Ülve vagy állva? Az új CDU-elnök Merkelnél konzervatívabban pozicionálná újra a pártot

Stabilizálódtak-e a konzervatív pártszövetség pozíciói? Meddig tart a szociáldemokraták mélyrepülése? Tovább erősödnek-e a zöldek és a liberálisok? Áttörik-e az üvegplafont az euroszkeptikusok? Az európai választások tétje Németországban több annál, mint hogy megmutassa a hazai erőviszonyok átalakulását. A CDU–CSU pártszövetség szereplése – behatárolva az európai porondon szép búcsúra készülő Angela Merkel mozgásterét – kihat Berlin európai pozícióira is.

Megállni látszik az uniópártok népszerűségének csúszása. A CDU–CSU népszerűsége ugyan többször benézett már 30 százalék alá is, ám a közvélemény-kutatások alapján akár 33 százalékra is számíthat az EP-választásokon, ami csupán egyetlen mandátum elvesztésével járna. Ehhez azonban nagyon jól kell hajrázniuk a kormányzó pártoknak. Azt adott esetben aligha bánják Merkelék, hogy az európai politikában vetélytárs koalíciós partner, az SPD már bőven 20 százalék alá esett, és 16 százalékos támogatottságával 9-10 mandátumot is veszíthet. Így az Európai Parlamentbe még a tavaly ősztől látványosan erősödő, a 2017-es parlamenti választások óta a támogatottságát megduplázó, jelenleg már 20 százalékos népszerűségnek örvendő Zöldek is több képviselőt küldhetnek. Mint ahogy a jobboldali radikális Alternatíva Németországnak (AfD) is az eddigi egy helyett vagy tíz helyet szerezhet az EP-ben.

Ez az öt évvel ezelőtti helyzethez képest számukra nagy előrelépés, ám az utóbbi jó egy évben megtörni látszik az euroszkeptikus párt szárnyalása. Ugyan egyes felmérések már néha a szociáldemokraták szintjén jelezték őket, a legtöbb kimutatásban megrekedni látszanak a már a 2017-es választásokkor elért 12-13 százalékos szinten. A hamvaiból még 2017-ben feltámadt liberális FDP kisebb ingadozásokkal, de továbbra is tartja a 10 százalék körüli népszerűséget, amivel már meg is duplázhatná az öt éve szerzett négy mandátumot.

Érdemes egy pillanatot időzni a Kereszténydemokrata Uniónál. A párt élén tavaly év végén történt váltás ugyanis megállította a CDU mélyrepülését. Ahhoz ugyan azóta kevés volt az idő, hogy a párt tartósan visszakapaszkodjon a 30 százalékos szint fölé, ám az irány jól látszik. A decemberi kongresszus után sokan sötét jövőt jósoltak a kereszténydemokratáknak, akik Merkel 18 éves irányítása alatt erősen balliberális irányba tolódtak. Ezzel sikerült ledarálniuk az SPD-t, ám elvesztették saját szavazóik egy részét is. A 2015-ös migránsválság – megfejelve a kancellár téves döntésével – tovább koptatta a CDU-t, amelynek nemcsak belső identitásválságával, hanem az AfD képében jobbról érkező kihívással is szembe kellett néznie. A kongresszus aztán a konzervatív elnökjelöltek veresége ellenére megerősítette, hogy a párt markánsabban jobboldali annál, ami a kormányzati lépéseken keresztül látszik. Merkel jelöltjének győzelme ezért nem sok jóval kecsegtetett.

Ahogy azonban egykor Merkel Kohl legjobb tanítványaként a mester fejére nőtt, a sajtóban sokszor csak AKK-nak nevezett Annegret Kramp-Karrenbauer is hamar igazolta, hogy nem elégszik meg a „mini Merkel” szereppel. Már csak azért sem, mert a váltás után népszerűsége túlnőtt a kancellárén. Azt már korábban is tudhattuk, hogy a katolikus Kramp-Karrenbauer konzervatívabb vonalat képvisel Merkelnél, hiszen például szigorúbb álláspontot foglalt el a terhességmegszakítások reklámozásának ügyében, és 2015-ben sok más CDU-s képviselővel együtt ő sem értett egyet a melegházasság kérdésének napirendre tűzésével a Bundestagban. Azzal azonban ennek ellenére sokakat meglepett, amikor a stockachi farsangi karneválon piros micisapkában élcelődött a transzszexuálisokon. A harmadik nemnek létrehozott külön mosdókat kifigurázva többek megrökönyödésére azt mondta, hogy ez azoknak a férfiaknak való, akik nem tudják eldönteni, hogy ülve vagy állva pisiljenek.

Nem tartották mindezt viccesnek a szocdemek, a zöldek, de tiltakozott a CDU leszbikus tagozata is. A melegházasságokkal szembeni kiállása miatt az egyik LGBT-szervezet által már 2018-ban Miss Homofóbiának nevezett Kramp-Karrenbauer Merkelnél határozottabb véleményt fogalmazott meg a menekültekről is. A kérésről megbeszéléseket kezdett a párton belül, kiállt az EU külső határainak védelmében, és kiszorítaná az országból mindazokat az illegális bevándorlókat, akik nem kapták meg a menekültstátust. Ezután már aligha meglepő, hogy az Európai Unió reformjának kérdésében a közép-európaiak védelmében beszólt a nemzetek szerepét a föderális Európában minimalizálni készülő Macronnak, és visszafogottan viszonyult a Fidesz és a Néppárt vitájához is.

Azt gondolhatnánk, hogy ezek után a régi útjára visszataláló CDU népszerűsége automatikusan emelkedni kezdett, ám nem így történt. Sőt! Éppen, hogy AKK támogatottsága bánta némiképp a bátor kijelentéseket, Merkel idő előtti távozásának kérdése pedig mintha lekerült volna a napirendről. Közben szárnyalnak a Zöldek, és stagnál az uniópártok népszerűsége. Ami persze a korábbi trendet nézve nem is olyan rossz, megkérdőjelezi azonban azt a tételt, hogy egy konzervatív fordulattal vissza lehet térni az egykori magasságokba.

Egyes felmérések szerint ugyanis a CDU-tól nemcsak az AfD, de a Zöldek is szipkáztak el támogatókat. Ráadásul elveszíteni mindig könnyebb a választók bizalmát, mint visszaszerezni. Főképp akkor, amikor már a gazdaság is lassul. Hosszabb folyamatról van tehát szó, amelyben fontos állomás lesz az európai választás, majd azt követően több tartományi megméretés is. Addig is úgy tűnik, hogy a CDU megértette az idők szavát, s ehhez Annegret Kramp-Karrenbauer személyében megtalálta a megfelelő politikust is. Aki egyébként kormányzati felelősség nélkül beszélhet olyan dolgokról is, amelyekről Merkel már nem.

A kancellár közben az európai porondon építheti a szobrát, amelynek mérete jelentős mértékben függ attól, hogy mennyire sikerül zökkenőmentesen levezényelni a brexitet. Meg még egy sor kérdés megválaszolásától. Fenntartható-e a bent maradók egysége? Az új EP felállása mennyire áll összhangban az európaiak hangulatával? Ki tud-e lépni Európa az atlanti szövetséges árnyékából? Meglátja-e végre a saját érdekeit, valamint képes-e ezeket érvényesíteni? Nem könnyű kérdések, de szobrot csak a bátrak kapnak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/16. számában jelent meg, 2019. április 18-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/16. számban? Itt megnézheti!