Árháború az energiafronton: Szlovénia sokáig kitart még erőműve mellett.
Szlovénia
valóban „nukleáris állam”, hiszen atomerőműből nyerjük az energia jelentős
részét, így annak a hiányát gyorsan megéreznénk – szögezte le két hete Marjan
Sarec szlovén miniszterelnök az után, hogy felkereste az ország egyetlen,
Krskóban épült atomerőművét. A politikus ugyanitt nyilvánvalóvá tette: mindent
meg kell tenni, hogy megépítsék az atomerőmű második blokkját, ha azt akarják,
hogy Szlovénia fejlett, sikeres állam legyen. A szlovén ambíciók azonban
egyáltalán nem nyerték el mindenki tetszését, így Ausztriában máris
tüntetésekkel fenyegetőznek, ha déli szomszédunk rábólintana a bővítésre.
A krskói
atomerőmű – amely légvonalban 65 kilométerre van a magyar határtól –
megépítésére vonatkozó tervek még a titói időkben születtek az egykori
Jugoszláviában, mivel Szlovéniában és Horvátországban egyre nagyobb
energiaszükséglet jelentkezett. Ehhez Jugoszláviában rendelkezésre állt uránérc
is, így nemzetközi tendert írtak ki az erőmű megépítésére, s ezt az amerikai
Westinghouse nyert meg. Az erőművet 1981-ben üzemelték be, amelynek névleges
teljesítménye elérte a 696 MW-ot (a paksi atomerőmű teljesítménye ennél jóval
nagyobb, 1940 MW).
Jugoszlávia
szétesésével viszont számos nézeteltérés került felszínre Zágráb és Ljubljana
között, hiszen az erőmű továbbra is közös tulajdonban volt. A vitát csak 2001-ben
sikerült végleg rendezni, amikor a felek megállapodtak abban, hogy fele-fele
részben tulajdonolják az erőművet, így a vállalat tulajdonosa ma 50 százalékban
a szlovén Gen Energija, 50 százalékban pedig a horvát állami Hrvatska
Elektroprivreda (HEP) energiaipari konszern. Ugyanekkor a két ország
megállapodott arról is, hogy együttesen vállalnak felelősséget a nukleáris
hulladék elhelyezéséért és rendezik a kártérítési követelésüket egymás felé. Ma
a krskói atomerőmű Szlovénia energiatermelésének több mint egynegyedét adja, de
a horvátoknak sem mindegy, mi lesz a sorsa, ugyanis az ország
energiaszükségleteinek 15 százalékát innen fedezik.
Problémák
persze továbbra is akadtak. Így 2008 júniusában vízszivárgás miatt hat napra
leállították az erőművet, de az üzemzavar nem okozott környezetkárosítást.
Három évvel később az egyik, Zágráb felé haladó vezeték működési hibája miatt
állt le napokra az erőmű, 2017-ben pedig egy hibás vízgőzszelep miatt szünetelt
a működés.
Habár az
ilyen problémák, ha nem is mindennaposak, de előfordulnak egy atomerőmű életében,
Ausztriában minden ilyen esetre érzékenyen reagál a közvélemény. Emlékeztetőül:
Bécs számos atomerőmű működtetése miatt emelt kifogást az elmúlt időszakban,
legutóbb a szlovákiai, a mohi atomerőmű új 3-as és 4-es blokkjának beüzemelése
kapcsán. Mohi ugyanis Ausztriától légvonalban mindössze 100 kilométerre van,
ezért Sebastian Kurz volt kancellár nemrég bejelentette, hogy a Nemzetközi
Atomenergiai Ügynökségnél kezdeményezik az atomerőmű vitatott projektjének
kivizsgálását.
A krskói
bővítés kapcsán most – pártállástól függetlenül – több osztrák politikus is
beszállt a vitába, különösen Ausztria déli részén. Stájerországban például
Michael Schickhofer, a szociáldemokrata párt politikusa egyenesen úgy
nyilatkozott, hogy a második blokk megépítése elfogadhatatlan. Ennél is
messzebb ment Gernot Darmann, az Osztrák Szabadságpárt karintiai politikusa,
aki tömegtüntetéseket jelentett be az atomerőmű második blokkjának megépítése
ellen. Sokan persze egyáltalán nem hisznek abban, hogy az osztrákok aggodalma őszinte
lenne.
Ők azt
gyanítják, hogy Bécs szemét valójában az szúrja, hogy a környező országokban
épülő atomerőművek lenyomhatják az energiaárakat az európai energiapiacon, így
a drágán termelő osztrák nap- és szélerőműveknek olyan konkurensei lesznek,
amelyek hosszabb távon is ellehetetlenítik azt, hogy az osztrák energiatermelők
sikeres szereplők legyenek Európában.
De az egyetlen szlovén atomerőmű bővítése azért is vita tárgya lesz még hosszú ideig a két ország között, mert három évvel ezelőtt alaposan meghosszabbították működésének időtartamát. A krskói atomerőmű első blokkja 2043-ig zavartalanul üzemelhet.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/36. számában jelent meg, 2019. szeptember 6-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/36. számban? Itt megnézheti!
