Horror Romániában: az állami rendszer csődje

Horror Romániában: az állami rendszer csődje

A caracali rém. Nem sikerült azelőtt letartóztatni, hogy a legújabb áldozatával ne tudjon végezni, pedig a 15 éves Alexandra Măceșanut meg lehetett volna menteni (Fotó: Adevarul.ro)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Lassan két hete egy borzalmas ügy tartja lázban keleti szomszédunkat. Egy caracali rém, bizonyos Gheorghe Dincă legalább két fiatal lányt erőszakolt és gyilkolt meg, majd égette el a holttestet. Az áldozatok közül egyiknek biztosan lehetett volna segíteni, hiszen többször hívta kétségbeesetten a 112-es segélyvonalat. A történtek pontosan megmutatják, mennyire nehezen mozdul az állam, ha egy polgára bajba kerül. Következzék a tehetetlenség megdöbbentő krónikája.

Április 15., hétfő: Egy idős férfi a Dolj megyei Radomir faluból felhívja a 112-es sürgősségi számot, és bejelenti, hogy 18 éves unokája nem érkezett haza. Luiza Mihaela Melencu a falutól 15 kilométerre lévő Caracalba ment, hogy a bankból felvegyen némi pénzt, amit az Egyesült Királyságban dolgozó édesanyja küldött a családnak. A hívás után egy rendőrautó kimegy a Melencu családhoz és felveszi az adatokat.

Április 16., kedd: A Dolj megyei rendőrség kiad egy rövid közleményt a 18 éves lány eltűnéséről. Ebben arra kérik az embereket, hogy aki tud, valamit, hívja a 112-t.

Április 18., csütörtök: A Coșoveni vidéki rendőrség négyes számú egysége kiad egy rendeletet, melyben elindítja a büntetőeljárást Luiza ügyében szabad mozgásban való korlátozás miatt. Aznap hazaérkezik a lány anyja külföldről. A rendőrőrsön megpróbálják megnyugtatni, hogy a fiatal lányok jellemzően pasiügy miatt tűnnek el otthonról, és hamarosan elő fog kerülni.

Május 30., csütörtök: A craiovai kerületi bíróság elutasítja a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség indítványát arra hivatkozva, hogy Luiza nagyapját ismeretlenek kétszer felhívták április 15-én és 19-én, arról beszélve, hogy az unokája Svájcban van. A család azzal vádolja a helyi rendőrséget, hogy tulajdonképpen semmit sem nyomoztak a 45 nap alatt, végig lekezelően és arrogánsan bántak velük.

Június 6., csütörtök: A craiovai szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség eljárást indít ismeretlen tettes ellen emberkereskedelem vádjával. A család arról beszél, hogy többször behívták őket az ügyészségre, gyanúsított férfiak fotóit mutogatva nekik, hátha látták korábban őket a lány közelében (a későbbi gyilkos fotója nem volt köztük). Az anyát és a nagyapát hazugságvizsgálóval is megvizsgálták. Az ügyészség vizsgálata nem hozott semmilyen eredményt.

Július 24., szerda reggel, 9.30: a 15 esztendős Alexandra Măceșanu elindul autóstoppal otthonról az Olt megyei Dobrosloveni községből az alig nyolc kilométerre lévő városba, Caracalba. Délután nem tér haza, a szülők nagyon idegesek, mert a lány telefonja több órán keresztül ki van kapcsolva. El akarnak menni a rendőrségre, de a négyezres lélekszámú faluban csak délután négyig van nyitva a rendőrőrs. Az emberek félnek felhívni a 112-őt, mert ha fölöslegesen riasztják a rendőröket, a hatóság kiszámlázza nekik a kiszállás költségeit. Emiatt a lány apja úgy dönt, személyesen megy be caracali rendőrségre, de ott azt mondják neki, nyugodtan várjon holnapig, és akkor szóljon a helyi rendőrségnek, mert a törvény szerint nekik kell eljárniuk. Este tízkor a család és a barátok felhívást tesznek közzé a Facebookon, hogy keresik Alexandrát.

Alexandra Măceșanu (Forrás: Facebook)

Július 25., csütörtök: Alexandra édesapja nyitásra ott van a dobrosloveni rendőrségen, és jelenti lánya eltűnését. Ezután az apával elindul az őrs vezetője és egy másik rendőr, hogy bejárják a lány lehetséges útvonalát. A román törvények szerint az eltűnéseket az első 24 órában a lakóhely szerinti legalacsonyabb szintű rendőrség kezeli, mert az első kutatások a lakóhely környezetében zajlanak, ahol a helyi rendőrök a legjártasabbak. A faluban azt mondja valaki, hogy látta a lányt egy caracali bevásárlóközpontban. A rendőrség az apával odamegy, visszanézik a felvételeket, de azok nem igazolják a tanút.

11.05-kor befut Alexandra első hívása a 112-es segélyhívóra. Ezt automatikusan átirányítják az Olt megyei rendőrségre, de ott nem veszik fel a telefont; 45 másodperc várakozás után a lány leteszi a kagylót.

11.06-kor újra tárcsázza a segélyhívót, ekkor egy perc várakozás után egy nő felveszi a hívást. A lány zaklatott hangon, de nagyon világosan elmondja, hogy egy rendőrrel akar beszélni, mert elrabolták. Elmondja a nevét, és azt is, nem tudja, hol van. Azt is közli, hogy megerőszakolták, de a vonal másik végén rászólnak, hogy ha nem mondja meg pontosan, hol van, miből gondolja, hogy meg fogják találni. Megjött, megjött, kiáltja a lány, és többet nem szól bele a telefonba. Az operátor tanácstalanul vár, majd átadja a hívást egy rendőrnek, röviden informálva őt a beszélgetés addigi tartalmáról.

11.12-kor újra telefonál a lány a 112-re, elmondja, hogy egy gát mellett mentek el, és hogy Popescu Lucian Gabrielnek hívják a férfit, aki egy szürke autóba vette fel, majd elrabolta. Elvette a telefonját, és most egy, a lakásban talált készülékről hívta a rendőröket. Félek, mondja a lány, amikor a beszélgetést átveszi egy rendőr. A lány talál egy névjegykártyát és beolvassa az azon talált címet (erről később kiderül, hogy nincs köze az esethez). Megvert, mondja a lány, és könyörög a rendőröknek, hogy gyorsan jöjjenek. Senki sem próbálja megnyugtatni. Később kiderül, hogy már az első híváskor az operátor néhány kattintással megállapíthatta volna, melyik körzetből érkezett a hívás, de az illető nem kapta meg ezt a képzést, ezért ezt elmulasztotta.

11.15-kor értesítik a helyi rendőrséget, hogy Alexandra jelentkezett és a rendőrök elindulnak a lány által a névjegykártyán talált címre.

11.23-kor újra telefonál az egyre kétségbeesettebb lány, aki sír, és könyörög, hogy maradjanak vonalban, de a rendőr rászól, hogy szabadítsa fel a vonalat. Közben elmondja, hogy az ablakon lát egy fenyő- és egy diófát, egy szürke autót és sok kutyát.

Tizenkét órakor a helyi rendőrök a lány apjával találnak egy gyereket, aki látta a lányt beszállni az autóba, szerinte egy BMW vagy Mercedes típusú szürke járműbe. (Később kiderül, valóban szürke autó volt, de Reanult).

12.08-kor, majd egy órával az első hívás után egy rendőrség sikerül megnyitni a számítógépen azt a programot, amely jelzi, honnan érkezett a hívás. Nem boldogul, telefonon kér segítséget még fél órával a megnyitás után is. Ekkor már 93 perc telt el az első hívás után.

13.00-kor a caracali rendőrségen felállítanak egy válságkezelő egységet, amely megpróbálja megállapítani, honnan érkezett a hívás.

19.00: Hosszú ideig tartó kapkodás és fejetlenség után a rendőrök három lehetséges címet határoznak meg, és házkutatási parancsot kérnek hozzájuk. Nyolc órával az első hívás után a rendőrök még mindig a térségben kóvályognak, miközben a román segélyhívó rendszer méteres pontossággal meg tudja állapítani a hívás helyét. Persze csak akkor, ha az operátor tudja kezelni a rendszert, és ha a román Speciális Távközlési Szolgáltatások hivatala bekapcsolta volna az egész Európában használt AML rendszert, amely a segélyhívás tárcsázásakor sms-ben automatikusan elküldi a telefon gps-koordinátáit. Ha ez nem működik, esetenként csak pár kilométeres pontossággal lehet megállapítani a hívás helyét.

19.50-kor kiállítják a három címre a házkutatási parancsokat.

20.00 – 22.00 óra között a rendőrök megnézik a három címet, de a lányt nem találják.

22.00: a rendőrök megnézik a térfigyelő kamerák felvételeit és megtalálják az ezüstszürke Renault-t.

23.00: A caracali közlekedési rendőrség parancsnokát megkérdezik az autó tulajdonosáról. Néhány percent belül megvan Gheorghe Dincă neve és lakcíme. A férfi hasonlít arra, akiről a lány a segélyhívás során beszélt.

Július 26., péntek, éjféltől reggel hatig: A rendőrök Gheorghe Dincă lakása előtt járőröznek, de nem mennek be. Reggel hatkor megérkezik a házkutatási engedély – a rendőrség és az ügyészség egymásra mutogat, hogy ki a hibás a késlekedésért. Amikor bementek, a lány már nem élt.

A tanya (Fotó: Adevarul.ro)

A román sajtó arról ír, a tanya, ahol az elkövető lakott, horrorfilmekre emlékeztet: az ablakok be vannak deszkázva, bomló hús szagát érezni, és a ház alatt katakomba-szerű pincék sorakoznak. Az udvaron ráadásul lebetonozott, összevissza ásott gödröket találtak, ezek alatt újabb áldozatok maradványai lehetnek. A két lányt a gyilkos egy fémek olvasztására használt hordóban égette el hosszú órákon keresztül, ezer foknál magasabb hőmérsékleten, hogy a csontok is elhamvadjanak. Alexandra maradványait itt, a hordó közelében, Luiza hamvait és csontjainak darabjait egy közeli erdőben találták meg.

A feltételezett elkövető, Gheorghe Dincă a letartóztatását követő első napokban nagyon összefüggéstelenül beszélt, ezért a hatóságok azt hitték, a beismerő vallomása ellenére hazudik. Emiatt még azt sem zárták ki, hogy Alexandra életben lehet, egy prostituáltak futtatására szakosodott embercsempész hálózat fogságában – a gyanúsított ugyanis 2002-2008 között Olaszországban élt, ahova sok román lányt visznek konzumálni. Hamar kiderült, hogy ez nem igaz: a ház körüli hamuban talált fogak és csontmaradványok a DNS vizsgálat alapján azonosították Alexandrát.

A férfinak lehettek tettestársai: azt a telefont, amelyről felhívta Luiza nagyapját, hogy a lány svájci tartózkodásáról hazudjon neki, a rendőrök egy családnál találták meg. Az ügy miatt sokezres tüntetések voltak Románia több városában, megbukott a belügyminiszter, leváltották a rendőrség különböző szintű parancsnokait, és furcsa kijelentései miatt (egy hírműsorban azt mondta, „otthon azt tanulta, ne üljön be idegen autóba”) kirúgták az oktatási minisztert is.

Ez egyébként az egyetlen pozitívum a horrorisztikus ügyben: Románia nem egy következmények nélküli ország.

(Cikkünk a Recorder.ro, az Adevarul.ro, a G4media.ro és a Hotnews.ro román hírportálok anyagai alapján született.)