Hogy is mondta? Életpárti vagyok, abszolút!

Donald Trump a Fehér Házban 2018. augusztus 27-én Donald Trump a Fehér Házban 2018. augusztus 27-én (Fotó: Reuters/Kevin Lamarque)

Miként reagál a színész arra, ha egyszeriben le kell mondania a biztos rendezői kézről? Improvizálni kezd, és ha gyakorlott játékosról van szó, a szerepből sem eshet ki túlzottan. Ha fogalma sincs, mire mit kellene lépni, és leginkább csak az egója mozgatja, az már egy másik helyzet.

Hirdetés

Hasonlóban találhatta magát Donald Trump is a Fehér Házban, amint az Bob Woodward botránykönyvét olvasva világossá válik. A Fear: Trump in the White House nemcsak fontos oknyomozó munka, ami a nyilvánosság elé tár egy sor rejtett ügyet az elnök környezetéből. A kötet pontosan végigveszi azt is, hogyan kerülhetett a milliárdos hatalomra, és egyáltalán mivel győzhette meg a republikánus keménymagot arról: nem kell kihátrálni mögüle.

Woodward anonim forrásokra támaszkodott, de egész pontosan felrajzolta azokat a találkozókat és machinációkat, amik az önmaga körül forgó pénzembert sikerrel terelték az Ovális Iroda felé. A jelen helyzetben különösen nem lehet mindegy a számunkra, hogy mint köztudott, a szálakat egy ponttól fogva a Breitbartot is felfuttató Steve Bannon mozgatta. Trump volt tanácsadója különös távozása óta Európát igyekszik egyre nagyobb lendülettel bevenni. Novembertől ideje nyolcvan százalékát a kontinensen tölti, készülve az európai parlamenti választásokra. Az amerikai királycsináló a bevált receptet használva segítené sikerre az újjobboldali, menekültellenes erőket.

Félelem a Fehér Házban – Magyar Hang

Trump mindig a jelenben él, ami nagyjából az 1950-es évek jelene, és kellemetlenül érzi magát a XXI. században.

Bannon értheti meg a leginkább azokat, akik továbbra is alábecsülnék, hiszen a Trump-sikerben ő maga sem bízott az elején. Woodward felidéz egy 2010. augusztusi találkozót a republikánus aktivista David Bossie, illetve Bannon között. Amikor Bossie megemlítette neki, hogy a milliárdos komolyan indulna elnökként, az akkor jobboldali filmek gyártásával elfoglalt stratéga visszakérdezett: „És melyik országban?” A szürreális találkozó sem ingatta meg elképzelésében, hogy egy teljesen komolytalan jelöltről van szó. Bossie-val közösen magyarázták Trumpnak, mi mindent kell átgondolni, ha valóban indulni szándékozik.

Például, szemben a korábbi megnyilvánulásokkal, hangsúlyosan abortuszellenesnek kell lennie. „Megoldható? Én – hogy is mondta? – életpárti vagyok, abszolút” – érkezett a válasz. Majd a stratéga elmagyarázta neki, mit jelent szembemenni az elitekkel, a haveri kapitalizmussal, a háttéralkuk rendszerével. Trump teljesen belelkesült: „Imádom. Ez vagyok én. Egy popularista.” Egyébként pedig élt a jól bevált módszerével: ha egy problémás pontot felhoztak számára, élből tagadott. Bőkezűen támogatta a demokratákat? „Baromság!” Majd pár perccel később: „Persze, ezt kell tennem, ha hoteleket akarok, ezek a kib*szott demokraták vezetnek minden várost.”

Ahogy évekkel később, már tanácsadóként Bannon megfogalmazta: ő lett a rendező, Trump pedig a színész. A milliárdoson keresztül éppúgy próbálta a saját elképzeléseit megvalósítani a tanácsadó, ahogy aztán megannyi más szereplő: Kellyanne Conway, Reince Priebus, Paul Manafort. Utóbbi szegény még a Twitter-karriert is elirigyelte, de addig jutott, hogy nyilvánosan bekövessen egy swinger klubot, amiért a sajtó rögtön pellengérre is tűzte.

Illiberality Tour 2018 – Magyar Hang

Bannon és Yiannopoulos szövetsége Orbánnal egy új Jalta: amint győznek a kultúrbal erői ellen, máris egymás leggyűlöltebb ellenségeivé válnak.

Bannon pedig gyakorlatilag kimatekozta, hogy nem veszíthetnek („száz százalékos, metafizikai bizonyossággal mondom, hogy nyerni fogsz”): csak sulykolnia kell a milliárdosnak a néhány fő üzenetet, és menni fog előre. Gondolod, meg lehet csinálni? – kérdezték tőle, akik a napi botrányok miatt aggódtak. „Nézd, Trumpot nem érdeklik a részletek” – látta pontosan. Ahogy Chris Christie is Bannon szerepét, amikor a nőgyalázó Trump-felvétel kikerülése után azzal rontott a tanácsadónak: ő jelenti a problémát a kezdettől fogva. Ő, és akik adják Trump alá a lovat, ráerősítve annak rossz ösztöneire, aki aztán ugyanezt teszi az amerikaiakkal.

A későbbi káoszt mindez persze előrevetítette: amikor néhány rögeszme ejti foglyul az elnököt, akkor más üzenetekkel kirángatni szinte lehetetlen. Győzködheti vezető gazdasági tanácsadója, Gary Cohn, hogy a dél-koreaiakkal való kereskedelmi egyezmény felmondása óriási biztonsági kockázatot jelentene. Trump csak dühösen ismételgeti a régi jó szlogeneket: „mire fizetünk nekik ennyit? Miért vállalunk ekkora veszteséget?”

Ilyenkor jött, amit Woodward kötete alapján nyugodtan lehetne nevezni adminisztrációs államcsínynek is. Az elnökre már ott várt volna az asztalán a KORUS-t felmondó nyilatkozat, de Cohn és Rob Porter sajtófőnök azt felváltva kezdte rejtegetni előle. Egyszerűen eltüntették – ezzel ásva alá az Egyesült Államok elnökének akaratát. Gyermeteg gesztussal a gyerek módjára ide-oda kapó elnökkel szemben: miközben mind a levél eltüntetése, mind annak esetleges aláírása valójában súlyos következményekkel kellene járjon. Úgy persze nehéz, ha egy olyan elnökkel van dolgunk, aki az egyik percben az észak-koreai diktátort fenyegeti a Twitteren, a következőben pedig a keblére öleli őt.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 23. számában jelent meg, 2018. október 19-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál! 

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.