Történetének eddig talán legnagyobb kihívásával szembesül az Európai Unió. A britek kilépése nemcsak az európai viszonyokat alakítja át, hanem kihat a transzatlanti kapcsolatokra is. A brexit a legnagyobb próbatétel elé Nagy-Britanniát állítja, amely láthatóan nem készült fel egy ilyen lépésre. Átmenetileg gyengül vele persze az EU is, a „trójai faló” távozása azonban egyben esélyt ad az átalakulására.
Amilyen könnyű volt kimondani a válást, olyan nehéz levezényelni magát az elszakadást. Az elmúlt két év megmutatta, hogy egy olyan régi demokráciában is születhetnek átgondolatlan, populista döntések, mint a brit. Mint ahogy azt is, hogy a megcsontosodott tradíciók, a szokásjog nemcsak erősít egy államot, de bizonyos esetekben le is béníthatja. A brit politikai elit manapság nem állít ki magáról túl jó bizonyítványt, de a szigetország politikai rendszere ezt is túl fogja élni. A tanulópénzt azonban előbb meg kell fizetni. Jó esetben „csak” egy politikai válság, a gazdaság, legalábbis átmeneti, gyengülése, bizonyos, a kilépésből fakadó korlátozások megjelenése lehet az ár.
Elképzelhető azonban ennél durvább forgatókönyv is. Tovább karcsúsodhat például a birodalom. Hiszen ha az angolok megtehették, akkor a népszavazáskor többségében az Európai Unióban maradás mellett voksoló skótok és északírek is leléphetnek. Ha pedig elhagynák az Egyesült Királyságot, az igen nagy fokú veszteséget jelentene Londonnak. Különösen érvényes ez Skócia elvesztésére. Persze még mindig ki lehetne mászni ebből a slamasztikából egy újabb referendummal. Emlékezzünk csak Dublin és a Lisszaboni Szerződés történetére. Addig szavaztatták az íreket, amíg megszületett a „helyes” végeredmény. De mi lenne akkor a híres brit demokráciával?
Mit jelent a brexit? | Magyar Hang
A hónapok óta tartó huzavona megmutatja, hogy a kezdeti nagy sokk után a lendület, a nemzeti akaraterő, a magabiztosság miképpen veszít fokozatosan az erejéből.
A britekkel nagyjából egy időben hasonló helyzetbe került a másik angolszász birodalom is. Az Egyesült Államokban is „helytelen” döntést hoztak a választók Donald Trump Fehér Házba juttatásával. Az ország egyik fele azóta sem tudja lenyelni a demokrácia eme „megbicsaklását”. Jobb híján azzal magyarázza a „balesetet”, hogy Trump csupán az orosz beavatkozás miatt győzött. Közben felmerült már az is, hogy a brexitben is benne volt az orosz hekkerek keze. Persze, mindenről ők tehetnek, ami nem úgy sül el, ahogy azt a nyugati fősodor gondolja.
A britek és az amerikaiak még évekig el lesznek foglalva a belső problémáikkal, s mire felocsúdnak, már – külön pólust alakítva a nyugati szövetségen belül – a szárazföldi Európától távolabb találják magukat. A brexit és a jelenlegi amerikai politika ugyanis természetes módon gyengíti az „öreg kontinensen” az angolszász dominanciát, és lazítja a transzatlanti együttműködést.
Elmarad a kemény brexit - egyelőre | Magyar Hang
Ha a brexit elhúzódik és a britek képviselőket küldhetnek az EP-be, az azt jelentheti, hogy - még ha csak átmenetileg is - jelentősen megerősödik a baloldal európai szinten.
Az persze már most sem nagyon tetszik Washingtonnak és Londonnak, hogy Németország és részben Franciaország vezetésével az Európai Unió, ha lassan is, de új irányba indul el. A biztonsági kérdéseken keresztül, a NATO segítségével gyakorolnak nyomást mindenekelőtt Berlinre, de Amerika aktívan dolgozik azon is, hogy a délieket és a közép-európaiakat szembeállítsa Németországgal. (Részben erről is szól az unió föderális átalakításáról folyó vita, amelyben a brexit az angolszászoknak kezelhetőbb nemzetek Európájának eszméjét képviselőkre mért csapást.) Arra pedig a washingtoni stratégák eddig is ügyeltek, hogy a német technológia és az orosz energiaforrások ne találhassanak egymásra. Manapság éppen az Északi Áramlat bővítésének blokkolásával próbálják gyengíteni Berlint és persze Oroszországot is.
Véráldozattal is járhat a brexit | Magyar Hang
Nagy-Britannia és az Európai Unió szárazföldi határa a két Írország között húzódik majd. Az őrizet megerősítésével kiéleződhetnek a konfliktusok.
A brexit önmagában is gyengíti az Európai Uniót. Átmenetileg mindenképp. S nemcsak gazdasági értelemben, hanem azzal is, hogy egy atomhatalom távozik. Kétségbeesni azonban emiatt sem kell. A második világháború óta tartó angolszász dominancia gyengülésével ugyanis az EU saját kezébe veheti a sorsát. A brexit jelentette történelmi pillanat ugyanis egyben a mozgástér megnövekedésével is jár. Csak élni kell vele. Így például európai szinten nyitni kelet felé, és kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket. Ami egyben azzal járhat, hogy az Európai Unió különböző tekintetben, de két hatalom, az Egyesült Államok és Oroszország vállára támaszkodva erősödhet.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/15. számában jelent meg, 2019. április 12-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/15. számban? Itt megnézheti!
