Néhol megették a termeszek a szavazóurnát

Az indonéz Obama vagy Trump került ki győztesen az elnökválasztásból? Még nem tudni hivatalosan a végeredményt, de a trend jól látható: nem elég a racionális gazdaságpolitika, jó muszlimnak is kell lenni.

193 millió szavazó, 245 ezer jelölt, 6 millió választási önkéntes, 800 ezer szavazókör. Néhány adat a világ legnagyobb (és sokak szerint legbonyolultabb) egynapos szavazásáról. Az indonézek április 17-én elnököt, alelnököt, valamint parlamenti és helyi tanácsi képviselőket választottak. A hivatalos eredményt ugyan majd csak május 20-a körül jelentik be, de a leginkább várt kérdésről, az új elnök személyéről már vannak előrejelzések. Mivel a szavazatszámlálás az urnazárás után elkezdődik, mégpedig nyilvános eljárásban, a közvélemény-kutatók úgynevezett „quick count”-ot, vagyis gyors számlálást végeztek, amely szerint a jelenlegi elnök Joko „Jokowi” Widodo 55,6 százalékot szerezve legyőzte a nyugalmazott tábornokot, Prabowo Subiantót. Hasonlóképpen, mint kettejük öt évvel ezelőtti megméretésén.

A küzdelem azonban távolról sincs lejátszva. Prabowo az elmúlt egy hét alatt többször kijelentette, nem fogadja el a közvélemény-kutatók eredményét. „Menjetek inkább az Antarktiszra, és hazudjatok ott a pingvineknek! Az indonéz emberek nem akarnak hallani többet felőletek!” – üzente. Állítása szerint kampánycsapata jó pár nyilvános szavazatszámláláson vett részt, és azt tapasztalta, hogy lényegesen több szavazatot kaptak, mint a jelenlegi elnök. Sőt, a keményvonalas iszlamista csoportokkal nagygyűlést szervezett, támogatói pedig már azt beszélik, ha a Választási Bizottság (KPU) nem őket hozza ki győztesnek, akkor az utcán is megmutatják erejüket. Jokowi – bár több állam vezetőjétől kapott már gratulációt – egyelőre nem tartott győzelmi beszédet, türelemre és a végső eredmény kivárására int.

Reakcióik, vérmérsékletük alapján nem véletlen, hogy az „indonéz Trump és Obama”-ként emlegetik őket. Tény ugyanakkor, hogy voltak visszás esetek – akadt olyan szavazókör, ahol már a választás előtt kitöltött szavazólapok tömegére bukkantak, máshol a szavazatok megszámlálása előtt tűz ütött ki, sőt a KPU szerint az is előfordult, hogy a szavazóurnát a szavazólapokkal együtt megették a termeszek. Egy ekkora fejlődő országban, ahol virágzik a korrupció, túlbonyolított és rosszul szervezett az ügyintézés, nem csoda, ha akadnak zökkenők a szavazás alkalmával.

Ennek kiküszöbölésére azonban vannak jól bevált módszereik. A rengeteg szavazókör felállításával például elkerülhetők a tömegjelenetek az urnák körül; igaz, a híradások arról is szóltak, hogy a lebonyolítást végző hivatalnokok közül tíz nap alatt több mint 270-en haltak meg a nagy munkateher és fáradtság következtében. A másik indonéz megoldás, hogy a szavazólapra nem ikszelni kell, hanem egy fém tűvel átszúrni a kiválasztott jelölt mellett a papírt. Így a nyilvános szavazatszámlás idején minden szavazólapot egyesével felmutatnak, s a papíron átszűrődő fény egyértelművé teszi, kié a voks. A szavazás után sötétlila tintába mártott ujj pedig azt jelzi, az illető már szavazott, nem járulhat ismételten az urnához. (A tintás ujj felmutatása más okból is jól jöhet: a választás napján számos üzletben kedvezményes vásárlásra jogosít.)

Amennyiben valóban Jokowi nyerte az elnökválasztást, a befektetők megnyugodhatnak, nagy változás nem várható, folytatódhatnak a megkezdett nagy infrastrukturális beruházások, és marad a mérsékelt hangnem. Az iszlám erősödő befolyása a közéletre azonban nyilvánvaló. Jokowi számtalanszor megkapta a vádat, hogy nem elég jó muszlim, ezért választotta alelnökjelöltjének az idős, tekintélyes iszlám jogtudóst, Ma’ruf Amint, aki egyébként korántsem toleranciájáról híres. Ellenkezőleg, kikelt többször a síita muszlimok, a homoszexuálisok ellen, és része volt abban, hogy Jakarta korábbi kormányzóját, a közkedvelt, de keresztény vallású Ahokot koholt vádakkal, istenkáromlás miatt börtönbe zárják.

Az indonéz választás konklúziója megfelel a nemzetközi trendeknek: nem szakpolitikai kérdések, technokrata megoldási javaslatok hozzák lázba a szavazókat, akkor sem, ha tömegek élnek a szegénységi küszöb alatt, és a gazdasági fejlődés húsba vágó ügy. Sokkal inkább a vallással, identitással, kultúrával kapcsolatos, érzelmi töltetű kérdések mozgatják meg az embereket – ami itt történetesen az iszlám erősödő befolyását jelenti.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/17. számában jelent meg, 2019. április 26-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/17. számban? Itt megnézheti!