Lehet-e Zelenszkij ígéreteiből valóság?

Megszerzi-e a mandátumok felét az elnök pártja? Amennyiben nem, mely pártokkal léphet koalícióra a Nép Szolgája? A politikai háttér megteremtésével képes lesz-e egyesíteni Ukrajnát Volodimir Zelenszkij? Hol lehet az általa vezetett Ukrajnában a kárpátaljai magyar kisebbség helye? Megannyi kérdés, amelyek megválaszolását jelentős mértékben befolyásolja a vasárnapi előre hozott parlamenti választás eredménye.

A kampány kezdetekor 50 százalék feletti eredményt is mértek Zelenszkij alakuló pártjának, mára azonban már „csak” valamivel 40 százalék felett áll a Nép Szolgája (Szluha Narodu). A Razumkov Központ friss közvélemény-kutatása szerint az elnök alá szerveződött párt népszerűsége 41,5 százalék. A trend csökkenő, ám ha csupán a pártlisták alapján osztanák szét a mandátumokat, akkor a Nép Szolgája akár egyedül is alakíthatna kormányt. A képviselői helyek fele azonban egyéni kerületekben dől el, és egy frissen alakult, meglehetősen amorf társaság számára ez igencsak komoly kihívás. Valószínűsíthető tehát, hogy a választásokat nagy fölénnyel megnyerő Nép Szolgájának koalíciós partnert kell keresnie. Méghozzá az ötszázalékos küszöböt feltehetően rajta kívül még átlépő, a Régiók Pártja romjain alakult Ellenzéki platform – Az Életért (12,5 százalék), az ismert rockzenész Szvjatoszlav Vakarcsuk vezette Hang (8,8 százalék), Petro Porosenko Európai szolidaritásra átkeresztelt formátuma (8,3 százalék) és Julija Timosenko Batykivscsinája (7 százalék) közül választhat.

A Zelenszkijt tavasszal megválasztók döntő többsége a Majdan ideológiai vonalán alakult, ám megújulást, szintén az oligarchikus rendszer lebontását ígérő Hangot (Holosz) szeretnék ez esetben partnernek, Vakarcsukék markáns nyugati irányvonala azonban nem sok jót ígér a Donbasz körüli helyzet rendezésében. Zelenszkijtől pedig a választói mindenekelőtt a békét, az ország konszolidálását várják. Ezt leginkább a Moszkvával jó kapcsolatokat ápoló Viktor Medvedcsuk és Jurij Bojko fémjelezte Ellenzéki platform – Az Életért nevű formációval párban érhetné el, ez a felállás azonban a nacionalistára hangolt nyugati országrész haragját kiváltva destabilizálná a belpolitikai helyzetet. Adódik még a régi motoros Timosenkóval nekivágni a kormányzásnak, ez azonban rossz üzenet az új arcokra, változásra, az oligarchák visszaszorítására vágyó többség számára.

Már a koalíciós partner megtalálásának nehézségei is mutatják Ukrajna politikai, földrajzi, kulturális és mentális megosztottságát. Míg például az erőteljesen nyugatos erők a kampányban a Kreml bábjaként mutatták be Zelenszkijt, addig a keleti és a déli országrészben élők voksaira számítók militánsnak állították be az elnököt. S tehették, mert hivatalba lépése óta csak erősödtek a Donbasz elleni ukrán támadások. Más kérdés, hogy mindenekelőtt azért, mert az elnökválasztáson megbukott elit egyelőre nem tűnt el a hatalomból, és az elmúlt hónapokban mindent megtett annak érdekében, hogy blokkolja az államfő intézkedéseit. Ebben a helyzetben Zelenszkij elsősorban a nacionalista tábor felé tett gesztusokat. Úgy gondolta ugyanis, hogy ezzel kisebb mértékben koptatja népszerűségét. A későbbiekben azonban ezt a tétova lavírozást már nem teheti meg büntetlenül. A vele szemben felfokozott várakozások fényében ezért aztán aggasztó, hogy programjának legfeljebb körvonalai látszanak, amelyből azonban gyökeres változásokat azért semmilyen tekintetben nem lehet kiolvasni.

Ez a tanácstalanság, a mozgástér szűkössége határozza meg Zelenszkij viszonyulását a kisebbségekhez is. Az elmúlt hetekben az oktatási és a nyelvtörvényről nem beszélt még Kárpátaljára látogatva sem. A korábbiakkal ellentétben a hatalmi párt listájára nem került fel magyar jelölt sem, ami szintén az elnök óvatosságát mutatja e kérdésben. Ráadásul mivel képtelen volt leváltani Pavlo Klimkint, a külügyminisztérium továbbra is keményen fellépett Budapesttel szemben. Előbb a miniszter figyelmeztetett arra, hogy Magyarország a nyelvtörvényt bírálva szándékosan élezi a viszonyt Ukrajnával, majd legutóbb a tárca közleményben aggódott Orbán Viktor miniszterelnök és Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökének budapesti találkozója miatt. Mint fogalmaztak, Ukrajnának joga van lépéseket tenni annak megakadályozására, hogy Magyarország beavatkozzon Ukrajna belügyeibe. Mindezek fényében, akárcsak az ukránok, a kárpátaljai magyarok is csak remélhetik, hogy Volodimir Zelenszkij bizakodásra okot adó ígéretei valósággá válnak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/29. számában jelent meg, 2019. július 19-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/29. számban? Itt megnézheti!