Ahhoz képest, hogy a Fidesz a Soros-pártiak EP-választási kampányban tartott erődemonstrációjának minősítette már előzetesen a Magyarországról szóló vitát, az Európai Parlament plenáris üléstermében szinte csak a felszólalók jelentek meg a tanácskozáson. Azonban ettől is tarthatott Orbán Viktor miniszterelnök, hiszen múlt héten Szijjártó Péter közölte, hogy a kormány nevében senki sem lesz ott az eseményen. A vitát négy parlamenti frakció kezdeményezte: a céljuk az volt, hogy áttekintsék, mi történt Magyarországon a Sargentini-jelentés elfogadása, a 7. cikkelyes eljárás megindítása óta. Persze mindezt azért, mert a frakciók aggódnak a túlóratörvény, a sorosozás, a migránsozás, a képviselők bántalmazása, az igazságszolgáltatás kormány alá rendelése, a CEU elűzése és a fideszes médiamonopólium kiépítése miatt.
Miért volt mégis érdekes ez a vita?
Nemcsak Orbán Viktor nem áll ki a magyar kormány mellett, hanem pártcsaládjából, az Európai Néppártból senki. Kivétel ez alól – természetesen – a fideszes politikusok. Az is árulkodó, hogy senki sem volt hajlandó a néppárti frakció részéről elmondani az ilyenkor szokásos hivatalos álláspontot, amelyben illene megvédeni a tagtársat. Ehelyett megkérték Deutsch Tamást, hogy szóljon az egybegyűltekhez. A fideszes politikus pedig elmondott egy fideszes kampányszöveget, amely szerint minden a bevándorlásról szól és a magyar kormány egyetlen bűne, hogy meg akarja védeni Európát a migrációtól. Ez megint egy olyan része az eseményeknek, ami gyakran visszaköszön: senki sem támadja (már) a Fideszt a kerítés miatt, sokkal inkább aggódnak a politikusok az egyetemi és tudományos függetlenségért, a sajtó és véleményszabadságért, és egyre erősebben a korrupció miatt.
Több felszólalásban is elhangzott, hogy a magyarországi korrupciós helyzet folyamatosan romlik, és ez elsősorban az EU-s pénzek terén jelentkezik. Az egyébként szintén néppárti német Ingeborg Grassle azt mondta, egyre több a probléma közbeszerzések tisztaságával és a kormány alig vagy semmit nem tesz az uniós pénzek lenyúlása ellen. Egy szintén néppárti politikus, a luxembourgi Christoph Hansen úgy véli, ennek véget kell vetni, ellenkező esetben az Orbán-kormánynak számolnia kell a pénzügyi következményekkel.
Orbán szobrot érdemel
Voltak azért olyanok, akiknek szimpatikus az Orbán-kormány. Ezek jó ideje már a szélsőjobbos, illetve EU-ellenes erők, amelyek azt látnák legszívesebben, ha az egész uniós projekt véget érne, és mindenki boldogulna a saját hazájában. (Ekkor persze szintén nem lennének uniós pénzek.) A holland Olaf Stuger járt az élen a magyar miniszterelnök méltatásában, szerinte nem bíróságra kellene citálni Orbánt, hanem szobrot állítani neki, és el is kellene kezdeni a gyűjtést erre a célra.
Magyar–magyar ellentét
A kevés résztvevő között még szűkebb tábort alkottak a magyar képviselők, közülük heten szólaltak fel és ez belpolitikai vitává változott. Gál Kinga fideszes politikus Niedermüller Péter DK-s képviselővel akaszkodott össze, és elmondta, hogy a frusztrált magyar ellenzéknek csak az a célja, hogy „nevetséges produkciójukat európai szintre emeljék”. A szocialista Szanyi Tibor arról beszélt: az EP-választásokon le kell törölni Orbán arcáról a szélsőjobbos mosolyt, a jobbikos Balczó Zoltán pedig arról, hogy minden demokratikus eszközzel, de Magyarországon kell megdönteni az orbáni rendszert.
Mi lesz most?
Felszólalt a magyar kormánypropaganda két célpontja, Judith Sargentini holland zöldpárti képviselő és Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke is. Sargentini sérelmezte, hogy az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács még nem foglalkozott érdemben a 7. cikkelyes eljárással, erre a soros román elnökség nevében Melania Ciot azt mondta, számukra a jogállamiság nagyon fontos. Timmermans pedig következetességet ígért, közölte, minden egyes magyar törvénysértés esetén a jog eszközeivel lépnek fel, így próbálják jobb belátásra kényszeríteni a magyar kormányt. De utalt arra is, hogy az égvilágon senki sem kényszerítette Magyarországot arra, hogy az EU tagja legyen.
