Vélhetően, ha nem ez lenne a cikk felütése, akár még büszkék is lehetnénk arra, hogy a New York Times a karácsonyi számában egy jelentős helyet Magyarországnak szentel. Azonban aki már a címet elolvassa – A felszínen Magyarország demokrácia. De mi van a felszín alatt? –, az hamar ráébred arra, ezúttal sem teszi ki a kirakatba Orbán Viktor rendszere azt, amit kap.
A cikkben ugyanis többek között szóba kerülnek olyan ügyek, mint a CEU bezárása, a közelmúlt tüntetései, a bíróságok és az állami média rezsim által való legyűrése és bekebelezése, és az írás odáig megy el, hogy az utóbbi kizárólag Orbánhoz hű, illetve az elvileg független média nagy része pedig a kormányfő szövetségesei kezében van.
Az amerikai napilap több szaktekintélytől is idéz, vagy megkereste őket, mi a véleményük Orbán Viktor rendszeréről. Például Michael Ignatieff, a CEU rektora szerint Orbán rezsimje azért számít újdonságnak a történelemben, mert amíg a felszínen demokráciának mutatja magát, addig a felszín alatt ugyanaz zajlik az országban, mint a hidegháború ideje alatt, ugyanaz a centralizált ellenőrzéseket vezetnek be minden téren. Jason Stanley, a Yale Egyetem professzora még ennél is messzebb megy, amikor kijelentette a lap kérdésére, hogy a magyar kormányfő retorikája a fasiszta államok vezetőit idézi, és Orbán rendszerét csak az különbözteti meg a fasiszta államoktól, hogy az ellenőrzések még nem erőszakosak, azaz még nincs Gestapo, viszont a kontroll már szinte teljes.
Állítása igazolásaként elmondta, a magyar kormány mindent elkövet, hogy saját propagandarendszerén keresztül eltitkolja a valódi információkat. „Ez a gépezet mindenkinek és mindig hazudik, így az mindennek nevezhető, csak nem demokráciának. A demokrácia nem csak egy választási rendszer. Ez egy olyan kultúra, amely tiszteletben tartja az igazságot” – tette hozzá a professzor.
