Aligha találunk olyan népszavazást a múltban, amely eredményének annyira örült volna mindenki, mint a szeptember 30-i macedóniai referendumnak, amelyen az ország nevéről kérdezték a lakosság véleményét. Habár a szavazás érvénytelen lett, mivel a választásra jogosultaknak csupán 37 százaléka járult az urnákhoz, Zoran Zaev, a baloldali miniszterelnök szerint ők győztek.
Ugyanis a többség, vagyis a voksolók több mint 90 százaléka igennel szavazott arra a kérdésre, támogatják-e az EU- és NATO-tagságot, illetve elfogadják-e a Macedónia és Görögország közötti megállapodást a névváltoztatásról, vagyis hogy az ország elnevezése a jövőben Észak-Macedónia legyen. De az ellenzék is örömittasan fogadta a referendum eredményét, pontosabban eredménytelenségét. Hrisztijan Mickoszki, a jobboldali Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártjának (VMRO–DPMNE) elnöke kijelentette: a macedónok döntöttek, és azt akarják, hogy az ország megtartsa a nevét. Végül nem maradt el az Európai Unió és a NATO gratulációja sem. Johannes Hahn uniós bővítési biztos egyenesen azt nyilatkozta, hogy azt várja a macedón politikusoktól, tartsák tiszteletben a nép döntését, és felelősséggel, egységben lépjenek előre az ország érdekében.
Erre azonban minden bizonnyal még sokat kell várni, ugyanis egyre nyilvánvalóbb, hogy valóságban minden fél inkább vereséget szenvedett. Zaev, aki korábban azt ígérte, hogy a népszavazás kudarca esetén le fog mondani, most már arról beszélt, hogy akkor lesz csak előre hozott parlamenti választás, ha az ország névváltoztatása nem kap kétharmados támogatottságot az országgyűlésben. Ez pedig igen valószínű, hiszen a kormánypártnak nincs ennyi mandátuma a parlamentben, de szövetségese sem, akik esetleg igennel szavaznának. Október 9-én ennek ellenére kezdeményezte a kormány a névváltoztatást.
Hiába mondta tehát Zaev a referendum után, hogy hamarosan „arany idők” következnek Macedóniában, a társadalom továbbra is rendkívül megosztott, egy esetleges új választás pedig tovább növelné a feszültséget. Nincs oka különösebben ünnepelni a VMRO–DPMNE-nek sem. Ugyan a népszavazás elbukott, ez az eredmény azért mégis csak hasznos volt Zaevnek, hogy maga mögé állítson minden uniópárti szavazót, miközben a nemre vagy bojkottra szólítók tábora több pártra töredezett. Így egy új parlamenti választás sem garantálná a legnagyobb ellenzéki pártnak a győzelmet.
Ám a népszavazás eredménytelensége valójában a Nyugatnak is súlyos kudarc. A jelenlegi állás szerint a NATO – amely örömmel fogadná a soraiban Macedóniát – alighanem még hosszú ideig kénytelen lesz várni. Ugyanis Görögország mindaddig blokkolja a csatlakozást, míg Macedónia nem vált nevet. Az Európai Unió országainak pedig még jó ideig egy olyan országgal kell számolniuk, amely a migrációs válság egyik legfontosabb balkáni állomásaként eddig is rengeteg fejfájást okozott nekik.
Ezért Macedóniának, illetve reménybeli szövetségeseinek alighanem még sokat kell várniuk addig, míg beköszöntenek az arany idők – akár Macedóniában, akár Észak-Macedóniában.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 21. számában jelent meg, 2018. október 5-én. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 21. számban? Itt megnézheti.
