Humanitárius katasztrófa – megrendelésre

Aki elhitte a Balkán vezető politikusainak múlt évi ígéretét, miszerint 2019 a szerb–albán megbékélés éve lesz, annak csalódnia kell. Nemcsak azért, mert a Koszovó jövőjéről folytatott párbeszéd szemmel láthatóan hajszálnyit sem haladt előre, hanem azért is, mert ez a diplomáciai játszma egyre inkább már csak a belpolitikai előnyszerzésről szól – vagy másképpen mondva –, a pillanat uralásáról.

Ennek újabb felvonását láthattuk az elmúlt hetekben, s ugyan tragédiaként indult, mégis bohózat lett belőle. Mint ismert, múlt év végén Ramus Haradinaj koszovói miniszterelnök kormánya százszázalékos büntetővámot rótt ki a Szerbiából és Bosznia-Hercegovinából érkező importárukra, mondván, ez a válaszuk Belgrád Koszovó ellenes külpolitikai tevékenységére. Hogy pontosan mire gondolt, azt persze sosem fejtette ki, hiszen akkoriban Belgrád semmi olyat nem tett, amit az elmúlt tíz évben – vagyis Koszovó függetlenségének 2008-as kikiáltása után – ne lépett volna meg. Szakértők úgy vélik, a büntetővámok leginkább a belföldi nacionalista választóknak szólnak, akik természetesen örömmel fogadnak minden olyan intézkedést, amivel a belgrádi vezetés tyúkszemére taposhatnak.

Nem járt el sokkal tisztességesebben a szerb kormány sem, amely elsősorban a kormánypárti médiát használta bunkósbotnak. Az óriási példányszámban szórt rezsimhű bulvárlapok egyenesen a büntetővámok miatt kiéheztetett észak-koszovói szerbséget fenyegető „humanitárius katasztrófáról” cikkeztek. A valóságban persze az albán kereskedőktől hasonló áron továbbra is mindent meg lehetett vásárolni, így a szerb lakosság tulajdonképpen semmiben nem szenvedett hiányt. Tény ugyanakkor, hogy a koszovói szerb vállalkozók szövetsége úgy döntött, az általuk vezetett üzletek mindaddig zárva maradnak, amíg Pristina nem vonja vissza a büntetővámot. Így a boltbezárások előtt a négy szerb többségű koszovói községben a lakosság szinte megrohamozta az üzleteket, nehogy előforduljon hasonló eset, mint a kilencvenes években, amikor a Jugoszlávia elleni szankciók miatt teljesen kiürültek a boltok polcai, ugyanis az emberek minden mozdíthatót felvásároltak. Most azonban a „katasztrófa” csak két napig tartott. De mi is történt valójában?

– Soha nem tudják majd elzárni a határon az összeköttetést az albánok a szerbek elől – magyarázza Zoran Vlaskovic, a Jedinstvo hetilap újságírója, aki helyben követte végig a humanitárius katasztrófa napjait. A publicistát márciusban ismertük meg, amikor lapunk Kosovska Mitrovicába látogatott, hogy beszámoljunk a megosztott városban uralkodó állapotokról, s aki további részletekkel is szolgált arról, hogyan kell elképzelni a koszovói szerbek és az anyaország „titkos” együttműködését a határon. Ő egyébként annak a hetilapnak dolgozik, amelyik a koszovói szerb újságosstandokon egyedül kapható. A büntetővámok ugyanis a Szerbiából behozott újságokra is vonatkoznak, így a Jedinstvót inkább ingyen osztogatják, nehogy az albánok pluszvámot vessenek ki rá a szerbiai nyomtatás miatt. Ami a határforgalmat illeti, a jelek szerint a koszovói biztonsági szervek tízezer rendőre sem volt elég ahhoz, hogy megakadályozza a Szerbiából érkező alternatív áruforgalmat (nem kevés eufemizmussal így hívják itt a szerbek az árucsempészetet).

Vlaskovic szerint a 100 kilométeres határszakaszon rengeteg a titkos átkelőhely, és mivel többnyire mindkét oldalon szerb falvak állnak, szinte lehetetlen ellenőrizni az átjárást. – Persze ezekben a napokban óriási erősítést kapott a pristinai rendőrség, ám éjszaka minden úgy folytatódott, mint korábban, hiszen a rendőri erőket estére visszavonták. Volt példa arra is, hogy a szerbek lovakkal, titkos utakon hozták át az árukat Szerbiából. Ezt senki nem tudja megakadályozni, ahogy felfedni sem képesek az apró úthálózatokat – magyarázza Vlaskovic, hogyan is importálja a koszovói szerb kisebbség az anyaországból fogyasztási cikkeit. Ő egyébként arra számít, hogy Pristina hamarosan még nagyobb szigorítással reagál a kudarcra.

A szerb boltok végül kétnapos zárvatartás után kinyitottak, a helyi vállalkozók egyesületének vezetője azt gondolja, azért, hogy így jelezzék jó szándékukat és kompromisszumkészségüket a pristinai kormány felé. Ezzel minden idők talán legrövidebb „humanitárius katasztrófája” véget is ért.

De akkor mire szolgált ez az egész felhajtás Belgrád részéről? A szerb ellenzék arra gyanakszik, Aleksandar Vucic szerb államfő mindezzel csak felkészítette a lakosságot arra, hogy megmutassa: az egyetlen megoldás Koszovó felosztása, ami után el kell ismerni a déli tartomány függetlenségét. Mások még ennél is messzebb mennének. Ők már azon sem lepődnének meg, ha a szerb államfő egyszer csak megjelenne Kosovska Mitrovica főterén, és teherautóról élelmiszert osztana az itt maradt szerbeknek. Mint egy igazi megmentő.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/28. számában jelent meg, 2019. július 12-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/28. számban? Itt megnézheti!