Az élet hídja

Az élet hídja

A Simon Bolívár nemzetközi hídon naponta 70 ezer ember jön át Kolumbiába, hogy hazafele élemet, gyógyszert, a hétköznapi élethez szükséges dolgokat vigyen vissza a nélkülöző rokonainak (Fotó: Lukács Csaba/Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Képzeljük el, milyen lehet úgy élni, hogy harminc tojásért át kell menni egy másik országba. Vagy lázcsillapítóért, ha beteg a gyerek. Inzulinért a nagymamának. Vécépapírért és szappanért, mert az sincs abban az államban, ahol a világ legtöbb olaját rejti a föld.

Naponta hetvenezer ember kel át a Tachira folyó hídján, melyet a dicsőséges felszabadítóról, Simón Bolívarról neveztek el. Bevásárolni, beszerezni az élethez feltétlenül szükséges hozzávalót. Enni. Életben maradni.

Akiknek van pénzük, hamar visszatérhetnek: a határ másik oldalán megveszik, amire szükségük van, és indulnak haza. Akinek nincs, annak nehezebb a dolga: munkahelyet keres valahol, hogy aztán a pénzből megvegye, ami kell az otthoni életben maradáshoz. A legmegalázóbb helyzetük az egyszerű kétkezi munkásoknak van: ők lehetőleg reggel korán kiállnak a kolumbiai határváros, Cúcuta polgármesteri hivatala elé a parkba, hátha szüksége van valakinek az erős kezükre.

Lukács Csaba

Az élet hídja Képzeljük el, milyen lehet úgy élni, hogy harminc tojásért át kell menni egy másik országba. Vagy lázcsillapítóért, ha beteg a gyerek. Inzulinért a nagymamának. Vécépapírért és...

XXI. századi emberkereskedelem, napi tízezer pesóért. Kicsit több, mint 3 dollár a kemény munka bére – semmi pénz, de még így is majdnem feleannyi, mint az egész havi (!) fizetés odaát, ahol ugyan elképesztő mennyiségű olajat rejt a föld, mégis éhen lehet halni.

Az életet jelentő hídon hajnaltól napnyugtáig nagy a forgalom. Néha a hatóságok – a venézek persze, a kolumbiai katonáknak mindegy – gondolnak egyet, és lelassítják a szomorú menetet. Egyenként megnéznek mindenkit, kérdeznek, akadékoskodnak. A hazatérőket átkutatják, elvesznek, amit el akarnak, amire otthon is szükség lehet. Egy szappant a kettőből, egy liter étolajat, mikor mire van kedvük. Máskor csak kiszúrják a zacskót, mondván, talán drog van benne. Aztán viheted haza a felszakított kilós kristálycukrot úgy, ahogy tudod.

„Amíg a híd nyitva, nem halunk éhen” – mondják azok, akik nem voltak elég szerencsések ideát megszületni.

Ezekben az órákban eldőlhet Venezuela jövője | Magyar Hang

Háromszázezer embert várnak Kolumbia és Venezuela határára. Szuperkoncert után próbálják célba juttatni a segélycsomagokat, ám kérdés, a venéz karhatalom megakadályozza-e a humanitárius akciót.