Ankara a venezuelai úton

Az elmúlt néhány évben Recep Tayyip Erdogan török elnök a korábban sikeres, a piacgazdasággal összeegyeztetett, mérsékelt iszlamista politikáját feladva egyre inkább a tekintélyelvű vezetés irányába ment el. Az erősödő központosítás, a politikai ellenzék megfélemlítése, a bíróságok és a sajtó üldözése, majd a 2016-os puccs utáni megtorlások a gazdaságot sem hagyták érintetlenül, a korábbi jelentős gazdasági növekedés mostanra visszaesésbe csapott át – nyilatkozta a Magyar Hangnak Csaba László közgazdász.

Az akadémikus felhívta a figyelmet, az elmúlt néhány évben az állam mind erőteljesebb beavatkozása a gazdasági életbe, illetve a monetáris politikába oda vezetett, hogy egyre kevesebb a beruházás, nő az infláció és a munkanélküliség, a külföldi tőke menekül az országból, és mind több török család dönt a kivándorlás mellett.

Minden bizonnyal ennek is szerepe van abban, hogy Ankara és Izmir elvesztését követően a legutóbbi választáson végül Isztambul vezetése is ellenzéki kezekbe került. A nagyvárosok támogatása nélkül veszélybe sodródott az eddigi – Isztambulban kifőzött – sikerrecept, amelyben a nacionalista vallásos ideológia keveredett a liberális, világ felé nyitott gazdaságpolitikával.

Hogy elterelje a figyelmet a bajokról, Erdogan külpolitikai csatározásokba kezdett, illetve tovább erősítette a központi beavatkozást a gazdaságba. – Ez utóbbit jól mutatja a török jegybank egyébként Erdogannal nem ellenséges vezetője, Murat Cetinkaya elbocsátása. Ez azért történt meg, mert a jegybank kormányzója az értékéből sokat veszített török líra további leértékelését szerette volna, amitől a tőkekiáramlás csökkentését és exporttöbbletet, így kilábalást remélt. Ezzel szemben Erdogan a szinten tartásra törekedett, s ezzel párhuzamosan felszólította a törököket, hogy megtakarításaikat hazai bankokban helyezzék el. Ennek hatására a bizalmatlanság tovább nőtt, a tőkekiáramlás pedig felgyorsult, azaz ellentétes hatást ért el, mint amit az elnök remélt.

Csaba László szerint mindez azt mutatja, hogy bár messze van még a mai Törökország a csődbe jutott Venezuelától, lassan elmondható, a venezuelai útra lépett. A dél-amerikai ország ugyan két évtized alatt jutott a jelenlegi mélységbe, de az okok ugyanazok, mint Törökország esetében:

erőteljes állami beavatkozás a gazdaságba, a realitások figyelmen kívül hagyása.

Jelentős különbség azonban, és intő jel Erdogan számára, hogy Venezuela – lévén az egyik legnagyobb olajtermelő ország – számíthatott az emelkedő olajárak kisegítő hatására: az ebből származó bevételekből finanszírozták a rezsim fennmaradását biztosító erőszakszervezeteket. A török gazdaság viszont nem a nyersanyagra, hanem az iparra épül, ezért a török gazdaság nem számíthat efféle mentőövre.

Hasonló veszélyre, a venezualizálódásra hívja fel a figyelmet a fejlődő országok befektetéseit elemző brit Ashmore intézet Bloomberg által ismertetett jelentése is. E szerint a jegybanki kormányzó leváltása azt mutatja, hogy Erdogan határozott szándéka a török jegybank függetlenségének megszüntetése, a gazdaság irányításának átvétele. A bank kormányzójának leváltásakor arra hivatkozott az elnök, hogy Cetinkaya nem volt hajlandó csökkenteni az alapkamatot, amelyet viszont elvártak volna Erdogan leghűségesebb szavazói, a kisvállalkozók. A baj nagyságát jól mutatja, hogy a jegybank vezetőjének leváltása után a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő a BB mínusz kategóriába sorolta Törökország devizaadósságát, ami a befektetésre ajánlott szinttől már három kategóriával marad el.

A romló gazdasági teljesítmény okozta befektetői félelmeket tovább erősítette, hogy Erdogan Washingtonnal fenntartott viszonya is megromlott azt követően, hogy 2016-ban az állítólagos puccs szervezésével a CIA-t vádolta meg, majd Oroszországgal és Iránnal kötött szövetséget. A koronát a hibás külpolitikára az orosz rakétavédelmi rendszer megvásárlása tette fel.

Az Ashmore elemzése arra jut, az említett hibákat tetézi a hibás pénzügyi politika, ami tovább erodálja a befektetők bizalmát az országban. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, Erdogan nem tud kilépni az ördögi körből, mert a dinamikus gazdasági növekedésnek már nyoma sincs, viszont a számára sikert hozó életszínvonal-növekedést továbbra is fenn kellene tartani a politikai hatalom megtartása érdekében.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/30. számában jelent meg, 2019. július 26-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/30. számban? Itt megnézheti!