Ceausescu falujában (mit falu, várossá minősítették át a diktátor lelövésének évében) angolvécés tömbházakba költöztették át a teljes lakosságot. Kevesen tudják, hogy a Kondukátor a falurombolást a saját településén kezdte. De ne szaladjunk annyira előre!
Kezdjük a lényeggel: a településen semmi sem eredeti, még a neve sem! Egy neves román szociológus, Alina Mungiu-Pippidi Sarló és buldózer című tanulmányában azt írja, a diktátor a Tatarai nevű kis faluban született, és a név a lakók tatár eredetére utal. A Ceausescu név szintén tatár szóból ered: a „ceausoglu” azt jelenti, a szolga fia. Nem csoda, hogy a diktátor el akart törölni mindent, ami a tatár eredetre utalt. Ezért döntött úgy, hogy összesen tizennégy kistelepülés összevonásával létrehozat egy óriásközséget, Scornicestit, amely területében Bukaresttel vetekszik: előbbi 170, utóbbi 220 négyzetkilométer. Utána tett arról, hogy minden egyes román állampolgár megtanulja: Scornicestiben született a nagyszerű vezető!
Így is lehet: csodafoci egyetlen fillérnyi közpénz nélkül Romániában – Magyar Hang
Lehetne piaci alapon is sikeres akadémiát létrehozni, és a jó példáért nem is kell messzire menni. A teljes riport.
Göröngyös út vezet be a városkába – a település polgármestere tavaly arról panaszkodott az egyik országos televízióban, hogy az elmúlt húsz évben semmit sem költöttek az utakra, mert nem volt miből. Korábban nem voltak pénzügyi problémáik, mert brutális mértékben fejlődött a település a hetvenes évektől: előbb alkatrészgyár épült a pitesti Dacia-gyár beszállítójaként (ez ma is működik); aztán egy készruhagyár 1200 alkalmazottal (működik, háromszáz embernek ad munkát); sörgyár (konzervgyárként él tovább); felhúztak egy teljes kórházat minden szükséges részleggel, Bukarestből hozott orvosokkal (ma tüdőgondozó); tejfeldolgozót (bezárt), az ország legnagyobb termelőszövetkezetét (16 hektáron üvegházakkal, hatalmas csirkefarmmal és tojótyúk-gazdasággal (ez szétesett, bizonyos elemeiben úgy-ahogy működik), és bizonyára ki is hagytam valamit.
Ez maradt Ceausescu gigantikus stadionjából és szülőfalujából
Scornicesiben, Nicolae Ceausescu szülőfalujában (mit falu, várossá minősítették át a diktátor lelövésének évében) tömbházakba költöztették át a teljes lakosságot. Nyilván első osztályú futballcsapat és gigantikus stadion is kellett. Most megnéztük, hogy mi maradt az egykori dicsőségből. A városka másik látványosságát, a diktátor szülőházát is megtekintettük. Lukács Csaba videója.
Gyarló emberek vagyunk, mindezen megvalósítások helyett egészen más érdekel minket: a gigantikus stadion. Amelyben húszezer ember fér el, ám az óriásközségben még a legfényesebb időkben sem laktak tizennégyezernél többen
A falu természetesen a Ceausescu család felségterülete volt a romániai szocializmus idején, a Bukarestben élő kondukátort a húga, a történelemtanár Elena és férje, Vasile Barbulescu képviselte. A stadion a sógor – akit csak Lica néven ismertek a faluban – ötlete volt, a diktátort nem érdekelte a foci. De ki merte volna megkérdezni Ceausescut, hogy tényleg akar-e hatalmas betonmonstrumot építeni a település végébe.
Egyszer csak eszébe jutott, hogy méltatlan a nagy ember szülőfalujához a negyedosztály, és a csapat attól fogva rakétasebességgel jutott előre. Mára már újra a negyedosztályban rúgják a bőrt a helyi fiatalok. A hatalmas építményben, mely néhol már életveszélyes, ötvennél több néző ritkán van. Amikor odaérkezünk, épp egy szamár legel a romos épület körül, melyben varroda, autószerviz, lakatosműhely és még ki tudja, mi üzemel. Penetráns húgyszag van az épületben.
Látogatóban Ceausescuéknál: a palota titkai
A romániai rendszerváltás után huszonhét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy látogatható legyen a Ceausescu házaspár egykori otthona. Tartsanak velünk egy különleges világba, ahol még a sakktábla parasztjai is román népviseletben vannak!
Megkeressük a városka másik látványosságát, a diktátor szülőházát. Ez sem eredeti, ezt is a hetvenes években építették újra. A Kárpátok Géniusza egyébként 1918-ban született, egy alkoholista szabó és egy egyszerű parasztasszony fiaként, harmadikként a tízgyerekes családba.
A teljes riportot keresse a Magyar Hang 2018. október 5-én megjelent 21. számában! A lapot megtalálja csütörtök estig az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 21. számban? Itt megnézheti.
