Az EP-választásokig összezár a Fidesz mögött az Európai Néppárt, mert szükség van az általuk szállított 12–14 parlamenti mandátumra – jelentette ki a Magyar Hang tudósítójának Brüsszelben Csáky Pál. A felvidéki magyar politikus – aki a Fidesszel szövetséges Magyar Közösség Pártja néppárti képviselője, volt szlovák miniszterelnök-helyettes, de íróként is ismert – elmondta, a V4-ekhez felesleges túlzott reményeket fűzni, mert a szövetség pillanatok alatt felbomolhat.
– Számíthatunk-e a jövő évi választásokon az európai populisták, szélsőjobboldaliak áttörésére?
– Úgy gondolom, nem lesz ilyen áttörés. Ez részemről több mint remény, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ezzel kapcsolatos félelmek túlzóak, és az eddigi nemzeti választási eredmények sem támasztják alá ezeket az aggodalmakat. Nem beszélve arról, hogy az EU eléggé nagy ahhoz, hogy ha egy országban rossz felé is mennének a dolgok, a többi ország képes ezt egyensúlyba hozni és stabilan tartani.
A választási kampány már zajlik, a Néppárt is megválasztotta a csúcsjelöltjét, Manfred Weber személyében. Neki is elmondtam: nem biztos, hogy sikeres lesz az a fajta félelemkeltés, amelynek mentén már most, látatlanban valamifajta szélsőségekkel riogatjuk az embereket. Talán inkább pozitív üzeneteket kellene eljuttatni. Az EU-ban egyértelmű a válsághelyzet, de kevés szó esik arról, hogy merre kellene haladnia Európának; víziók, személyiségek kellenek és erős politikai akarat. Ha az EP-választásokon nem tudjuk bemutatni a jó víziókat, akkor az emberek könnyen fordulhatnak azokhoz a pártokhoz, amelyek egyszerűen emészthető válaszokat adnak számukra.
– Weber jó választás a Néppárt részéről? Azt mondják, előnye, hogy kompromisszumkész, de ugyanez hátrányára is válik, mert nem eléggé karizmatikus.
– Ezt a jövő mutatja meg, jelen helyzetben Weber elfogadható, jó jelölt. Én ezt egy folyamatnak látom, hiszen április–májusban Angela Merkel azt mondta, véget kell vetni az EU-szintű téblábolásnak és a németek igényt tartanak az Európai Bizottság vezetői posztjára. Én Webert évek óta ismerem, tudom, hogy végigment az iskolázási folyamaton, sokat foglalkoztak vele az elmúlt egy évben, és ez meg is látszik rajta. Helsinkiben, a néppárt kongresszusán mindenki azt várta, hogy a másik jelöltnek, a finn Alexander Stubbnak sikerül jobban a bemutatkozás.
Weber csúcsjelölt lett, Tusk Orbánt kritizálta, a fideszesek megszavazták a liberális demokrácia méltatását | Magyar Hang
Helsinkiben tanácskozott az Európai Néppárt.
Ugyanakkor Weber beszéde nagyon ügyesen volt felépítve, és inkább emlékeztetett egy valódi államférfi mondandójára. A választási arány pedig megmutatta, hogy a klasszikus kereszténydemokrata irány a Néppárton belül jóval erősebb, mint a liberális vonal. És még valami: a kongresszusokon a megmondóember mindig az utolsó szónok, ő fogalmazza meg a legfontosabb, iránymutató szöveget. Sokan Junckerre vagy Tuskra számítottak, de Angela Merkelé volt a végszó. Ez azt jelenti, hogy a németek vezető szerepe elfogadott a Néppártban.
– Azért ez nagy változás, mert a németek eddig, főleg történelmi okokból, ódzkodtak attól, hogy megint meg akarják mondani, mi történjen.
– Ez így van, sőt az elmúlt két évben azt láttuk, hogy Emmanuel Macron próbált ebbe a pozícióba kerülni, de neki is rá kellett jönnie, a németek nélkül nem megy. A németeknek valóban sok belpolitikai problémájuk akad, de az európai politika formálisan olyan játék, amit 28-an játszanak, és a végén mindig az van, amire a németek rábólintanak – mondom a közel 20 éves európai politikai tapasztalatom alapján. De ez nem baj, már csak a német gazdaság ereje miatt sem.
Ugyanakkor Jean-Claude Juncker személye Merkel ötlete volt, és az első két évben hozott is jó eredményeket, például a befektetésösztöntő csomagjával, vagy a munkanélküliség elleni küzdelemben, hiszen az elmúlt öt évben több mint 12 millió munkahely jött létre. Másik kérdés, hogy Juncker mára képtelen egy dinamikus vezető posztját betölteni.
– Az európai politika az elmúlt pár évben mindig rohant valami után. Hol a görög csőd, hol a migráció, hol a brexit miatt kellett tüzet oltani, az EU nem volt proaktív, amiben a Néppártnak is van felelőssége. Mit kellene másképpen csinálni, hogy visszaszerezzék az emberek bizalmát?
– Több dinamika és erőteljesebb kezdeményezőkészség kell az Európai Bizottságtól. Azt látom, hogy a bizottság sok problémát alábecsült, évekig rosszul kezelték a migrációt, a biztonságpolitikai együttműködést, a külkapcsolatokat. Vagy például a görögök esetében nem szabad elfelejteni, hogy Juncker sokáig az eurózóna elnöke volt, tudta, hogy a görögök trükköznek, és elnézte nekik.
– Több jel utal Európa széttöredezésére, és akár a Kelet-Nyugat, akár a régi-új tagállam, akár a föderáció-nemzetállam kérdését vesszük, Magyarország mindig a kisebbségi csoportban található, tehát általában a nagyobb, erősebb államokkal áll szemben. Milyen jövőt vetít ez előre?
– Úgy néz ki, hogy Európa nem tud létezni a német–francia motor nélkül és a franciák nem tudnak első számú vezetők lenni. De nagy kérdés, mi lesz a német belpolitikában Merkel után. Hogy Európa mennyire rázódik szét, azt nem lehet pontosan látni. Tényleg vannak tendenciák, amelyek nyugtalanságra adnak okot, és amelyek széthúzást mutatnak, ugyanakkor szerintem a brexit nagyon rossz tapasztalat lesz sokak számára. Én meggyőződéses európai vagyok és azt gondolom, hogy az EU-nak – minden hibája ellenére – nincs alternatívája.
– Visszatérve a Néppárt kongresszusára, a csúcsjelölt mellett a Fidesz esetleges kizárása volt a legtöbbeket érdeklő téma, aztán kiderült, hogy ez nem is téma. Mi ennek az üzenete? Az, hogy ez belső probléma és nem beszélünk róla, az, hogy minden rendben, vagy esetleg valami más?
– Ennek az az üzenete, hogy jövőre a Fidesz 12-13-14 mandátuma a következő Európai Parlamentben kell az Európai Néppártnak.
– Ilyen egyszerű?
– Ilyen egyszerű. Helsinkiben Orbán Viktor és Szájer József nyolcszemközt találkozott Joseph Daullal, a Néppárt elnökével és Manfred Weberrel. Ott születhetett az a megállapodás, hogy a választásokig mindkét fél visszafogja magát. Ennek jeleit látom a Néppárton belül is, de a Fidesz retorikájában is. Mi lesz választások után? Újra kezdődnek a viták, ebben biztos vagyok.
Kínos helyzetbe hozta a Néppártot a Sargentini-jelentés | Magyar Hang
A szavazás tétje nemcsak Orbán Viktor megítélése, hanem az EPP jövője is volt.
– Viták már voltak itt is, a frakción belül, ezeket ön végignézhette. Milyen hangulatúak voltak ezek a találkozók?
– A hangulat egyre inkább romlott. Az első felvonás 2014–15 körül volt, akkor az volt az elfogadott nézet a frakción belül, hogy a Néppárton keresnek fogást a politikai ellenfelek, és erre a magyarországi ügyeket használják. Egy-két év múlva azonban már látszódtak a törések a Néppárton belül, a már említett hagyományos konzervatív szárny és a liberális irányzat között. Idén azonban már a Sargentini-jelentés szavazása során láthatóvá vált, hogy a frakció jelentős része nem védi meg a Fideszt. Azt gondolom, hogy 2019 második felétől ez folytatódni fog, addig tart a fegyvernyugvás, a választási siker érdekében.
– Függetlenül attól, hogy mi jó a Néppártnak, jó-e ez az út Magyarországnak? Jó-e az, hogy örökös konfrontációban kell lenni valakivel, vagy ezek igazságos küzdelmek, amiket meg kell vívni? Jó-e az, hogy a nyelve miatt egyébként is elszigetelt népen rajta ragad az örök ellenálló bélyege?
– Ez egy nagyon fontos kérdés, nekem is sok rokonom, barátom él Magyarországon. Nem tartom jónak, hogy állandó belső feszültségek vannak a magyar társadalmon belül, ez energiákat vesz el és rontja a közhangulatot. Magyarország jelenlegi szerepéről az európai politikában nagy elméleti szemináriumokat lehetne szervezni, de mindennek semmi értelme addig, amíg nincs Magyarországon életképes politikai alternatíva. Ettől függetlenül a mindenkori magyar kormány fontos uniós partner, és ha itt megjelenik egy magyar delegáció, akkor tisztelettel fogadják.
– Az EU-nak nemcsak a magyar, hanem a szlovák belpolitikával is meg kell küzdenie, sőt ön ebből a szempontból többszörösen is hátrányos helyzetben van, hiszen Szlovákiában a magyar kisebbség is erősen megosztott.
– A felvidéki magyar talán a leginkább megosztott a külhoni magyar közösségek között. Nem csak az a probléma, hogy két különböző párt van, hanem ezek két különböző világlátást képviselnek. A magyar párt, amelynek tagja vagyok és elnöke voltam, magyar fejjel, magyar szemmel próbál megoldást találni a magyar problémákra. A vegyes párt a szlovák szempontoknak is meg akar felelni, és például azoknak kínál segítséget, akik le akarnak szakadni a magyarságról és asszimilálódni szeretnének. Sokan mondjuk, hogy ez egy bizniszpárt, ami belépett egy olyan szerencsétlen kormánykoalícióba, ahol tényleg a korrupció a meghatározó. Ez jellemző Szlovákiára, a Kuciak-gyilkosság mutatta meg, hogy vannak emberek, akik úgy gondolják, büntetlenül ölethetnek meg újságírókat, sőt azt is tudjuk, hogy a listán a következő a főügyész helyettese volt. Ez esetleg a 30-40 évvel ezelőtti Szicíliára volt jellemző. Most az olasz maffiához köthető egyik személy a miniszterelnök közvetlen környezetéhez tartozik, és az EU-s alapokat szívják le. És ez a kormány megbukna, ha a Most-Híd párt kilépne, de ők maradnak, anyagi érdekük ezt kívánja.
– Tekinthető-e mindezek miatt Szlovákia a gyenge láncszemnek a visegrádi négyek együttműködésében?
– Magyarországon sokat elkövetik azt a hibát, hogy megpróbálják ezt a kérdés a V4-ek életképessége szempontjából felfogni. Meggyőződésem, hogy a visegrádi négyek együttműködésével óvatosan kell bánni, ez egy hasznos lobbiszervezet, de nem több annál, soha nem lesz politikai platform. A szlovákok és a csehek a németek első intésére másként fogják látni ezt a kört, és elhagyják. Ha pedig az orosz téma bekerül a visegrádiak közé, akkor a lengyelek is húsz másodpercen belül más véleményen lesznek, mint a magyar kormány. Másrészt nem lehet a szent tehenek oltárán mindent feláldozni, ez vonatkozik Romániára, Szlovákiára és Csehországra is. A cseh miniszterelnök körül óriási botrány rajzolódik ki, ő egy volt III/III-as ügynökként szerepel az aktákban, az ország egyik leggazdagabb embereként az EU-s forrásokat próbálta lefölözni, és a fi a nevére íratta a vagyona egy részét, aki pszichiátriai ellátásra szorul…
– Azért íróként ön dúskálhat ebben a közép-európai valóságban…
– Igen, már magam is oda jutottam, hogy ezt meg kellene írni, bár az újságírók sok történetet elvesznek, de az emlékezet kedvéért nem ártana mindezt rögzíteni az utókor számára.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 29. számában jelent meg, 2018. november 30-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a lapban? Itt megtudhatja!
