogy ez a nem a liberalizmusra épülő stratégia szilárdabb lenne, mint liberális párja.

Hirdetés

Választási kampányában Trump az Amerika mindenekelőtt! szlogenre építette nemzeti stratégiáját. Ez a korábbi külpolitikai irányvonalhoz képest befelé fordulást, a külföldi szerepvállalás visszafogását és a szövetségeseknek nyújtott biztonsági védőernyő üzleti alapokra helyezését ígérte. „Azoknak az országoknak, amelyeket megvédünk, a továbbiakban fizetniük kell ezért. Ha ez nem tetszik, védjék meg magukat önállóan” – fogalmazott 2016 áprilisi irányadó beszédében. Ha ehhez még hozzávesszük a szabad kereskedelemmel szembeni szkepticizmusát, megalapozottnak tűnt a biztonságukat a II. világháború óta az amerikai globális vezető szerepre építők aggodalma.

S Trump országlása csak megerősítette ezeket a félelmeket. Az amerikai elnök benyújtotta a számlát szövetségeseinek, és mind velük, mind pedig legnagyobb vetélytársával, Kínával kereskedelmi háborúba kezdett. Rá is sütötték ellenfelei azonnal a bezárkózásnak az amerikai külpolitikában szitokszónak számító bélyegét.

„Úgy álltál ott, mint egy tál főtt tészta” – össztűz zúdul Trumpra

Még az elnök egyik legnagyobb támogatójának számító Newt Gingrich is az „elnöksége legkomolyabb hibájaként” jellemezte az amerikai elnök finnországi fellépését.

Trumpot azonban sok mindennel lehet vádolni, csak elszigetelődéssel nem. Bár megszólalásaiban kétségkívül szkeptikusan viszonyul Amerika globális szerepéhez, mint azonban a már említett Posen rámutat, az Észak-Koreával szemben megütött háborús hangnem vagy a keménykedés Iránnal a világ több pontján indított amerikai katonai akciókkal egyetemben egyáltalán nem a bezárkózásról árulkodik. Sőt, azt is megkockáztathatjuk, Trump külpolitikája ambiciózusabb, mint Obamáé.

Azzal a határozott különbséggel, hogy a liberális hegemóniából kitörölte a liberális elemeket. Mindenekelőtt az Egyesült Államok gazdasági és katonai fölényének megőrzésére összpontosít, nem akar azonban döntőbíró lenni, nem foglalkozik a demokrácia exportjával, és kilépne a többoldalú kereskedelmi megállapodásokból. S hogy mit jelent ez a gyakorlatban, azt az elmúlt egy év jól mutatja.

Hiába beszélt sokat arról, hogy Amerika immár nem bocsátkozik felesleges kalandokba, kimarad a konfliktusokból, geopolitikai értelemben keményen felveszi a harcot a vetélytársakkal, s háborúval fenyegeti mindazokat, akik atomhatalommá akarnak válni. Folyamatosan erős nyomást gyakorol a tálibokra, az Iszlám Államra, Irakban és Szíriában pedig nagyobb erőket vet be, mint Obama adminisztrációja. A megnövelt katonai költségvetés pedig nagyobb, mint vetélytársaié együttvéve. Az ő üzleti logikája a NATO-ban is egyenlő teherviselést feltételez: tavaly májusban rá is ijesztett az európaiakra, amikor nem tett említést a közös felelősségvállalást feltételező 5. cikkelyről. Aztán e téren is visszakozott, s az Európában állomásozó 10 ezres amerikai kontingens megfelelő garanciának tűnik.

Egymást érik a katonai gyakorlatok Kelet- és Közép-Európában, Ukrajna pedig új fegyvereket kapott. Európa védelmére az Egyesült Államok a közelmúltban 10 milliárd dollárt költött, továbbá ezt a költségkeretet Washington még meg is fejelte 1,5 milliárddal. Az amerikai katonai aktivitás Obama elnökségéhez képest Ázsiában is megnövekedett. Ezt jól mutatja, a haditengerészet 160 két- és többoldalú gyakorlaton vett részt, hadihajóik folyamatosan járőröznek a Dél-kínai-tengeren. Washington nemcsak a nukleáris fejlesztéseket folytató Phenjant fenyegette meg, de Kína globális ambícióit is igyekszik megtorpedózni.

Ugyanígy szakított Trump elődje visszafogottságával a Közel-Keleten is. E váltásnak egyik leglátványosabb demonstrációja a tavaly áprilisi szíriai légibázis elleni rakétatámadás, amelylyel Trump éppen az Obama által a vegyi fegyverek alkalmazásának terén meghúzott vörös vonal átlépését büntette meg. Ezzel is igyekezett Aszad értésére adni, hogy új seriff érkezett a városba.

De nem utolsósorban az orosz aktivitásnak is köszönhetően Washington a korábbinál határozottabban lépett fel az Iszlám Állammal szemben is. Újabb amerikai katonák érkeztek Afganisztánba, a légicsapások száma pedig elérte a 2012-es szintet. S akkor még nem beszéltünk Iránról, amellyel Trump felrúgta az Obama által megkötött atomalkut. De éppen Iránnal szemben Washington aktívan támogatja Szaúd-Arábiát is.

Trump törekvéseit jól mutatja a katonai költségvetésnek a 2017-eshez képest 20 százalékos megemelése, a nagy pontosságú fegyverek száma pedig 40 százalékkal nőtt. Folyik az atomütőerő modernizálása is, ami az első csapás lehetőségének fenntartásával elrettentheti a nukleáris fegyverek elterjedését.

A tűzzel játszik Donald Trump

Az amerikai elnök kiszámíthatatlansága tovább növeli a világ átrendeződése miatt eleve nagy bizonytalanságot.

Az Egyesült Államok tehát kész akár egy háborúra is, a hegemónia fenntartására pedig mindenképpen. Igaz, mindezt immár nem az olyan nagy nemzetközi szervezetek keretében igyekszik érvényesíteni, mint a WTO, hanem kétoldalú alapokon, s nem a demokrácia exportjával megfejelve. Sőt, néha egyenesen felnéz egyes autoriter vezetőkre, s a liberális politikusokkal ellentétben nem kér a migrációból sem.

Teszi mindezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ez a mások érdekeit is a korábbinál néha jobban figyelembe vevő megközelítés gyengíti az amerikai vezető szereppel szembeni fenntartásokat, s nem tömöríti egységfrontba a törekvéseivel egyet nem értőket. Trump ugyanis a maga üzleti gondolkodásával úgy látja, hogy az együttműködésre törekvés olcsóbb a legkisebb szembenállásnál is.

Hirdetés

Persze, ennek a látásmódnak is megvannak a maga határai, hiszen ha nem is a sok eredményt nem hozó liberális erőszakból, de a hegemóniából ő sem akar engedni. Így ha kell, a terrorizmus elleni harc örvén kész beavatkozni más országok belügyeibe is, ám ha lehet ilyet mondani, ezt elfogadhatóvá próbálja tenni azzal, hogy nem olyan magas lóról néz le az országok sorára, mint tették azt elődjei. Hogy ez a politika milyen eredményeket hozhat, azt persze majd a jövő dönti el. Egy biztos, a másik már egyre kevésbé működött.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 13. számában jelent meg, 2018. augusztus 10-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 13. számban? Itt megnézheti

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.