Donald Trump kevés észszerű lépéseinek egyike John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó leváltása. A mindent erővel megoldani akaró, a valóságtól elrugaszkodott neokon politikus távozása néhány kérdésben megnyithatja az utat az elnök előtt a kompromisszumok felé. Ettől még sem a világ, sem pedig az amerikai külpolitika nem lesz kiszámíthatóbb, ám a jelenlegi nemzetközi helyzetben már azt is értékelni kell, ha Irán vagy Észak-Korea körül csökken valamelyest a feszültség.
Az amerikai elnök úgy váltogatja nemzetbiztonsági tanácsadóit, mint más az alsóneműjét. John Boltont 17 hónap után rúgta ki, szigorú tekintetű és tekintélyes elődje, Herbert Raymond McMaster tábornok azonban még ennyi ideig sem húzta. Donald Trump őt 13 hónap után váltotta le, ám még ez is csúcsnak számít ahhoz képest, hogy Michael Flynn nyugalmazott tábornok mindössze 23 napot élt meg ebben a székben. Ha köztük az ügyeket vivőket is számoljuk, akkor Trump 32 hónap alatt öt nemzetbiztonsági tanácsadót fogyasztott el, míg előtte Bill Clinton, George W. Bush és Barack Obama 24 éve alatt mindössze heten fordultak meg e nemcsak stratégiainak, de bizalminak is számító poszton.
Nem véletlenül mondják tehát Trumpról, hogy kiszámíthatatlanságával nemcsak az Egyesült Államok, de a világ stabilitását is gyengíti. Igaz, ő meg is mondta, hogy „Amerika mindenekelőtt”, és a külpolitika messze nem érdekli annyira, mint elődjeit. Pontosabban nem úgy érdekli.
Kis lépés Trumpnak, visszalépés az emberiségnek | Magyar Hang
John Boltonhoz képest azonban sokak szerint még Donald Trump is normálisnak tűnt. A realitásoktól elrugaszkodott, cinikus biztonságpolitikus a 2000-es években a republikánusok átideologizált jobbszárnyán megjelenő, Dick Cheney, Donald Rumsfeld és Paul Wolfowitz alkotta neokon „dream team” körül emelkedett a nagypolitikába. Ez a hatalmas lobbierővel, apparátussal és befolyással bíró irányzat az erőre alapozva próbálta fenntartani Amerika globális dominanciáját. Egy viszonylagosan gyenge elnök mellett Afganisztántól Irak szétszedéséig külpolitikai kalandok sorába navigálták bele az Egyesült Államokat, felgyorsítva ezzel a Pax Americana ekkor már megkezdődött erózióját.
A leszereléssel foglalkozó külügyi helyettes államtitkártól az ENSZ-nagykövetig több poszton is megfordult Bolton 2006-ban hagyta el ifjabb Bush csapatát, hogy 12 évvel később, 2018 márciusában egy másik republikánus adminisztrációba térjen vissza. A sors iróniája, hogy annak az embernek kellett volna ismét naggyá tennie Amerikát, megszilárdítania Afganisztánt, ellenállnia az orosz és az iráni „veszélynek”, akinek nem kis szerepe volt e helyzet előidézésében.
Bolton persze úgy gondolta, azért tér vissza, hogy befejezze a 2000-es években elkezdett munkát, kiszabadítsa az Egyesült Államokat a leszerelési megállapodások béklyójából, feltartóztassa Oroszországot és Kínát, térdre kényszerítse az iráni ajatollahokat, megsemmisítse az afganisztáni terroristákat, és Szíriától Venezuelán át Észak-Koreáig megdöntse a diktátorokat. Közben semmit sem tanult, továbbra is csupán egy-egy szögnek látta ezeket a problémákat, amelyekre kalapáccsal rá kell egy nagyot csapni. Jellemző módon hitt abban is, hogy egy atomháborúnak lehet nyertese.
Trump azonban nem így gondolkodott. Számára a külpolitika is csak egy üzlet, és szerinte a konfliktusokat nem okvetlenül fegyverrel kell megoldani. Túlságosan belebonyolódni pedig egyikbe sem akar. Annál inkább látványos eredményeket, miközben nemzetbiztonsági tanácsadója mindenkit látványosan lefejelne. A kettejük közötti ütközés tehát kódolt volt, és problémák már tavaly ősszel jelentkeztek.
Előbb csak Bolton helyettesének kellett távoznia, miután összekülönbözött Melania Trumppal, majd jött a jelentősebb nézeteltérés Észak-Korea kapcsán. Miközben Trump mindenáron találkozni akart Kim Dzsongunnal, Bolton elszigetelte volna Phenjant. A vége az lett, hogy a szingapúri megbeszélések idejére a nemzetbiztonsági tanácsadót látványosan elküldték egy vizitre Mongóliába. Aztán jött a venezuelai válság, amelyben Bolton nagyon mellényúlt. Gyors rezsimváltást ígért, miközben Maduro még mindig a helyén van. Ekkor már a „galambnak” nem éppen mondható Mike Pompeo is Trump mellé állt Boltonnal szemben, aki következő lépéseként a Washington és a tálibok közötti megegyezést akarta elgáncsolni Afganisztánban. Mindezt tetézte az Irán körüli feszültség növekedése. Trump előbb Bolton sugalmazására kiadta a parancsot egy megtorló akció megindítására, majd gyorsan leállította a támadást.
Phenjanba hívta Trumpot Kim Dzsongun | Magyar Hang
Tavasztól már világossá vált, hogy Bolton napjai meg vannak számlálva. Nyártól pedig már csak az volt a kérdés, hogy a nemzetbiztonsági tanácsadó elegánsan lép-e le. Most sokan úgy gondolják, hogy távozásával csökken a feszültség a világban. Ez azonban illúziónak tűnik, hiszen a mostanihoz hasonló amerikai belpolitikai mozgások eleve a stabilitás ellen hatnak. Meg egyébként is, az amerikai külpolitikai lépéseket mindenekelőtt a multinacionális vállalatok érdekei határozzák meg. Az amerikai külpolitika iránya pedig már csak azért sem változhat, mert ilyenről manapság egyre kevésbé beszélhetünk. Az mindenesetre jelzésértékű, hogy lelépett a színről az egypólusú, Amerika-központú világ egyik utolsó jeles képviselője is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/38. számában jelent meg, 2019. szeptember 20-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/38. számban? Itt megnézheti!
