Kilencvenöt éves korában egy szingapúri kórházban elhunyt az egykori brit gyarmatból, majd az azt követő fehér vezetésű Rhodesiából Zimbabwévé váló dél-afrikai országot elnökként 1987 és 2017 között vezető Robert Mugabe – közölte a BBC a család bejelentésére hivatkozva.
Az 1924. február 21-én született Mugabe kemény kritikusa volt az 1960-as években a fehér faji szegregációt Ian Smith vezetésével megvalósító, majd függetlenségét Nagy-Britanniától egyoldalúan kikiáltó rhodésiai kormánynak. Ezért 1964-től bírósági tárgyalás nélkül mintegy évtizedre bebörtönözték; 1973-ban, még a fogságban a fehér elnyomás ellen alakult politikai és fegyveres ellenálló mozgalom, a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Szövetsége – Hazafias Front (ZANU-PF) elnökévé választották. Szabadulása után, 1975 és 1980 között gerillaháborút folytatott Mozambikból a Smith-kormány ellen, amelynek eredményeképp egy hosszadalmas politikai alkudozás után 1979 végén megalakult a fekete dominanciájú Zimbabwe, amelynek első miniszterelnöke lett az 1980-as választásokat követően.
A forradalmárból lett politikus és a ZANU-PF bebetonozta magát a hatalomba, Mugabe 1987-től már egy elnöki rendszerben amolyan élet és halál urát játszva az évek során a nyomorba taszította az egyébként olyan ásványkincsekben is gazdag országot, mint a gyémánt. Ugyan a fehér önkény ellen küzdött, ám maga is véres kezű diktátor lett.
Politikai ellenfeleivel kíméletlenül leszámolt, Mugabe szabadcsapatai 1982-85 között csak Matabeleland régióban mintegy tízezer ellenzékit kaszaboltak le. A fehérekkel szembeni atrocitások pedig 1980 óta folyamatosak voltak, és a 2000-ben kezdődő farmkisajátításokban csúcsosodtak ki. Mugabe egy alkotmánymódosítással mindenféle kompenzáció nélkül elvett minden földet az európai fehér felmenőkkel bíró lakosságtól. A rekvirálások során egy helyi civil szervezet 27 gyilkosságot, 27 nemi erőszakot, 2466 támadást, 617 emberrablást dokumentált, illetve a számításaik szerint mintegy tízezer embert üldöztek el otthonaikból. A véres eseményeket azzal indokolták, hogy így akarják ebben a szektorban is helyreállítani a tényleges faji viszonyokat, azaz, hogy a lakosságarányhoz viszonyítva azonos százalékban kapjanak földet a feketék is, ám a gyakorlatban sok, a hatalomhoz közelálló kapott így területeket, maga Mugabe tizenöt farmhoz jutott így. (A hírek szerint egyébként idén megmozdult valami kompenzáció vonalon, a fehér farmereket képviselő szervezet megegyezett egy ideiglenes, mintegy 17 millió dolláros kártérítésben.)
A munkavállalók 30, míg az export 40 százalékát adó mezőgazdaság tönkretétele mellett a gazdaság más területei is bedőltek, senki nem mert befektetni Zimbabwében. Így az ország oda jutott, hogy a világ egyik legkomolyabb gyémánttartalékai ellenére a lakosság 90 százaléka éhezett, sok tízezren szöktek a szomszédos Dél-Afrikába, és voltak akik állították, inkább élnek egy dél-afrikai menekülttáborban, semhogy visszamenjenek a halálba. Sokan ezen ügyei miatt Mugabét Afrika Hitlerének, a fekete kontinens legkegyetlenebb diktátorának tartották.
A gazdasági lejtmenettel karöltve az infláció a magyar pengőzuhanás mértékét idézte, miközben Mugabe mit sem törődve az ország helyzetével, kiskirályként élte a hétköznapjait. A 2016-ban a 92. születésnapjára rendezett parti például 800 ezer dollárba fájt.
Hatalmát végül egy belső puccs döntötte meg 2017. november végén. A felelősségre vonást megúszta, pártja, a ZANU-PF továbbra is hatalmon van, az új elnök, Emmerson Mnangagwa egyben a politikai alakulat jelenlegi vezetője.
