Apátia, megfélemlítés, sötét autó: ilyen volt a választás Kárpátalján

Történelmet írt a komédiásból lett ukrán elnök pártjával az előre hozott parlamenti választáson – a Nép Szolgája 43,17 százalékos rekordtámogatottsággal nyerte meg a július 21-ei voksolást. Egyéni jelöltjei is taroltak, így Volodimir Zelenszkij játszi könnyedséggel szerez többséget a majdani parlamentben. Ez a bravúr egyetlen elődjének sem sikerült korábban.

Kárpátalján érdektelenség, a 90-es éveket idéző maffiahúzások és választási csalások tömkelege jellemezte a voksolás napját és az azt megelőző kampányidőszakot. Nem is lesz magyar képviselő a Radában.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) összefogva három közös jelöltet (Brenzovics László, Barta József, Tóth Miklós) indított a magyarok által is lakott körzetekben, ám Kijevnek és a helyi oligarcháknak „köszönhetően” a politikusok már a kezdetektől szélmalomharcot vívtak. A Nép Szolgája nem ajánlott az országban élő kisebbségek számára befutó pártlistás helyet, az önerőből történő bejutáshoz pedig magyar szavazókerületre lett volna szükség.

A Központi Választási Bizottság (CVK) a választási törvényekre fittyet hányva – az egy tömbben élő etnikai közösségeket semmibe véve, a közigazgatási határokat figyelmen kívül hagyva – szabdalta szavazókörzetekre a megyét. Hiába nyújtott be az ügyben keresetet a KMKSZ, a CVK azzal takarózott, hogy nem tudja, hol lakik helyileg a magyarság, így nem alakíthat ki külön választókerület számukra.

Az ukrán főváros a választási hajrában többször is rácáfolt fenti állítására. Kiderült például, hogy a megbízott ukrán külügyminiszter a kárpátaljai magyar nyomtatott sajtót is figyelemmel kíséri. Jevhen Bozsok szeparatizmusnak értékelte a KMKSZ hetilapjának szavazásra buzdító címlapját, amelyen piros-fehér-zöld színekkel ábrázolták a körzeteket, ahol magyar jelöltek is indultak. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat pár órával a külügy kirohanása után már eljárást is indított a szövetség ellen. Indoklásuk szerint a Kárpátalja térképén elhelyezett magyar trikolór szeparatista hangulatot ébreszthet, s az ország egysége elleni nyílt támadás jeleit hordozza.

Kijevi utasításra zavarták meg gépfegyveres kommandósok a választási hét kezdetén két Isten háta mögötti színmagyar település nyugalmát. A rendvédő szervek szavazatvásárlás gyanúja miatt rohamozták meg több, a kampányban részt vevő képviselő családi házát. Az akciót a helyi lakosok megfélemlítésként, a magyar érdekképviselet elleni nyílt támadásként értékelték és utcára vonultak a sértettek védelmében. Felháborodásukat tetézte a tény, hogy míg a hatóságok egy megalapozottságában megkérdőjelezhető listára hivatkozva törtek rá a magyar képviselőkre, semmi kivetnivalót nem találtak a helyi oligarchák bevett kampányakcióiban.

Teljesen természetesnek vélték például, hogy egy, a KMKSZ elnökével azonos nevű személy egyik napról a másikra kedvet kapott a politizáláshoz, és munkanélküli létére előteremtette a 400 ezer forintnak megfelelő nevezési díjat, holott előző nap még kenyérre sem futotta neki.

Azon sem ütköztek meg, hogy a magyarellenes politikát folytató Petro Porosenko volt ukrán elnök szórólapokról mosolyogva agitál Brenzovics László mellett, Ukrajna leghűbb patriótájának titulálva a politikust, aki „kész félredobni a magyarság érdekeit az ukrán állam érdekeiért”. A lakosok pedig már meg sem lepődnek rajta, hogy a rendőrségnek nem jelentett prioritást, hogy kiderítse ki áll a magyar indulókat lejárató, félrevezető szórólapok vagy a kampánycsendet megsértő provokatív SMS-ek mögött, amelyeket a nevükben küldtek szét a megyében.

A kárpátaljaiak már beletörődve konstatálják a tényt, hogy nem vonják felelősségre a szavazatvásárlást nyíltan, hangosbemondóval hirdető elsötétített járművek vezetőit, megbízóikat. Fásultan legyintenek, amikor a romatáborok lakosait szállító kisbuszok begurulnak a választási épületek elé, vagy amikor a szavazópolgár a választási bizottság vezetőjétől követeli a jussát, amiért ő a megbeszélteknek megfelelően az 500 hrivnyát (5000 forintot) ígérő jelöltre szavazott.

Az emberek – nemzetiségtől függetlenül – elfáradtak. Nem hisznek a politikusokban, utópiaként tekintenek a tiszta választások lehetőségére és ez a kiábrándultság a részvételi arányon is visszaköszön. Országos viszonylatban Kárpátalján járultak a legkevesebben (41,16 százalék) a szavazóurnákhoz. A negatív rekord az érdektelenség mellett a külföldi munkavállalók jelentős számával is magyarázható, továbbá számos, az utolsó népszámlálás óta kivándorolt személy is szerepel a szavazólistákon.

A magyarlakta települések mindegyikében a KMKSZ–UMDSZ összefogás jelöltje győzött. Sovány vigasz ugyan, de ennek ellenkezőjére is többször volt példa a korábbi választásokon. Ebből meríthetnek erőt a képviseletek a következő időszakra. Az erőre és kitartásra pedig szükség lesz, hisz mandátum nélkül nem lesz egyszerű hallatni a kárpátaljai magyarság hangját az ukrán törvényhozásban. A 2017-től folyamatosan éleződő magyar–ukrán kapcsolatok enyhítéséhez viszont elengedhetetlen, hogy párbeszéd induljon a kijevi vezetés és a nemzeti kisebbségek képviselői között.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/30. számában jelent meg, 2019. július 26-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/30. számban? Itt megnézheti!