Helmut Kohl vezette be a nagypolitikába, ahol rövidesen a csúcsra jutott, és onnan közel három évtizedig ki sem pöckölhette senki. A kelet-német születésű Angela Merkelt a korábbi kancellár csak „a kislány”-ként emlegette, hogy aztán Németország vezetőjeként váljon a Muttivá, megkerülhetetlen anyafigurává. A menekültválság kacskaringós utakra kényszerítette őt is, de a magyar közmédia fáradhatatlan híresztelésével szemben rendre túlélte azt. Sőt, Orbán Viktor is kénytelen volt továbbra is hozzá igazodni, tudomásul véve, hogy Európa egyik vezető ereje Berlin, a német ipar nélkül pedig Magyarország sem sokra megy.
A most távozását bejelentő Angela Merkel a berlini fal leomlásának évében, 1989-ben kezdte politikai pályáját. Harmincöt évesen már ekkor sem volt az újraegyesítés idején nagykorúvá váló generáció tagja, ugyanakkor az elöregedő politikai elit az ifjú trónkövetelők között tarthatta számon. Helmut Kohl kancellár is csak a „kislány” becenévvel illette őt, mikor 1991-ben megtette őt női- és ifjúsági miniszterévé.
Merkel 2021-ig lesz kancellár, utána visszavonul - Magyar Hang
Angela Merkel kancellár bejelentette: már csak ezt a ciklust tölti Németország élén, utána semmilyen további politikai szerepet nem vállal.
Gyorsan felívelt ezzel az evangélikus lelkipásztor Horst Kasner lányának karrierje. Két évvel korábban még az első demokratikusan választott kelet-német kormány szóvivőhelyettese volt, majd 1990-ben az újraegyesített német parlament tagja lett CDU-s képviselőként. Azóta sem váltott, mindmáig a kereszténydemokraták színeiben politizál. Gyermekkorából hozhatta magával puritánságát is: a médiában nemigen mutatkozó férjével él Berlinben, a helyi szupermarketben vásárol, ha pedig szabadságra megy, az Alpokba jár síelni. Első férjéhez 1977-ben ment hozzá, és bár öt évvel később elváltak, megtartotta családnevét. Párja, Joachim Sauer a berlini Humboldt Egyetemen tanít kvantumkémiát, és Merkel is ezen a területen doktorált.
Hamar túlnőtt mentorán, a megfáradt Kohlnak pedig már Merkel javasolta, hogy ideje hátralépni. Kilenc évvel miniszterré választása után, 2000-ben aztán több mint 95 százalékos többséggel választották Merkelt a CDU vezetőjévé. Arra sem kellett sokat várnia, hogy a hatalom csúcsára jusson, 2005-ben ő lett Németország első női kancellárja.
Az atompártiságtól a megújuló energiáig
A német kancellár pályája fontos pillanatának tekintik a 2011-es fukusimai atomkatasztrófát, mely után bejelentette, Németország élen fog járni a reaktorok leszerelésében. Éles fordulat volt ez a korábban atompárti politikustól, aki ezután a szél- és napenergiára való támaszkodást igyekezett előmozdítani.
A kancellár a küldetéseként jelölte meg, hogy 2050-ben összességében nyolcvan százalékban megújuló energiára támaszkodjanak majd. Mindez persze nem akadályozza a kancellárt abban sem, hogy országa jelentékeny autóiparát mindenekelőtt valónak tekintse. Igaz, eközben a dízeljárműveket igyekeznek visszaszorítani a városokból.
Merkel, az ellenségkép
A kontinensen játszott vezető szerepét az euróválság idején is megerősítette Merkel és Németország, könnyű ellenségképpé téve a kancellárt az adósságválságot nyögő, az újabb megszorításokat elutasító görög és dél-európai állampolgárok szemében.
Gyakorivá vált, hogy a csalódott görög tüntetők egyenesen Hitlerhez hasonlították a politikust, de ez a vád nem állt távol olyan magyar ideológusoktól sem, mint Schmidt Mária. Merkel „úgy döntött, elérkezett az ideje annak, hogy nyíltan átvegye az Európai Unió irányítását és ezzel német vezetés alatt egyesítse Európát. Ez megfelel annak a törekvésnek, amire II. Vilmos császár, illetve Adolf Hitler is kísérletet tett” – írta a Terror Háza Múzeum főigazgatója idén szeptemberben.
Merkel vezetői karrierje a pragmatizmus jegyében telt, ragaszkodva a Helmut Schmidt-i jelmondathoz: „akinek víziói vannak, keresse fel orvosát.” Nem mintha a kancellár szűkölködött volna a jelmondatokban, csak épp gyorsan kész volt változtatni is, ha érzékelte, hogy a pálya másfelé lejt.
Meg tudjuk csinálni
Karrierjének talán ez a felkiáltása az, amit a legtöbben ismernek Magyarországon is. Kapott érte hideget-meleget, főként a menekültellenességből politikai tőkét kovácsoló populista mozgalmaktól, amik igyekeztek minden oldalról támadni a „wir schaffen das” üzenetét. Ki az, aki megoldja a krízist, Németország egymaga, vagy rákényszerítik egész Európára? Miért vállalkozna egyetlen európai nagyhatalom egy ilyen súlyos világpolitikai jelenség megoldására? Lehetséges-e egyáltalán „megoldást” találni a menekültválságra? Akadt, akiben ez még rosszízű birodalmi emlékeket is megidézett: hiába, hogy Németország leszámolt a náci múlttal, és most már a legliberálisabb utat tartja járhatónak, ha ezúttal is birodalmi megoldásokban gondolkozik.
Igazodás a választói elvárásokhoz
Hiába jelentette ki Merkel ugyanakkor 2015 nyarán, hogy Németország szívesen látja a szír menekülteket, hamarosan kénytelen volt igazodni a választói elvárásokhoz. De a sasszézás egyébként sem állt távol tőle. Jusson eszünkbe az emlékezetes videó 2015 júliusából, amin Merkel egy rostocki középiskolában magyarázta a palesztin kislánynak, hogy a politika nehéz dolog.
A már remek németséggel beszélő gyerek rettegett, hogy mehetnek vissza a libanoni gettóba, amire a kancellár válasza annyi volt, hogy nagyon szimpatizál a lánnyal, de több ezren várakoznak a menekülttáborokban. Majd, hogy együttérzésének nyomatékot adjon, még meg is simogatta a könnyek között kitörő palesztin Reemet. A ma már 17 éves menekült végül maradhatott Németországban.
De hiába állt be azóta Merkel a szigorúbb külső határvédelem politikája mögé, a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) azóta is ragaszkodik hozzá, hogy a kancellárnak mennie kell. Egy időben a magyar kormánymédia is erőteljesen besorolt a Merkel-ellenes kórusba, bírálva a kvótapolitikát és a menekültek melletti kiállást. Igaz, ebből túlzottan azóta sem engedtek a Fidesz-lapok és a közmédia: idén szeptemberben például azt közölte a Hirado.hu, hogy „elindult a lejtőn Angela Merkel”, egy hónappal később pedig, hogy „látványpolitizálást folytat” a német kancellár. Orbán Viktor is igyekszik a szokott politikáját folytatni: miközben a háttérben konstruktív, a szavak szintjén harciasnak mutatkozik. Idén nyáron például tartottak közös sajtótájékoztatót, a Bildnek viszont már arról beszélt, hogy őt azonnal elzavarnák, ha olyan menekültpolitikát folytatna, mint Merkel.
Nem akarja magát átmenteni az Európai Bizottságba
A 2010-es évek végére mindenesetre valóban nehézségeket volt kénytelen elszenvedni mind a CDU, de még inkább a CSU, az AfD pedig jelentősen erőre kapott a tavaly szeptemberi választásokon. (De feljövőben vannak a Zöldek is.) A konzervatívok kénytelenek voltak nagykoalícióra lépni a szociáldemokrata SPD-vel: nehéz szülés volt, és nem úgy tűnik, hogy hosszú távon ezzel sikerült kivédeni a populista veszélyt.
A 2018 őszi regionális választások pedig szintén a nagypártok kudarcát mutatták Bajorországban és Hessenben, így nem érkezett váratlanul, hogy a hosszú évekig a stabilitás ígéretével fellépő Merkel most bejelentette: nem indul újra a CDU-vezetőségért decemberben, és kancellár is maximum 2021-ig lesz. A politikus bejelentette továbbá azt is, hogy nincs a tervei között az Európai Bizottság valamely pozíciójának megpályázása.
