Egy átfogó decentralizáció aláásná az államhatalmat – ezzel az érvvel utasította vissza nemrég Bassar el-Aszad azt a kezdeményezést, hogy tárgyalóasztalhoz üljön az ország kurdok által ellenőrzött területeinek vezetésével, hogy a szíriai kurd autonómia, vagyis Rodzsava jövőjéről tárgyaljon. A szíriai elnöknek ma már minden oka megvan arra, hogy magabiztos legyen: az Iszlám Állam legyőzésével és a különböző iszlamista alakulatok Idlib tartományba szorításával – orosz és iráni segítséggel – lényegében elhárult minden veszély, hogy fegyveresen távolítsák el a hatalomból. Ám nem csak Damaszkusz talpra állása miatt van okuk aggódni a szíriai kurdoknak, akik egyébként ma még mindig az ország egyharmadát ellenőrzik.
Mint ismert, a kurdok 2012-ben de facto autonómiára tettek szert, miután a háborúba süllyedő országban Aszad úgy döntött, hogy Haszaka és Kamisli kivételével kivonja erőit a kurd többségű területekről, hogy akkori legfőbb riválisára, a Szabad Szíriai Hadsereg visszaszorítására koncentrálhasson. És bár később az IÁ benyomult ezekre a területekre, a kurdok az amerikaiak által vezetett nemzetközi koalíció segítségével egyre inkább visszaszorították a terrorkalifátust. Olyannyira, hogy végül nem csupán Manbidzsot és a dzsihadisták szíriai fellegvárát, Rakkát foglalták vissza, hanem az Eufrátesztől keletre eső, kőolajban és földgázban gazdag területek is az Szíriai Demokratikus Erők (SDF) kezébe kerültek (a kalifátus utolsó megmaradt zárványát éppen ezekben a napokban számolják fel).
Faluvá zsugorodott a terrorkalifátus | Magyar Hang
A mostani akció után már tényleg nem lesz semmi alapja ahhoz az Iszlám Államnak, hogy bármilyen értelemben is államnak nevezze magát.
Mindeközben a kurdok vezetői sem ültek ölbe tett kézzel: 2016 márciusában jóváhagyták egy Rodzsavában, azaz Szíria északi részén létrehozandó föderatív rendszer tervezetét, ami Afrint, Kobanit és Dzsazirit, valamint további észak-szíriai területeket egyesítette volna. Mondani sem kell, hogy Damaszkusz, Moszkva, Washigton hallani sem akart erről a tervről – hát még Ankara, amely a vele szövetséges szíriai lázadó erőkkel később el is foglalta Afrint.
Damaszkusszal viszont egészen furcsa viszonyban vannak a kurdok a szíriai háború kezdete óta: habár a 2012-ben történteket csak „rodzsavai forradalomként” emlegetik, néhány kisebb fegyveres összetűzés kivételével nem konfrontálódtak a kormányerőkkel, sőt bizonyos esetekben még együtt is működtek velük – többnyire a közös ellenség, a törökök által támogatott szíriai lázadók elleni harcban. Most viszont úgy látszik, hogy Aszadéknak egyre kevesebb okuk van arra, hogy a kurdokat komolyan vegyék, különösen azért, mert azok legfőbb szövetségese, Amerika bejelentette, hogy kivonja az erőit Szíriából.
Nem könnyíti meg a szíriai kurdok helyzetét, hogy legutóbb Paul LaCamera altábornagy üzente meg a kurdoknak, hogy amennyiben megegyeznének Aszaddal, akkor véget vetnek az SDF-fel való együttműködésnek. Ez pedig egyben a de facto kurd autonómia halálát is jelentené, hiszen Törökországot már eddig is csupán az akadályozta meg abban, hogy lerohanja a kurdok által ellenőrzött, az Eufrátesztől keletre fekvő területeket, hogy kiálltak mellettük az amerikaiak. Így a fiatal Rodzsava jövője – akár török támadással, akár anélkül – megpecsételődni látszik.
