Vészesen közeledik az az időpont, amikortól az Egyesült Államok megkezdi katonái kivonását Afganisztánból. Sajtóértesülések szerint Donald Trump amerikai elnök már meg is hozta erről a döntést, így a 14 ezer amerikai katonát számláló kontingens mintegy fele már az elkövetkező hónapokban hazatérhet. Mindeközben a sokat szenvedett ázsiai országban sem nyugszanak a fegyverek: március végén egymás után háromszor támadtak rá tálib felkelők a hazafelé tartó Abdul Rasíd Dosztum afganisztáni alelnökre, miután az előző napokban ellenőrzésük alá vontak egy északkelet-afganisztáni járást. Így mostanra az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben a tálibok megbeszéléseket folytatnak az Egyesült Államok képviselőivel a kabuli kormánnyal indítandó béketárgyalásokról, folyamatosan fokozzák a támadásaikat az ország északi részén.
Ezért mostanra egyre többen tartanak attól Afganisztánban, hogy Washington éppen akkor hagyja magára a kabuli kormányt, amikor azt a legjobban szorongatják a szélsőségesek. Ez a forgatókönyv pedig ismerős lehet a történelemből: mielőtt Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár 1988-ban bejelentette volna, hogy kivonja csapatait Afganisztánból, megpróbált egyezéségre jutni a felkelőkkel. Ez azonban nem sikerült, így a kivonulás után három évnek sem kellett eltelnie, mire az afgán állam gyakorlatilag összeomlott. Az értelmiség elmenekült az országból, átmenetileg hadurak kaparintották meg a hatalmat, 1996-ban pedig a tálibok elfoglalták Kabult, és kegyetlen módon kivégezték Muhammad Nadzsibullah egykori afgán pártfőtitkárt. Majd sötét idők következtek – a tálibok évekig terrorizálták a lakosságot a vallási fanatizmusukkal.
Ahogy egykor a Szovjetunió, úgy az Egyesült Államok sem bír Afganisztánnal | Magyar Hang
Lassan húsz éve harcolnak ott az amerikaiak.
Most pedig lassan minden adott lesz ahhoz, hogy a történelem megismételje önmagát. A tálibokkal a kabuli kormányzatnak és az amerikaiaknak sosem sikerült leszámolniuk, éppen ellenkezőleg. Az iszlamisták szűnni nem akaró támadásaikkal folyamatosan megerősödtek, mostanra pedig az Egyesült Államok kényszerült olyan helyzetbe, hogy tárgyaljon velük (Donald Trump a csapatkivonásra már korábban ígéretet tett). Sőt, a tálibok ma már az amerikai csapatok teljes kivonását követelik, amiért cserébe azt ígérik, hogy távol tartják a terroristákat az afgán területektől. Ez pedig meglehetősen kétséges, hiszen a tálibok egyáltalán nem tekinthetők homogén társaságnak, számos csoportjuk van, amelyek helyenként egymással is ellenségesek. Vagyis semmi garancia nincs arra, hogy például az al-Kaidát távol tudják tartani az afgán területektől.
Ráadásul a tálibok integrálása az afgán politikai rendszerbe szinte lehetetlen, mert eleve alig szavaznának rájuk (egy felmérés szerint a lakosságnak több mint 80 százaléka az afgán államot támogatja a tálibokkal szemben). Ezért sem meglepő, hogy a táliboknak nem érdeke tiszteletben tartani a demokratikus játékszabályokat, az ő céljuk továbbra is, hogy legyőzzék a központi kormányzatot. A magabiztosságra is megvan az okuk: jelenleg az ország területének közel felét ők ellenőrzik, amihez nyugodtan hozzáadhatjuk még a kábítószerüzletet is, amelynek révén pénzügyileg is nagyon erősek. A hadi helyzet sem túl megnyugtató: a kormány – bízva a tálibokkal folytatott tárgyalások sikerében – az elmúlt hónapokban mérsékelte a támadásait az iszlám radikális mozgalom fegyveres csoportjai ellen, aminek következtében azok csak tovább erősödtek.
Amerika megegyezett a tálibokkal | Magyar Hang
A radikális iszlamisták ígéretet tettek arra, nem engedik, hogy Afganisztán újra a nemzetközi terrorizmus melegágya legyen
Ám hogy a kabuli kormányzat pozíciója még ennél is nehezebb legyen – hasonlóan a Nadzsibullah-rezsim végnapjaihoz – a politikai elit maga is megosztott. Ugyan Zalmay Khalilzad, az Egyesült Államok az afganisztáni megbékélésért felelős különmegbízottja februárban a tálibokkal való dohai tárgyalások előtt el szerette volna érni, hogy a kabuli politikusok konszenzusra jussanak a békefolyamatról, nem járt sikerrel. Az ellenségeskedést csak növeli, hogy júliusban elnökválasztást tartanak az országban, a jelöltek máris egymásnak estek. Így pedig gyakorlatilag lassan minden adott lesz ahhoz, hogy megvalósuljon az évtizedekkel ezelőtti szcenárió.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/14. számában jelent meg, 2019. április 5-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/14. számban? Itt megnézheti!
