Egyre komolyabb gondokkal szembesülnek a saját országukban az Európai Unió mozdonyának tekinthető Németország és a szerelvény örökös első kocsijának magát kinevező Franciaország vezetői. Angela Merkel pártja egyik pofont kapja a másik után; a kancellár ugyan ennek ellenére kitart és jelen állapot szerint marad is a ciklus végéig, ám a pártelnöki posztjáról kénytelen volt lemondani. Egyáltalán nem jobb a helyzete Emmanuel Macronnak sem, akinek a népszerűsége még az e téren negatív csúcsokat döntő előd Francois Hollande támogatottságát is alulmúlja, politikája ellen pedig már jó egy hete állandóan tüntetnek.
Ehhez képest a két politikus rendkívüli aktivitást mutat a külpolitikában. Az elmúlt időszakban kétszer is találkoztak, emellett Merkel az Európai Parlamentben, Macron pedig a Bundestagban fejtette ki az elképzeléseit Európa jövőjéről. Ez az aktivitás pedig egyáltalán nem véletlen. Merkel ugyanis a visszavonulásáig hátralévő két évben a szobrát építve kockázat nélkül az európai politikára koncentrálhat.amennyiben ezt a belpolitikai helyzet megengedi, ezt meg is teszi. Macron előtt pedig nincs más lehetőség. A hazai bukdácsolást az európai ügyekre koncentrálva ellensúlyozhatja.
Helmut Kohl lánykájából mindenki „muttija": Merkel, az örök pragmatikus - Magyar Hang
Egy korszak lezárul: Angela Merkel távozik a CDU éléről és új kancellári mandátumot se vállal. Ilyen volt a világ legbefolyásosabb női politikusának pályája.
Ráadásul a brexit utáni európai jövő alakításában az eddigieknél is nagyobb felelősség hárul Németországra és Franciaországra. Valamint még ha akarnának, akkor sem nagyon bújhatnának ki e felelősség alól. De nem is akarnak. Németország Európához nagy és erős, globális értelemben azonban csak az EU-val a háta mögött igazán tényező. Ezért aztán ugyancsak érdekelt az erős Európában.
Történelmileg Franciaország volt az, aki először felismerte az európai integrációban a saját súlyát megerősítő eszközt. Németország azonban átvette ezt a szerepet, és ebben sokkal sikeresebb is. Ma Németország ismét Európa hegemón hatalma. Macron talán az utolsó esély a francia–német szövetség fenntartására. Az ő lendületes európaisága és az EU reformját célzó nagy tervei esélyt adnak arra, hogy Párizs ne szakadjon le Berlintől. Ebben a tandemben azonban Németország akarata érvényesül, még ha a felerősödő németellenesség miatt fügefalevélként szüksége is van Franciaországra.
Visszatalál-e a gyökereihez az Európai Néppárt? - Magyar Hang
Ha ez így folytatódik, akkor a baloldalt követve az európai jobbközép is könnyen a lejtőre kerülhet, és elveszítheti gyengülő, ám ma még meglevő befolyását.
A két politikusnak az európai reformokról vallott elképzelései alapvetően összecsengenek. Merkel felzárkózott Macron mellé a közös európai hadsereg felállítását szorgalmazva. Abban sincs köztük vita, hogy a jövőben az Európai Unióban csökkenteni kell az egyhangú döntések súlyát, és minden tagállamnak be kell tartania a jogállamiság normáit. Ugyanígy meg kell erősíteni a külső határokat és egységesíteni a menekültkérelmi rendszert. „Újra kell gondolnunk a döntéshozatalainkat, le kell mondanunk az egyhangú döntésekről, ahol ezt a szerződések lehetővé teszik. A stabil gazdasági és pénzügyi unió a közös jólétünk alapja, ezért szükséges továbbfejleszteni a stabilitási mechanizmust és a bankuniót, illetve dolgozni kell az eurózóna költségvetésén. Ha mindenki meg akarja őrizni a nemzeti hatáskörét, akkor az új testület nem fogja tudni ellátni a feladatát, a nemzeti hatáskörökről itt le kell mondanunk” – szögezte le Merkel.
Mindez egy tovább mélyülő Európát feltételez, amelyben az egyes tagországok különböző sebességgel haladnak. Persze Berlin és Párizs között is vannak érdekütközések. Így például az euróövezet reformját és a közös költségvetést és adópolitikát illetően. De a közös hadsereg felállításában is óvatosabb Berlin, mint ahogy Párizsnál rugalmasabban képzeli el a többsebességű Európát is. Az érdekek ütközése megjelenik az Európai Parlament jövőjéről vallott elképzelésekben is. Míg Merkel a Néppárt dominanciáját szeretné megőrizni és az Európai Bizottság élén legszívesebben Manfred Webert látná, addig Macron a balliberális többség összekovácsolásán dolgozik és Jean-Claude Juncker utódjaként Frans Timmermanst favorizálja.
Előremenekül a CDU újabb fiaskója után Angela Merkel - Magyar Hang
Az Európai Unió jövőjét is befolyásolja a mélyülő német belpolitikai válság.
Európa jövőjét tehát a választások eredménye is befolyásolja. Minden jel szerint erősödnek a nemzetek Európájában gondolkodók, ám az erőviszonyok jelenlegi alakulását nézve a reformok a föderális Európa irányába haladnak, ami a versenyképesség szempontjából nézve nem ördögtől való. Persze, csak akkor, ha nem szakad végletesen ketté az unió. Ám mintha ennek az elképzelésnek a zászlóvivői sem bíznának igazán önmagukban. Merkel és Macron ugyanis még jövő május előtt elindítanák ezt a folyamatot. Ennyi elvesztegetett év után éppen most talán nem kellene ennyire sietni!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 28. számában jelent meg, 2018. november 23-án. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!
