A hatalom arroganciája akkor burjánzik, amikor a tisztességes embereket megosztják. Csak akkor győzzük le őket, ha nem hagyjuk magunkat. Mindannyiunk elnöknője szeretnék lenni: az önöké, vagyis a szlovákiai magyaroké is – így biztatta szavazásra a magyar választókat néhány hete Zuzana Caputová, aki aztán fölényesen, 40 százalékos támogatottsággal nyerte a szlovákiai elnökválasztás első fordulóját. Ám a voksolás eredménye nemcsak amiatt okozott meglepetést, hogy ezúttal egy emberjogi, korrupcióellenes aktivista szerezte meg a legtöbb szavazatot: második helyen a SMER-SD jelöltje, Maros Sefcovic végzett, így a szélsőséges politikusok mind kiestek a második fordulóból. De hogyan lett egy polgárjogi harcos a szlovákiai lakosság első számú favoritja?
Az 1973-as születésű Zuzana Caputová eredetileg pszichológiát akart tanulni, végül mégis inkább a pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karára jelentkezett, mert úgy gondolta, ez is egy olyan terület, ahol tehet az emberekért. Diplomaszerzése után a Bazini Városi Hivatalnál dolgozott, majd egyre tevékenyebb lett a civil szférában. Csatlakozott az EQ Klubhoz – itt a helyi közösségek építésén dolgozott –, majd a Via Iuris tagja lett. Ez utóbbi egy olyan társulás, amely segít az embereknek a jogaik védelmében, illetve abban, hogy részt vehessenek a nyilvános ügyekben.
Simán nyerte a szlovák elnökválasztást Zuzana Caputová | Magyar Hang
Ő lett az ország első női elnöke, a szavazatok 58,27 százalékát kapta.
Caputová neve később egy egészen más akcióval forrt össze. Neki sikerült ugyanis elérnie, hogy 14 évi küzdelem után a hatóságok elálljanak attól, hogy megépítsék a bazini (Pezinok) szemétlerakót. A hulladéktelepet annak idején tizenegy és fél futballpályányi területre tervezték, ami nem csak a helyi lakosságot háborította fel, hanem az egész országban híre ment az óriási környezeti terhelésnek. Nem is csoda, hogy miután a bíróság visszavonta a lerakó létrehozásáról szóló engedélyt, 2016-ban Caputová Goldman Környezetvédelmi Díjat kapott, amelyet az ökológia Oscar-díjának is neveznek. A következő évben aztán az aktivista belépett a szociálliberális, progresszív és Európa-párti Progresszív Szlovákia parlamenten kívüli pártba. Továbbra is kitartott az általa képviselt értékek, a korrupcióellenes harc, valamint az antipopulista irányvonal mellett, ami úgy látszik, Szlovákiában ma már egyáltalán nem csupán elcsépelt frázis.
Annál is inkább, mert a politikus asszony eddigi szereplései során következetesen igyekezett elhárítani minden provokációs kísérletet. Így például amikor az elnökválasztást megelőző vitában Stefan Harabín egykori igazságügyi miniszter kijelentette, hogy a muszlim migránsok gyilkolják és megerőszakolják a nőket Németországban és Franciaországban, az ellenfeleit pedig azzal vádolta, hogy le akarják rombolni a szlovák kultúrát, Caputová inkább nem is válaszolt a rágalmakra. Az eredmények az egykori aktivistát igazolták: a szavazók kifejezetten díjazták ezt a mérsékelt, párbeszédre bármikor kész hangnemet, szemben a szélsőséges kirohanásokkal. Mindebben természetesen szerepet játszott az is, hogy a szlovák társadalom a kilencvenes években egyszer már ízelítőt kapott a soviniszta, populista lózungokból Vladimír Meciar személyében, ezeket az időket láthatóan nem kívánja senki sem viszontlátni északi szomszédainknál.
De mire lesz elég Caputová első körben megszerzett 40 százaléka a most szombati második fordulóban? Habár az első körben riválisának, Maros Sefcovicnak a szavazatok alig több mint 18 százalékával kellett beérnie, a verseny még egyáltalán nem eldöntött. Bizonytalanságra ad okot, hogy mindkét politikusnak vannak még tartalékai. Caputová szavazótáborát gazdagíthatják a magyarok, akik az első körben még a Híd jelöltjét, Bugár Bélát támogatták. Viszont a kiesett jelöltek teljes szavazóbázisát figyelembe véve a szakértők azt valószínűsítik, hogy azok inkább a SMER-SD jelöltjének hoznak majd több szavazatot. Ezzel együtt azonban kétségtelen: Szlovákia nem kér a nagyhangú populistákból, helyettük sokkal többre értékelik a mérsékelt, józan és jövőbe mutató politizálást.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/13. számában jelent meg, 2019. március 29-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/13. számban? Itt megnézheti!
