Ismét fellángoltak a harcok a Moammer Kadhafi diktátor 2011-es megbuktatása és meggyilkolása után teljes káoszba süllyedt Líbiában. Az ország keleti felét uraló Halifa Haftár altábornagy Líbiai Nemzeti Hadserege (LNA) indított jó egy hete támadást az ENSZ bábáskodásával létrehozott Fájez esz-Szarrádzs vezette nemzeti egységkormány ellen. Haftár célja, hogy az egyre elkerülhetetlenebb választások előtt átvegye az ország irányítását.
A líbiai politikai élet régi motorosa a 76 éves Haftár tábornok. Már ott volt 26 évesen Kadhafi mellett, amikor az átvette a hatalmat. Egészen a vezérkari főnöki posztig vitte, 1986-ban ő lett a Csád elleni háborúban a csapatok parancsnoka. Csakhogy fogságba esett, s ezzel kegyvesztett lett. Mielőtt azonban Kadhafi mégiscsak tárgyalt volna a szabadon engedéséről, már az Egyesült Államokban szervezett összeesküvést Líbia mindenható ura ellen. Vissza is tért 1996-ban az országba, de az általa vezetett puccs kudarcba fulladt, így egészen Kadhafi bukásáig az Egyesült Államokban húzta meg magát, ahol állampolgárságot is kapott.
A vezér megölése után nem sokkal ismét Líbiában találjuk, a kiéleződő hatalmi harcban azonban egyelőre alulmarad. De nem adja fel, s az évtized közepére ellenőrzése alá vonja az ország keleti részét az olajmezőkkel, mára pedig már uralja mintegy 80 százalékát. Jó kapcsolatokat épített ki Moszkvával, de maga mögött tudhatta az Egyesült Államok, Egyiptom, az Egyesült Arab Emirátusok és Szaúd-Arábia támogatását is. Nem lenne ellenére az ettől a migránsok megállítását remélő Olaszországnak sem, ha Haftár kemény kézzel stabilizálná végre Líbiát. Tárgyalt vele nemrégiben az ENSZ főtitkára is, ám Haftár úgy döntött, hogy az elkerülhetetlen politikai rendezés előtt még megerősíti pozícióit, így kész helyzet elé állítja vetélytársait.
A tábornok csapatai már Tripoli elővárosaiban vannak, elfoglalták a főváros öt éve használaton kívül lévő repülőterét, az egyetlen működő légikikötőre pedig légicsapást mértek. A harcoknak már több mint két tucat halálos áldozata van. S hiába az ENSZ és az Egyesült Államok figyelmeztetése, a Líbiai Nemzeti Hadsereg nyomul előre. Mint Haftár állítja, a terroristák megsemmisítéséig. Ám, hogy kik is ezek a terroristák, azt nem pontosította.
Ezzel párhuzamosan megkezdődött a nagyhatalmak helyezkedése is. Az ENSZ BT-ben Oroszország blokkolta azt a brit előterjesztést, amely a támadás leállítására szólította fel Haftárt, majd leszavazták Moszkvának azon javaslatát, amely minden felet tűzszünetre kötelezett volna. Fennáll a veszélye annak, hogy a Líbián belüli szembenállás a szíriaihoz hasonló háborúhoz vezet, amelyben a különböző koalíciók oldalán már több mint 70 ország érintett. A felek mögött már Líbiában is felsorakoznak a regionális és globális hatalmak.
A nemzeti egyetértés kormányát még az amerikai katonai akció juttatta hatalomra, Donald Trumpnak azonban most egyáltalán nem hiányzik, hogy egy még az elődjétől örökölt háborúba keveredjen. Ezért aztán határozottan figyelmeztették a CIA-val is bensőséges kapcsolatot ápoló Haftárt a katonai akció leállítására. Moszkva soha nem rejtette véka alá Haftárhoz fűződő politikai szimpátiáját, a tábornok járt is Moszkvában, ám Washingtonhoz hasonlóan azért több oldalt is segít. Nyíltan ugyan nem támogatja a mostani akciót, ám a nyugati hatalmakkal ellentétben nem is ítéli el. Már csak azért sem, mert Dmitrij Medvegyev elnöksége idején Oroszország az ENSZ-ben szabad utat engedett ugyan a nyugati intervenciónak, ám ezt a döntést azóta már régen átértékelték. (Közben az olasz La Repubblicában az jelent meg, hogy Haftar tábornok Párizzsal egyeztetett az offenzívája elindításáról. Franciaország ezt tagadta.)
A líbiai helyzet kiéleződése újabb ütközési pont lehet Oroszország és a Nyugat között. A harcok eszkalálódásával előkerülhet a Haftárnak nyújtott katonai segítség, a Wagner-csoport (jelentős orosz „magánhadsereg”) állítólagos jelenléte, így nem kizárt, hogy az amerikai kongresszus a következő szankciókat már erre hivatkozva jelenti be. Könnyen elképzelhető, hogy Ukrajna, Szíria, és Venezuela után Líbia is az Oroszország globális ambíciói körül zajló vetélkedés terepévé válik. Moszkva ezeken keresztül lépne ki a globális porondra, ahol azonban Amerika nem nagyon akar osztozni vele a befolyáson.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/15. számában jelent meg, 2019. április 12-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/15. számban? Itt megnézheti!
