„Orbánnak kellett volna inkább eljönnie”

Nevezhetnek minket tolvajoknak, diktátoroknak, hazugoknak, bérkommentelőknek, szendvicseseknek, ez nem érdekel minket, mert mi tudjuk az igazságot! – így harangozta be a Szerb Haladó Párt (SNS) reklámfilmje azt a kormánypárti rendezvényt, amelyre százezernél is több támogatót vártak április 19-re Belgrádba. A rövid kampányvideó valószínűleg úttörő a politikai marketing történetében: még soha nem ígértek ennyire nyíltan ellenszolgáltatást egy tüntetésen való részvételért. A felvételen a párt alelnöke és végrehajtó bizottságának elnöke éppen szendvicseket készít a tüntetésre. Az ösztönzéshez más eszközöket is bevetettek, a közösségi médiában már napok óta kering az a lista, amely a bértapsolók fizetségét tartalmazza. Ennek alapján 1500 dinárt – nagyjából négyezer forintot – kap az, aki hangosan kiáltozza a tüntetésen az előre egyeztetett jelmondatokat („Így van!”, „Le a fasisztákkal!”, stb.), de ennél is jobban járnak a zászlólengetők: nekik 1700 dinár üti a markukat. Minden adott hát a kormányzati gigatüntetéshez.

Hogy erre az egészre miért volt szükség, nem nehéz kitalálni. Miután múlt év novemberében ismeretlenek megverték Borko Stefanovic ellenzéki vezetőt, hatalmas tüntetések kezdődtek az országban. Ekkor Aleksandar Vucic szerb elnök azt nyilatkozta, akkor sem enged a demonstrálók követeléseinek, ha ötmillióan vonulnak az utcákra. A szombati séták hétről hétre több tízezresre duzzadtak, így ma már nemcsak Belgrádban tartanak ilyen tüntetéseket, hanem szerte az országban, magyar többségű településeken is. Márciusban aztán a szervezők úgy döntöttek, egy hónapos határidőt adnak a kormánynak, hogy az teljesítse a média kiegyensúlyozottságára, a választások tisztaságára vonatkozó követeléseiket, ha pedig ez nem történik meg, az egész országból Belgrádba hívják április 13-án a híveiket. Erre kívánt erőteljes választ adni a kormányzat, amikor bejelentették: ők meg 19-ére invitálják Belgrádba támogatóikat.

Szerbiában egyáltalán nem számít különlegesnek, ha tüntetésekre ellentüntetésekkel reagál a kormány. Így volt ez az 1990-es években Milosevic idején is, mikor a szerb szocialisták gátlástalanul szállították az ellentüntetésekre a híveiket, akik a szankciók terhe alatt nyögő országban bármire kaphatók voltak egy kis ingyen étel-italért. A mostani haladópárti tüntetés azonban még ennél is nagyobbnak ígérkezett: a szervezők azt mondják, nemcsak Szerbiából, hanem az egész régióból érkeznek ide, ezért még magyarországi buszvállalatokat is igénybe kellett venni.

A szkupstina, vagyis a szerb parlament előtti téren, illetve a Pionir parkban már négy órakor, két órával a beszédek előtt hatalmas tömeg nyüzsög. Sorra érkeznek a transzparenseikkel a kormánypárti tüntetők, akik időnként rázendítenek és Vucic nevét skandálják.

– Orbánnak kellett volna inkább eljönnie – mondja Marko, aki csak tőlünk tudja meg, hogy a kormánypárti rendezvényre Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter is hivatalos. Marko és barátja, Nenad Nisből jött ide. Azt mondják, egy szó sem igaz abból, hogy fizettek nekik, ezek csak a „sárgák hazugságai” (ez a szín az ellenzéki Demokrata Pártra utal, amelynek kék-sárga színű a logója). Szerintük nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan miniszterelnökünk van, mint Orbán Viktor, aki „Brüsszel diktátumaitól” megvédi Magyarországot. De hát a szerb kormánypárt, az SNS uniópárti! – vetjük fel, mire Nenad elmondja, ez azért nem ugyanaz. Szerinte az egy dolog, hogy Szerbia az Európai Unió tagja szeretne lenni, az viszont egészen más, hogy ott meg kell védeni az ország érdekeit. – És Vucic is ezt teszi – állapítja meg határozottan Marko, miközben a színpadon már készülődnek a zenészek. Először Aca Lukas, majd a neves szerb együttes, a Riblja Corba fog zenélni.

Az egyre tömöttebb téren szemmel láthatóan rengeteg a fiatal. Markótól és Nenadtól érdeklődünk, igaz-e, hogy a pártnak több mint 730 ezer (!) tagja van. Hiszen ez azt jelenti, hogy ma az SNS tagszáma még a titói Jugoszláv Kommunisták Szövetségének szerbiai tagságát is felülmúlja. Marko szerint a szám igaz, de az a vád nem, hogy sokan csak érdekből csatlakoznak a párthoz. – Akkor is jól élnénk, ha egy párttag sem lenne – állapítja meg határozottan a fiatalember.

A koncertek után Ana Brnabic szerb kormányfő lép az emelvényre, aki a kormány eddigi eredményeit méltatja. Közben helikopterek köröznek felettünk, hogy minél jobb vágóképeket készítsenek a tömegről a híradóba. A szocialisták vezére, Ivica Dacic és a koszovói háború szerb hőse, Dragutin Dimcevski és Milorad Dodik, a boszniai elnökség soros szerb elnöke folytatja a pódiumon.

Aztán Szijjártó Péterre kerül a sor. Szemmel láthatóan mindenkit meglep, hogy a magyar külügyér szerbül szól a tömeghez. A politikus a két nép barátságáról és Közép-Európa erősödéséről beszél, ami a kormányok nemzeti politikájának köszönhető. De a hazai viszonyokról is megtudunk egyet s mást. Szijjártó szerint a politikai stabilitás különösen nagy érték Magyarország és Szerbia számára, amit sokan el akarnak venni tőlünk – erre Magyarországon is volt nemrég kísérlet, de ezek az erők kudarcot vallottak. A külügyminiszter ezért biztos abban, hogy ez Szerbiában is így lesz majd. Majd a fő szónok, Aleksandar Vucic érkezik dobpergés és görögtűz közepette. Azt mondja, a ma összegyűltek megmutatták, hogy a szerb nemzettest egységes, minden ország területi egységét tisztelik a régióban, ahogy azt is, hogy a szerbeknek is megvan a joguk ahhoz, hogy szerbnek nevezzék magukat.

Amikor a beszédek után a tömeg elindul hazafelé, csak akkor látható igazán, mivel jár egy ekkora rendezvény. Óriási mennyiségű szemét hever az utcákon, sokan még az ajándékba kapott zászlókat is eldobálták a parkban. Ám a beszédek kétségkívül lelkesítők voltak.

„Szabad népi parlament”

Egészen más képet fest másnap az ellenzéki tömeg, amelyet – úgy látszik – egyáltalán nem tört meg a kormánypárti erődemonstráció, így most is a szerb köztévéhez vonulnak. Igaz, mintha a tömeg valamivel békésebb lenne, mint néhány hónappal korábban. A szónokok bejelentik: mivel Vucic nem áll szóba az ellenzékkel, független értelmiségiekből álló tárgyalócsoportot hoznak létre, akiknek az erkölcsi hátterébe már nem tudnak belekötni. Ha viszont Vucicék velük sem lesznek hajlandó tárgyalni, akkor május 4-étől szabad övezetet alakítanak ki Belgrád központjában, ahol egy „szabad népi parlamentet” működtetnek majd.

Ahogy az várható volt, a kormánypárti demonstráció után azonnal megkezdődött a számháború, melyik tüntetésen voltak többen. A kormánymédia 150 ezres tömegről beszélt, amit előszeretettel hasonlítottak egy jóval korábbi ellenzéki tüntetéshez, melyen a szerb belügy szerint mindössze 7500-an vettek részt. Azt már nem tették hozzá, hogy az előbbihez mennyi pénzt mozgósítottak és hány raklapnyi szendvicset szállítottak. És bár szakértők is azon a véleményen vannak, hogy bár a haladópárti tömeg meg sem közelítette a diadalittasan bejelentett számot, annyi bizonyos, hogy ezúttal a szerb kormány olyan ütőkártyát szerzett, amelyet még hosszú ideig az ellenfelei orra alá fog dörgölni. Az ellenzéki tüntetők viszont továbbra is kitartanak: szombaton ismét találkoznak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/17. számában jelent meg, 2019. április 26-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/17. számban? Itt megnézheti!