„Azonnal indulok a királyhoz” – így fejezte be kedden este parlamenti beszédét Charles Michel belga miniszterelnök, amelyben bejelentette kormánya lemondását. És valóban: Michel felállt, vette a táskáját és a parlament egy részének tapsától kísérve elindult Fülöp király palotájába. Néhány nappal ezelőtt, december 9-én írtunk arról, hogy kisebbségi kormány alakult Belgiumban, miután a legnagyobb kormányalkotó tényező, a flamand nacionalista párt, az N-VA kilépett a kormányból. Még aznap felkérték az új minisztereket, és a koalíciót alkotó további három párt vállalta a munka folytatását, kisebbségi kormányként. A szakítópróba az ENSZ migrációs paktuma volt, az N-VA nem támogatta az aláírását, a többi kormánypárt és a parlament többsége azonban igen, így Charles Michel elutazott Marrákesbe, és ellátta kézjegyével a dokumentumot.
A belpolitikai viták azonban nem csendesedtek, végül bizalmatlansági indítványt nyújtottak be Michel ellen, aki nem kapta meg a többség bizalmát a parlamentben, ekkor közölte, hogy benyújtja a lemondását és indul a királyhoz. Az uralkodótól este kilenc után jött el. Távozását követően Fülöp király közleményben jelezte, hogy felfüggeszti a döntést, és próbál a parlamenti pártokkal egyeztetni a legjobb megoldás érdekében.
Karácsonyi ajándék populistáknak az ENSZ migrációs paktuma | Magyar Hang
Szó sincs arról, hogy a világszervezetben dőlne el, be kell-e fogadnunk a jövőben kötelezően a migránsokat.
Kedd este a belga tévékben természetesen mindenki azt találgatta, hogy mi fog következni, a helyzet ugyanis nem egyértelmű. Főként azért, mert jövő év májusában, az EP-választásokkal egy időben Belgiumban is választások lesznek. Vagyis most egy előre hozott választásnak lenne értelme, azonban kérdés, hogy a pártok ezt akarják-e, felkészültek-e erre. Az ügy nagy nyertese természetesen az N-VA lehet, azonban Belgiumban olyan a politikai közeg, hogy ugyan a flamand nacionalisták mindig megnyerik a választásokat, 30 százalék fölötti eredménnyel, azonban sosem tudnak annyival nyerni, hogy önállóan kormányozzanak. Így szükségképpen mindig valamiféle koalíciós kormány jön létre, sok-sok kompromisszummal. Az is elképzelhető, hogy egyfajta ügyvezető kormányként marad a Michel-kabinet a választásokig, mert annak nagyon kevés a valószínűsége, hogy erre a szűk fél évre egy teljesen új kormánykoalíció kapjon megbízatást.
Az ország működőképessége valószínűleg nem forog veszélyben, a koalíciós egyeztetések miatt a 2011-es választások után 589 napig nem volt belga kormány.
