Gazdasági ereje, vonzó piaci adottságai ellenére Európa mára már nem meghatározó szereplője a globális geopolitikai játszmáknak. Az ok egyszerű. Az Európai Unió tagországai fontosabbnak tartják saját nemzeti érdekeiket annál, hogy azokból az EU intézményrendszerének erősítését szem előtt tartva jottányit is engedjenek. Így aztán Európa tekintélye fokozatosan csökken, és egyre kevésbé számíthat arra, hogy véleményét figyelembe veszik a globális problémák megoldásakor. Az európai választások ezt a tétovaságot csak fokozták. A hagyományos erők meggyengültek ugyan, de megtartották befolyásukat, a változásokat akarók nem törtek át. Folytatódik a kulisszák mögötti alkukon alapuló politizálás, amelyek következtében olyan vezető kerül az Európai Unió élére, aki nemzeti szinten sem bizonyított. A partikuláris érdekek érvényesülnek, az integráció rendszerszintű problémái aligha oldódnak meg, így aztán egyértelmű, hogy Európa az elkövetkező öt évben sem lesz képes erőt mutatni.
Mindennek az Európai Unió globális pozícióit is érintő következményei lesznek, mélyülnek a törésvonalak. A vetélytársak az Egyesült Államoktól Oroszországon át Kínáig igyekeznek kihasználni ezt a helyzetet pozícióik konszolidálására. Európa befelé fordulása és mélyülő válsága ugyanis erősíti a vetélytárs nagyhatalmak komfortérzetét. Igaz, egyáltalán nem azonos mértékben. Sőt!
A „balkáni héja" jöhet Budapestre | Magyar HangA helyzettel a legelégedettebb talán az Egyesült Államok lehet. Legalábbis az „Amerika mindenek előtt!” jelszót nagyon is komolyan gondoló jelenlegi vezetése mellett. Washingtonnak nem érdeke, hogy Európa vészesen meggyengüljön, mindent megtett azonban idáig is annak érdekében, hogy kezelhető legyen, azaz még véletlenül se erősödjön. Ennek a stratégiának a jegyében külön figyelmet szentelt Németországnak. Manapság ez a leglátványosabban a német autóipar elleni támadásokban, vagy az Északi Áramlat bővítésének – eddig sikertelen – blokkolásában jelenik meg.
Ezzel a Fehér Ház két legyet ütne egy csapásra, hiszen az erőfeszítések sikere esetén nemcsak Németország, de Oroszország is gyengülne. Ebből is látszik, hogy a fősodor médiában sulykolt állásponttal ellentétben Moszkva legfeljebb taktikailag érdekelt Európa gyengülésében. Stratégiai értelemben nem. Európa gyengülése ugyanis Oroszországot is gyengíti. De tanulságos megvizsgálni azt is, hogy a Moszkva és Brüsszel közötti kapcsolatok éppen az elmúlt 10–15 évben romlottak meg, amikor az EU gyengülni kezdett, és megerősödött az egyes tagállamok befolyása.
Ráadásul az Európai Unió belső gyengesége megnöveli annak a lehetőségét, hogy az Egyesült Államok a saját érdekeit követve nagyobb befolyást gyakoroljon az egyes tagországokra. S mint láttuk, ez a megnövekedett amerikai aktivitás elsősorban Oroszország kiszorítását célozta. Bizonyos országok ruszofóbiája pedig hatással volt az EU politikájára is.
Kína felé tolja a Nyugat Oroszországot | Magyar HangÍgy aztán az európai integráció gyengülése bonyolultabbá teszi a regionális viszonyokat. Ráadásul az eurázsiai térség olyan globális hatalmai, mint Oroszország vagy Kína nem vonatkoztathatnak el ettől az elerőtlenedéstől. Az ugyanis rájuk is kihat, mégpedig negatívan. A stabil, erős Európa számukra tehát legalább annyira a lehetőséget, mint a verseny erősödését jelenti. Ezzel szemben az Egyesült Államok legfőbb érdeke, hogy leválassza ezekről a hatalmakról az EU-t, amivel tovább gyengíti Európát.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/30. számában jelent meg, 2019. július 26-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/30. számban? Itt megnézheti!
