HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kölcsönös elrettentés – Milyen lesz a háború a XXI. században?

Szerző: | 2019. október 01., 07:30 | Külföld

Humwee-k a lengyel hadsereg szolgálatában 2014. augusztus 15-én (Fotó: Wikimedia)

HIRDETÉS
HIRDETÉS

A szaúdi olajfinomítót ért támadás megmutatta, milyen sérülékenyek a legerősebb hatalmak is az aszimmetrikus veszélyekkel szemben. Lévén a világ egyik legjobban felszerelt hadserege sem tudta megvédeni a térség egyik legfontosabb ipari létesítményét. Felvetődik a kérdés, hogy milyen lesz a háború a XXI. században, és képes-e a katonai erő a múltban megszokott hagyományos szerepet játszani a globalizálódó világban?

A jövő háborúinak kontúrjai bizonytalanabbak, mint bármikor. Egyes szakértők a jelenlegi helyzetet az I. világháború előttihez hasonlítják. Nem is elsősorban a szembenállás éles volta, hanem a technológiai lehetőségek megnövekedése, és a tapasztalat ezen alapuló új fegyverek használatában meglévő hiánya miatt.

Mint egyik tanulmányában Szenes Zoltán nyugállományú vezérezredes, volt vezérkari főnök, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára megállapítja, a nemzetközi biztonságban forradalmi változások zajlanak, amelyek élén a globalizáció és az információs technológia erői állnak. Az elmúlt közel három évtizedben az egypólusú világ fegyveres konfliktusai nem maradtak a rivalizáló államok közötti hagyományos hadviselés tradicionális keretei között. Szomáliától Boszniáig, Koszovótól Kelet-Timorig, Szudántól Afganisztánig és Irakig a háború sokszínű képet mutatott. Az új globális biztonság körülményei közepette a posztmodern beleütközik a hagyományosba, a világban könnyen alkalmazkodó konfrontálódik a lokálissal. A vesztfáliai berendezkedést egyre nagyobb kihívások érik az államszint alatti és az államokon átnyúló ellenséges erők által. A modern high-tech nyugati haderők szembetalálták magukat az etnikai félkatonai erőkkel, a gyenge és a lator államokkal, valamint a hagyományos fegyverektől a rakétákig felszerelt szélsőséges radikális szervezetekkel. Az új háborúk gyakran hevesebbek, dinamikusabbak és sokrétűbbek, mint a XX. században.

Azt már Ivan Timofejev orosz biztonságpolitikai szakértő vázolja, hogy az Egyesült Államok vezető szerepe fennmarad, ám ezt a vezető szerepet egyre nyilvánvalóbb kihívások érik. Ha elfogadjuk, hogy a világrendet az erőviszonyok határozzák meg, akkor a világ már policentrikus. Oroszország modern rakétarendszereket fejleszt. Nyugtalansággal szemlélik Washintonban a kínai kis- és közepes hatótávolságú rakétaarzenál növekedését is. Kína és India közben jelentős hadiflottát is épít, amely idővel igen nagy fejtörést okoz majd Amerikának. A technológiai versenyfutásban a néhány vezető ország között egyre jobban eltűnnek a különbségek.

Az orosz szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy a technológiai forradalom milyen gyorsan alakítja át a stratégiai tervezést. Így például az új orosz katonai doktrína a második legnagyobb veszélyként tekint egy háború esetén az információs infrastruktúra és a hadvezetési rendszerek lebénítására. Ez az „elvakítás” és „süketítés” ugyanis technológiai szempontból visszaveti a szenvedő felet a XX. század szintjére, a hadvezetés felállhat a számítógépek mellől és bogarászhatja a hagyományos térképeket. De a kiberhadviselés veszélyeztetheti az energetikai rendszereket is, amellyel szintén le lehet bénítani az ellenfelet.

A kiszámíthatatlanságot növeli a szárazföldi telepítésű közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolását célzó INF-szerződés felmondása. E stratégiai bizonytalanság mellett komoly kockázatokat rejt a technológiai fejlődés. Bár humanitárius szempontból sokan katasztrófának tartják, a tervezők folyamatosan fejlesztik azokat az automatizált fegyvereket, amelyek a jövőben akár a hús-vér katonákat is felválthatják. A technológia részben már létezik, bár egyelőre − talán hozzátehetjük, hogy szerencsére − a robotok csak emberi parancsra képesek kiválasztani és megtámadni a célpontjukat. „Egy konvencionális háború a közeljövőben rendkívül végzetes és gyors lesz” – jelentette ki William Hix tábornok egy panelbeszélgetésen, ahol az USA hadseregének vezetői vesézték ki a harmadik világháború eshetőségeit.

E megállapítás alapja, hogy a mostani fegyverek már nagyrészt automatizáltak, kvázi robotok, így nagy pontossággal tudnak majd pusztítani. S mivel az oroszoknál és a kínaiaknál is döbbenetes technológiai fejlődés ment végbe a hadseregben, emiatt egy nagy háború esetén olyan pusztításra számíthatna az Egyesült Államok, amilyet a koreai háború óta nem látott. Ez a félelem azonban esélyt is ad arra, hogy az egyre rohamosabb technológiai fejlődés ellenére is fennmarad visszatartó erőként a kölcsönös elrettentés.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/39. számában jelent meg, 2019. szeptember 27-én!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/39. számban? Itt megnézheti!

Címkék: háború, kiberháború, technológia


HIRDETÉS
Egy elbűvölő fazon a pitbull-képzőből

Egy elbűvölő fazon a pitbull-képzőből

Megítélése igencsak vegyes, forrásaink olyanokat mondtak róla, hogy baromi okos, éles eszű, óriási munkabírású, de voltak olyan vélemények is, hogy agresszív, gátlástalan, sőt, reakcióiban már-már olyan tud lenni, mint egy „klimaxos nő”. Portré Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterről.

Parittya

Parittya

Az oktondi erőfitogtatás nemcsak a hétköznapi muszklibajnokok sajátja. A nagy multinacionális vállalatoké is. Ők a gazdasági élet izompacsirtái. Sosem mutatkoznak pőre valójukban.

HIRDETÉS

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANG HETILAPRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Pin It on Pinterest