A jövő évi európai parlamenti választások alapvetően rajzolhatják át Európa politikai térképét. A migrációs válság, az új kihívásokra hiteles választ adni nem igazán képes politikai elit elfáradása Olaszországtól Szlovénián át Németországig megerősítette a magukat a fő iránnyal szemben meghatározó erőket. A fő kérdés, hogy ezek, a tömegeket jobban megfogni képes populista pártok mennyire tudják a jövőben meghatározni az Európai Unió politikai irányvonalát.
Az új helyzet komoly fejtörést okoz az Európai Parlament frakcióinak, így az EPP-nek is. S itt már messze nem csak Orbán Viktorról van szó. A migrációs válság hullámán megerősödött radikálisok előretörése az EP-választásokon borítékolható. Így a Néppártnak döntenie kell, merre indul. Legalább részben magáévá teszi a magyar kormányfő által leghangosabban megfogalmazott nézeteket, vagy a választók jelentős részének hangulatát is figyelmen kívül hagyva az elvi, értékalapú politizálás mellett lándzsát törve szembemegy a populizmussal, ám így várhatóan jelentős veszteségek érik, és gyengülnek az EP-ben a pozíciói.
Sok meglepő voks van a Sargentini-jelentés szavazólapján - Magyar Hang
A bevándorláskritikus közép-európai államok képviselői se álltak ki egységesen az Orbán-kormány mellett.
Az Európai Néppártot ebben a helyzetben rendkívül érzékenyen érinti az egyik meghatározó pártját érintő eljárás. A Sargentini-jelentésről, így a Magyarország ellen az uniós szerződés 7. cikkelyének elindításáról szóló szavazás időzítése ugyanis árnyékot vetett az Európai Bizottság néppárti elnökének Jean-Claude Junckernek az európai összefogás jelentőségét hangsúlyozó utolsó évértékelő beszédére éppúgy, mint a lehetséges utód, Manfred Weber ambícióira.
De ami ennél is fontosabb, ez a szavazás azzal a veszéllyel járt, hogy az EPP megosztottan indul majd a választási kampánynak. Míg ugyanis Orbán Viktor belpolitikai szempontból a voksolás bármilyen végkimenetelét győzelemként, álláspontja igazolásaként adhatta el, addig az EPP számára az egység fenntartása mellett a jövő irányának a kampány szempontjából idő előtti eldöntése volt a tét. A jelentés sorsáról ugyanis az Európai Néppárt szavazatai döntöttek, ez pedig Orbán számára is tanulság kell legyen. Nem véletlen, hogy a szavazást a tartózkodó voksok beszámítása körüli polémia vezette fel, és tart azóta is.
Az EPP képviselőcsoportjában ugyanis negyven néppárti képviselő tartózkodott azon a tavaly májusi szavazáson is, amelyiken az EP kiadta az utasítást, hogy egyáltalán készüljön-e jelentés Magyarországról. Az EPP többsége azonban döntött, és láthatóan megosztott volt Orbán Viktor és a magyar demokrácia állapotának a megítélésében.
Megállítható-e külföldről Orbán Viktor? - Magyar Hang
Az elkövetkezendő hónapokban világosan ki fog derülni, hogy lehetséges-e kívülről megálljt parancsolni az illiberalizmusnak.
A párt liberális szárnyából felvetették az elmúlt években már azt is, hogy a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból, mert a magyar kormány nem tartja tiszteletben az EPP közösen vallott értékeit. A Benelux-államok, a skandináv országok, Lengyelország, Írország és Ausztria képviselőit számolják hagyományosan azok közé, akik a frakción belül Orbán ellen szavaznának. A német, a francia, az olasz és a spanyol néppárti politikusok többsége ugyanakkor eddig általában a magyar miniszterelnök mellé állt.
Jellemző, hogy a frakcióvezető Manfred Weber egyszerre állt ki az európai értékek védelmében, miközben a párton belüli helyzet normalizálása érdekében többször megvédte Orbán Viktort. Most viszont már ellene szavazott. S hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, a képviselők egy része a magyarországi demokrácia állapotát tekintve bírálja Orbánt, míg a közbeszédet meghatározó migránskérdésben – meggyőződésből, mint a bajor CSU, vagy azért, hogy hazai ellenfeleinek vitorlájából kifogja a szelet – mellette áll.
A Fidesz európai jövőjének a kérdése már nem kizárásként, hanem az esetleges kilépésként merül fel. A magyar kormányfő a jövő évi választások után a konzervatív szárny erősödésével számol. S hogy a téteket emelje, nemcsak a Fidesz mandátumait villanthatja fel az EPP meghatározó erői előtt, hanem adott esetben az olasz Liga vagy a lengyel PiS csatlakozásának előmozdítását is.
Az elárult ország - Magyar Hang
Az árulta el Magyarországot, aki egy hatalmi játszma folyományaként – önmagát az egész nemzettel azonosítva – ezt a bajt a fejünkre hozta. Vezércikk.
Egy, a jelenleginél konzervatívabb forgatókönyvben gondolkodnak sokan a párton belül is, amit igazol az a tervezet is, amely a bevándorlás és a biztonság kérdésében jobbra tolná az EPP-t, akár a liberális szárny lemorzsolódása árán is. Ezzel azonban az Európai Néppártnak Macron törekvéseit látva alighanem eleve számolnia kell.
A francia elnök ugyanis szívesen átalakítaná a pártrendszert, és amennyiben az európai értékek megvédése nevében létrehozna egy liberális ernyőszervezetet, a németek vezette EPP számára csakis a konzervatív megújulás maradna. A Sargentini-jelentéshez viszonyulás tehát nemcsak Orbán Viktorról szólt. A szerdai szavazás azonban sok mindent felülírhat, Orbán pozíciójának gyengülésével pedig a konzervatív irány is változhat. Kérdés, hogy a néppártiak szerdai állásfoglalása az EP-választás előtti taktikázás, vagy egy azon túlmutató stratégia része.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 18. számában jelent meg, 2018. szeptember 14-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál! És hogy miről olvashat még a Magyar Hang 18. számában? Itt megnézheti.
