Kevés olyan átlátszó magyarázkodást lehetett hallani az elmúlt években, mint amivel a szaúdi monarchia állt elő az elmúlt hetekben egy brutális gyilkosság ügyében. A szaúdi rezsimet élesen bíráló újságíró, Dzsamal Hasogdzsi október 2-án tűnt el, miután bement az isztambuli szaúdi főkonzulátusra, hogy intézze a közelgő esküvőjéhez szükséges dokumentumokat. Török menyasszonya az épületnél várta, azonban onnan már soha többé nem látta kijönni, ezért értesítette a hatóságokat. Rövidesen a török lapok hang- és videofelvételekre alapozva megírták, hogy Hasogdzsit a főkonzulátuson brutális módszerekkel meggyilkolták. A nyomozás eddigi állása szerint az újságírót darabolással kínozták halálra, majd miután végeztek vele, kicsempészték a maradványait az épületből és elásták egy erdőben.
Ehhez képest Szaúd-Arábia egy egészen más történettel állt elő. Kezdetben mindent tagadtak és azt állították, Hasogdzsi elhagyta az épületet. Ezt úgy akarták „bizonyítani”, hogy az újságírót kivégző 15 fős különítmény egyik tagja magára öltötte Hasogdzsi ruháit, műszakáll volt rajta, és ugyanolyan szemüveg, mint amilyet az áldozat is viselt. Így távozott a hátsó bejáraton, majd a város világhírű kék mecsetjéhez igyekezett, hogy mindenki láthassa, egészséges, életben van. Ám a török titkosszolgálatot nem tudták félrevezetni. A török sajtó egyre több részletet szivárogtatott ki, ezért a szaúdiak 17 nappal a gyilkosság után kénytelenek voltak beismerni, hogy a férfi halott. Majd jött az újabb „magyarázat”: Hasogdzsi fizikai konfliktusba keveredett a vele találkozó emberekkel, és a küzdelemben életét vesztette. Ez az állítás azonban már annyira hihetetlennek tűnt (ugyan, miért is kezdene egy hatvanéves ember dulakodni 15 kiképzett katonával?), hogy az már a szaúdi rezsim legfőbb szövetségesének, az Egyesült Államoknak is kellemetlenné vált.
Akkorra ugyanis a világ számos nagyhatalma követelte a gyilkosság mihamarabbi kivizsgálását. Sőt, Angela Merkel német kancellár bejelentette, hogy a jövőben nem engedélyezik a Szaúd-Arábiába irányuló fegyverszállításokat, de Kanada is kilátásba helyezte, hogy felmondhat egy jelentős fegyverszállítási szerződést az újságíró megölése miatt.
Amerika számára azonban mintha inkább kellemetlen lenne ez az eset. Donald Trump szavaiból és lépéseiből ugyanis egyre inkább arra következtethetünk, hogy Washingtonnak eszében sincs felülvizsgálni a Rijáddal való viszonyát még akkor sem, ha ez egyre kínosabbá válik számára. Így az amerikai elnök kezdetben csak annyit mondott, hogy az eset Törökországban történt, Hasogdzsi ráadásul nem is volt amerikai állampolgár. Majd azt nyilatkozta, elkérték a török hatóságok által hivatkozott, brutális részleteket feltáró felvételeket, „ha léteznek egyáltalán”. A szaúdi uralkodóval, Szalmán királlyal való beszélgetése alapján pedig az volt a benyomása, hogy önállóan cselekvő gyilkosokról van szó.
Erdogan: Szaúdi csapat tervelte ki az újságíró meggyilkolását - Magyar Hang
A török elnök szerint barbár módon végeztek az újságíróval. A koronaherceg emberei követhették el a merényletet.
Miután a törökök egyre több információt hoztak nyilvánosságra, végül Trump is színt vallott. Beismerte: valójában arról van szó, hogy nem szereti útját állni az országába áramló pénztömegeknek. Szaúd-Arábia ugyanis 110 milliárd dollárért vett fegyvereket Amerikától, emellett számos beruházásuk van az országban, amivel munkahelyeket teremtenek. Sőt, még azt hozzá is tette: ha Amerika elállna az üzlettől, a szaúdiak egyszerűen máshol költenék el a pénzüket, például Oroszországban vagy Kínában.
Trump kijelentéseit azonban nagyban árnyalja az a tény, hogy Szaúd-Arábia már eddig is amerikai fegyverekkel biztosította magát, így az orosz vagy kínai fegyverekre való átállás évtizedekbe is beletelne. Vagyis Amerikának aligha kellene félnie attól, hogy a szaúdiak elállnának a vételtől, ha Washington szankciókkal próbálkozna jobb belátásra téríteni a rijádi vezetést. Így a szaúdi újságíró meggyilkolását, illetve az erre adott amerikai reakciókat sokan nem csak a vahhábita monarchia, hanem Trump cinizmusának tudják be – nem is ok nélkül.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 24. számában jelent meg, 2018. október 26-án. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 24. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
