Sehogy nem nyugszik bele két héttel ezelőtti választási kudarcába a jelenleg kormányzó, iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), amelyre a török ellenzék nemcsak Ankarában, hanem Isztambulban is vereséget mért a helyhatósági választásokon. Ezért Erdogan pártja újabbnál újabb módszereket rángat elő az illiberális eszköztárból arra, hogyan lehetne mégis megfordítani az eredményt. Ötletekből pedig akad bőven.
Mint ismert, a március 31-ei önkormányzati választások előtt minden eddiginél durvább kampány folyt Törökországban. Erdogan – aki teljes mellszélességgel állt bele a versengésbe – egyenesen azzal vádolta a fő ellenzéki erőt, a kemalista Köztársasági Néppártot (CHP), hogy a nyugati és kurd terroristák pártján áll. Hogy tovább borzolja a kedélyeket, pártja kampányrendezvényein rendre lejátszották az új-zélandi terrorista vérfürdőjéről készült videót, hogy a muszlimok veszélyérzetének felkorbácsolásával további szavazatokat szerezzenek. És hogy az iszlamista szavazók véletlenül se érezzék azt, nem képviseli őket senki, Erdogan még azt is megpendítette, hogy újra mecsetnek nyilvánítanák az Hagia Szophiát, amelyet egyébként még 1934-ben, Kemal Atatürk uralkodása alatt szekularizáltak és alakítottak múzeummá.
Miért éppen most kelt a muszlim világ védelmére Erdogan? | Magyar Hang
Vannak, akik a migránsokkal, Sorossal és Brüsszellel, mások Oroszországgal vagy éppen Amerikával riogatják a szavazóikat. A török elnök is választásra készül.
Ám mindez mégsem volt elég ahhoz, hogy az AKP megtartsa az ország két legnagyobb városát. A CHP jelöltje, Mansur Yavas magabiztos győzelemmel szerezte meg Ankarát, Isztambulban pedig ugyanezen párt jelöltje, Ekrem Imamoglu söpörte be a legtöbb voksot. Mivel az utóbbi esetben a különbség csupán 25 ezer szavazat volt, az AKP nem fogadta el az eredményt, és azt kérte, számolják újra a szavazatokat Isztambul kerületeinek zömében. Az ellenzékiek attól tartottak, hogy Erdoganék szavazatlopással fordítanak a végeredményen, aktivistáik éjjel-nappal őrizték a szavazócédulákat – az erről készült képek bejárták az egész világsajtót. Végül aztán a legfőbb választási tanács elutasította az AKP kérését, ehelyett csak azt hagyták jóvá, hogy ismét összesítsék 51 szavazóurna voksait 21 isztambuli kerületben.
Nem kellett sokat várni Erdoganék válaszára: kezdeményezték a helyhatósági választás megismétlését Isztambulban (április 16-án, két elutasítás után, újra fellebbeztek). Ali Ihsan Yavuz, az AKP elnökhelyettese szerint ugyanis a városban olyan mértékű szabálytalanságok és visszaélések történtek, amelyek egyértelműen befolyásolták a voksolás kimenetelét. Sokan például össze is dolgoztak, ami miatt az AKP feljelentéseket tesz. – Akik ezt tették, megkapják, amit érdemelnek – fenyegetőzött a politikus, amire az isztambuli győztes, Ekrem Imamoglu csak úgy reagált, ha a kormánypárt vétkest keres, akkor inkább nézzen a tükörbe, és tegyen maga ellen panaszt.
Az erdogani recept: illiberalizmus és iszlamizáció | Magyar Hang
Erdogan természetesen éppúgy szimbóluma a nepotizmusnak és a korrupciónak, mint Orbán Viktor – ez legalább olyan erős kötelék köztük, mint az illiberalizmusuk.
Miközben tehát az illiberális rezsimek kritikusai világszerte úgy értékelték a török ellenzék győzelmét, hogy az ilyen autokrata rezsimek igenis legyőzhetők demokratikus úton – pláne, ha a gazdaság is olyan rosszul muzsikál, mint Törökországban –, most leginkább annak lehetünk tanúi, miféle eszközöket vet be az illiberalizmus mintaországának vezető pártja, hogy veresége ellenére megtartsa hatalmát. Ráadásul itt a tét még nem is akkora, mint egy parlamenti, netán elnökválasztáson: a két legnagyobb török város elvesztése önmagában még nem tragédia az AKP-nak, hiszen a vidéki szavazók körében bőségesen akadnak tartalékai.
Ám van a törökországi helyhatósági választásoknak egy másik tanulsága is, amiről keveset beszélnek: ez pedig az ellenzéki összefogás sikere. Emlékeztetőül: Ekrem Imamoglunak úgy sikerült győznie Isztambulban, hogy nemcsak a CHP állt mögötte, hanem a szekuláris Jó Párt (Iyi) is támogatta. Emellett számos más városban közös jelöltet indítottak ellenzékiek, máshol pedig egyfajta „koordinációval” oldották meg a helyzetet, vagyis nem állítottak egymás ellen jelölteket. Így pedig a törökországi helyhatósági választások nem csak azt demonstrálják, hogyan küzdenek az illiberális rezsimek, ha földre viszik őket, hanem azt is, hogyan szorongathatók meg – demokratikus, jogállami eszközökkel.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/15. számában jelent meg, 2019. április 12-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/15. számban? Itt megnézheti!
